Mind a mai napig számos részlete homályos a romagyilkosságoknak nevezett tragédiasorozatnak. Bár három embert tényleges életfogytiglanra ítélt a bíróság, kételyek övezik az ítélet teljes ...

Van egy nyilvánosságra nem hozott jelentés is a romagyilkosságok ügyében. Ezt az a Gulyás József (akkoriban SZDSZ-, jelenleg Együtt-politikus), Demeter Ervin (Fidesz) és Tóth Károly (MSZP) által alkotott nemzetbiztonsági albizottság készítette, amelyet speciálisan azért állítottak föl, hogy állapítsa meg azokat a vélt vagy valós nemzetbiztonsági hiányosságokat, amelyek lehetővé tették a történteket. A bizottság tehát mélységében nem foglalkozott a rendőrség szerepével, holott az akkori nyomozás ugyancsak megválaszolatlan kérdések egész sorát veti föl.

A bizottság úgynevezett ténymegállapító vizsgálati jelentése 2009. november 17-én, tehát nem egészen fél évvel a 2010-es választások előtt készült el. Annak tartalma ismert, nem kis részben a Magyar Nemzet korabeli cikkeiből, valamint jórészt annak következményeként, hogy Gulyás József egykori szabad demokrata képviselő azt a nevére véve ütötte-vágta a szolgálatokat az elmúlt években.

Tegyük hozzá: nem alaptalanul, amit kissé váratlanul, de nagyon is készségesen ismert el Ficsor Ádám, aki miniszterként a Bajnai-kormányban 2009 áprilisától szeptember végéig irányította a polgári titkosszolgálatokat. Ficsor 2009 szeptemberében a nemzetbiztonsági bizottság előtt így nyilatkozott: „A nemzetbiztonsági szolgálatoknak fontos szerepük volt az elkövetők felderítésében, de a Nemzetbiztonsági Hivatalnál követtek el olyan hibákat, amelyek nélkül hamarabb felmerülhetett volna a gyanúsítottak neve”.

A bizottság szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal működésében, illetve a rendőrséggel való együttműködésben komoly szakmai hiányosságok voltak. Az NBH nyilvántartási rendszerében az ügyre vonatkozóan keletkező információkat a különféle vezetői szinteken nem egyeztették, elmaradt az érdemi értékelő munka. Laborc Sándor akkori NBH-főigazgató átszervezésének következményeként romlott a műveleti munka hatékonysága és színvonala, ami abból is kiderül, hogy – idézzük – „nem került mélységben felderítésre az ellenőrzés alatt tartott személyi kör fegyverbeszerzésre vonatkozó törekvése, és a bűncselekmények elkövetése szempontjából kritikus időszakban végzett további tevékenységének feltárása sem. A vizsgálat által feltárt hiányosságokért, az érdemi műveleti munka elmaradásáért, a Nemzetbiztonsági Hivatal rendeltetésszerű működésének hiányáért a hivatal főigazgatóját, Laborc Sándort személyes felelősség terheli”. A bizottság megállapította a korábbi miniszter, Szilvásy György és utódja, Ficsor Ádám politikai felelősségét is.

A Véres Kard Facebook-oldala
A dokumentum szerint „a bizottsági jelentést megalapozó tényfeltáró vizsgálat háttéranyaga, megalapozó dokumentuma – a nemzetbiztonsági szolgálatok és szervezeti egységeik működésére és szervezeti rendjére vonatkozó, nemzetbiztonsági érdekeket érintő adatok védelme miatt – államtitoknak minősül”. Amit a rendkívül szövevényes ügy kapcsán bizonyosan tudunk:

1. Komoly felelőssége van a történtekben a Katonai Biztonsági Hivatalnak (KBH), ugyanis folyamatosan megtévesztette a társszervezeteket az ügy későbbi negyedrendű vádlottjának, Csontos Istvánnak a szerepét illetően. Letagadták, hogy Csontos az informátoruk volt, továbbá elhallgatták, hogy a gyilkosságsorozat ideje alatt is találkozott vele a tartótisztje. Pedig – állítják szakértők –, ha a katonai elhárítás segítőkészebb és aktívabb, a kislétai gyilkosság talán megelőzhető lett volna. Csontos (akivel akkorra már szerződést bontott az elhárítás – a szerk.) ugyanis az utolsó két támadásnál sofőrködött a Kiss testvéreknek és a harmadrendű vádlottnak, Pető Zsoltnak, s a kettő közt találkozott volt tartótisztjével, H. Ernővel. A jelenlegi tudásunk szerint Csontost a tiszalöki gyilkosság után kereste meg H. Ernő. A találkozó előzménye, hogy a katonai elhárításnál érvényben lévő parancs szerint minden tartótisztnek kapcsolatba kellett lépnie valamennyi volt és aktív hírforrásával annak érdekében, hogy információkat gyűjtsön a gyilkosságokról. Csakhogy Csontos és H. Ernő megbeszélésén ez a téma legfeljebb csak érintőlegesen került szóba, nem tudni, miért.

2. Az NBH már 2004 végén megfigyelés alatt tartotta az elsőrendű vádlottat, Kiss Árpádot és öccsét, az ügy másodrendű vádlottját, Kiss Istvánt, valamint a köréjük csoportosuló szélsőségeseket. Minden valószínűség szerint lehallgatták a telefonjaikat. 2008 tavaszán voltak arra utaló jelek az NBH Hajdú-Bihar Megyei Kirendeltségénél, hogy a csoport fegyverek beszerzésével próbálkozik. A debreceni NBH Kiss Árpád és társai lehallgatásának meghosszabbítását kérte újabb három hónappal. Ez az információ nagyjából akkor keletkezett, amikor a Kiss testvérek és Pető elrabolta Besenyszögön egy vadász eladásra meghirdetett puskáit. Az NBH központja azonban nem kért újabb bírói engedélyt a lehallgatás folytatásához. Utóbb azt mondták, a bíró már az utolsó hosszabbítást is csak azzal írta alá, hogy ha legközelebb nem hoznak valami új információt, amely alátámasztja, hogy miért is lenne indokolt folytatni a csoport megfigyelését, nem engedélyezi a lehallgatás folytatását. Ezzel kapcsolatban forrásaink rámutatnak, hogy a debreceni NBH valószínűleg nem „dolgozott rá” eléggé Kissékre. Ez alatt azt értik, hogy az NBH-nak bőséggel megvannak a szakmai eszközei ahhoz, hogy ha kell, megszerezzen a bíróság által is értékelhetőnek tartott információkat – de ez a szakmai munka ebben az esetben elmaradt.

Idetartozik, hogy ezzel egy időben indokolás nélkül visszavonták Holp Tibornak, az NBH debreceni kirendeltségvezetőjének megbízását. Laborc Sándorék ezt azzal magyarázták, hogy Holp irányítása alatt gyakorlatilag álltak az ügyek (a Kiss testvéreké is). Utóbb már nyilvánvalóvá vált: Holpnak az sem tűnt fel, hogy miközben a csoport fegyverbeszerzésére készül, Kiss Árpád és Kiss István fokozatosan „illegalitásba vonult”, vagyis egyszer csak elkezdte kerülni azokat a szélsőséges csoportokat, amelyekkel korábban rendszeresen mutatkozott, továbbá a telefonját sem úgy használta, mint korábban.

Holpot a szakmai hiányosságok ellenére – vagy talán azért, mert Laborc Sándor mozdította el a tisztségéből –a kormányváltás után újfent kinevezték a debreceni kirendeltség élére. Elképzelhető, hogy ebben szerepe volt a Kósa Lajos debreceni polgármesterhez fűződő szívélyes kapcsolatának is. Holp most kissé bajban van, mert ő és társai megszegték a hivatali eljárás rendjét. A kirendeltségvezető ugyanis az általa vezetett szolgálati járművel kisebb balesetet szenvedett, az autó megsérült, ám a gépkocsiban keletkezett kárt nem jelentette be hivatalosan, holott az Alkotmányvédelmi Hivatal (az egykori NBH – a szerk.) tulajdonában lévő, esetlegesen „fedő” rendszámmal közlekedő gépkocsikban keletkezett károkat jelenteni kell. Holp ellen vizsgálatot indítottak.

3. Lapunk korábban így írt: „A Nemzeti Nyomozó Iroda azt állítja, hogy amikor a galgagyörki támadással kezdetét vette a romagyilkosságsorozat, Kissékről s az ő négy hónappal korábbi fegyverbeszerzési próbálkozásaikról az NBH-sok egy szót sem szóltak az NNI nyomozóinak. Volt NBH-s vezetők azonban azt mondják, hogy éppen ők jelezték a rendőrségnek, hogy a besenyszögi fegyverrablás és a történtek közt összefüggések lehetnek, csak a nyomozók hosszú ideig nem foglalkoztak a vadász elrabolt fegyvereivel”.

Úgy tudjuk, az NBH valóban értesítette a Nemzeti Nyomozó Irodát arról, hogy a galgagyörki – halálos áldozattal nem járó – támadás és a besenyszögi fegyverrablás között összefüggés lehet. Ugyanakkor az NBH kétségkívül más irányban gondolkodott. Aktív volt ugyanis ebben az időszakban egy másik csoport, az úgynevezett Nemzeti Õrsereg is, amely fő feladatának azt tartja, hogy cigányokat vegzáljon. Ez a csoport elsősorban Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megye falvait járta, és kétségtelen, hogy rendelkezett fegyverekkel: az egyik arzenáljukat az NBH a rendőrséggel karöltve föl is számolta. A szolgálatok jó ideig ezt a csoportot sejtették a romák elleni támadások mögött.

4. Szakértők bizonyosnak tartják, hogy a négy elítélt (a Kiss testvérek, Pető és a gyilkosságsorozatba később bekapcsolódó Csontos) mellett kellett lennie még legalább egy személynek, aki ha máshol nem, a besenyszögi fegyverbeszerzésnél bizonyosan jelen volt. Azt lapunknak nyilatkozva Pintér Sándor belügyminiszter is elismerte korábban, hogy a Terrorelhárítási Központban a történtek végleges föltárására alakult csoport ezt a kérdést is vizsgálja.

5. A gyilkosoktól lefoglalt fegyverek között több nem a besenyszögi rablásból való, azt azonban máig nem derítették ki a hatóságok, hogy honnan, kitől vagy kiktől származnak. Rabolták azokat is, vagy vásárolták? És ha vették, akkor vajon honnan volt rá pénzük?

A Fidesz-küldöttség Passauban – a kép jobb szélén Sayfo Omar
fidesz.huTény, hogy Kissék nemcsak 2008-ban, hanem 2009 tavaszán, Budapesten is megpróbáltak fegyvereket szerezni. Ez konkrétan Kiss István akciója volt. Máig nem tudni azonban, hogy ki az a személy, akivel ennek során kapcsolatba lépett. Úgy tudjuk, a nemzetbiztonsági bizottság albizottsága kapott erre vonatkozóan felvilágosítást, és az ügy dokumentumaiban föl is bukkan ennek kapcsán egy S. O. monogramú férfi, mint aki Kiss István fegyverbeszerzése kapcsán került az érintett szervek látókörébe.

6. Már jóval a tettesek elfogása után az NNI is kihallgatott egy személyt, akinek a monogramja: S. O. A Nemzeti Nyomozó Iroda bűnügyi főosztályának különleges ügyek osztálya 2010. január 26-án tanúként hallgatta ki Sayfo Omart. A fiatalember ugyanis rendszeres kapcsolatban állt Kiss Istvánnal. Az akkor rögzített tanúvallomása szerint Kiss-sel 2001 nyarán ismerkedett össze a debreceni Hard Rock Cafe nevű szórakozóhelyen. Sayfo Omar maga is csodálkozott azon, hogy a szélsőséges világképű fiatalabbik Kiss annak ellenére összebarátkozott vele, hogy ő félig szír származású, ami – idézzük a vallomást – „az ő (vagyis Kiss István – a szerk.) világképébe nem fért bele. Akkoriban abban a közösségben, ahová járt, szkinhedek voltak, de ez őt nem zavarta, sőt volt olyan, hogy ő védett meg”.

Sayfo Omar abban az időszakban, amikor Debrecenben élt, rendszeresen találkozott Kiss-sel. Később Budapestre költözött, de ez sem zavarta meg a kapcsolatukat, hiszen vallomása szerint akkor is hetente elutazott Debrecenbe. Ilyenkor többnyire találkozott is Kiss-sel, előbb a Borostyán panzióban, ahol Kiss István akkoriban dolgozott, majd egy a Monti ezredes utcában lévő szórakozóhelyen, végül a Perényi 1-ben, vagyis azon a helyen, amely a gyilkosok bázisa volt. (Itt rejtették el a gyilkosságsorozatnál használt fegyvereket is. – A szerk.) A nyomozóknak arra a kérdésére, hogy miért alakulhatott ki közelebbi kapcsolata Kiss Istvánnal, Sayfo Omar azt válaszolta, hogy Kiss „elég nyitott ember volt, a társasjátékok, a horoszkópok, a napi aktuális kérdések érdekelték”. Hozzátette, hogy ugyanakkor a kettejük társasága között nem alakult ki olyan kapcsolat, mint köztük, de azért a Loki-szurkolói csoport valamiféle „közös halmazt” jelentett. (E ponton érdemes megjegyezni, hogy a Loki Szurkolók Egyesületének elnöke ebben az időszakban Pethe Tamás volt. Õt 2010 augusztusában választotta meg a helyi önkormányzat a Debreceni Humán Szolgáltató Kft. vezetőjének. Ez az önkormányzati cég közmunkásokat foglalkoztat. Pethe a bíróságon azt vallotta, hogy közelről ismeri, s afféle családi barátként tekint az ügy negyedrendű vádlottjára, Csontos Istvánra.)

De térjünk vissza Sayfo Omar tanúvallomására. Állítása szerint tudott arról, hogy Kiss István tagja a Véres Kard nevű szkinhedcsoportnak, de őt (mármint Sayfo Omart – a szerk.) – tette hozzá – nem a származása alapján ítélte meg, az sem zavarta, hogy Sayfo Omar 2009-ben mekkai zarándoklaton volt. Sayfo Omar egyébként rendszeresen utazik Szíriába is. Tanúvallomásában így fogalmaz: „Õ (vagyis Kiss István – a szerk.) egy intelligens ember, tehát nem a származásom alapján ítélt meg, így ez kettőnk között sosem volt gond”.

(Csak hogy az olvasónak fogalma legyen a Sayfo Omart nem igazán zavaró Véres Kard nevű szervezetről: e Facebook-csoport oldala hemzseg a Hitlert és Szálasit dicsőítő képektől, írásoktól. Szálasi képéhez csatoltan október 27-i bejegyzésként ez áll: „Vezérünk eszméje újra velünk van, terjed köztünk, itt van velünk. Hadistenünk segíts nekünk, nem veszhetünk el, csak győzhetünk! Szárnyaljon ismét, Szálasi eszméje, ragyogjon ránk újra, nyilas-kereszt fénye! Fehér magyar ember, tekints fel az égre, imádkozz hogy hazád ÁRJA legyen végre !! KITARTÁS ! KITARTÁS !”)

Sayfo Omar vallomásában arról mesél, hogy Kiss a gyilkosságok időszakában, vagyis „az elmúlt két évben megnyugodott, a házasságon gondolkodott. Volt ez a hobbija, a makettezés, a barátnőjével járt kirándulni. Emiatt a kapcsolata miatt Pisti sok mindent felülbírált magában, mert korábban elég radikálisan látta a világot. (...) Pl. a lábán lévő és a kezén lévő horogkereszt tetoválást már nem igazán érezte helyénvalónak”.

Sayfo Omar tanúvallomásában fölidézi, hogy miként ismerkedett meg István testvérével, Kiss Árpáddal, Pető Zsolttal, valamint – már jóval később – Csontossal, de hangsúlyozza, hogy ő valójában Pistivel volt kapcsolatban. A nyomozóknak arra a kérdésére, hogy „az elmúlt másfél évben látható vagy érezhető volt-e Istvánnal kapcsolatban valamilyen változás” (a kérdés nyilvánvalóan a gyilkosságok időszakára vonatkozott – a szerk.), a fiatalember így válaszolt: „nagyjából stagnált, éppen ezért nem is tudom róla ezt az egészet elképzelni. Még utólag is gondolkodtam azon, hogy felhozta-e ezt az ügyet menet közben (mármint a romagyilkosságokat – a szerk.), de csak érintőlegesen volt erről szó, mint aktuális téma. Nem úgy tűnt, mintha bármi érzelmet kiváltott volna belőle, ha erről beszéltünk. Azt tudom, hogy ő az NBH-ra gondolt, hogy ők állhattak a támadások mögött, de ez csak felvetés volt, nem egy megrögzött vélemény, csak általánosságokban beszéltük ki”.

A nyomozók megkérdezték Sayfo Omart arról, hogy Kiss befolyásolható-e a testvére vagy akár közeli barátai által. Erre Sayfo Omar ezt válaszolta: „Én elég stabil embernek ismertem meg, szerintem kevéssé befolyásolható, de a stresszhelyzeteket szerintem nehezen kezeli, ezért is nehezen tudom magamban összehozni ezt a dolgot, hiszen egy ilyen dolgot elkövetni nem lehet úgy, ha valaki ilyen helyzetet nem tud kezelni, tiszta fejjel lekezelni a szituációt”.

Helyszíni bizonyítás a Perényi 1-nél
Népszabadság - Reviczky ZsoltÉs most álljon itt egy hosszabb idézet: „A beszélgetéseinkből kiderült, hogy érdekelte a történelem, a II. világháború, amiről sokat beszéltünk, így a fegyverek is szóba kerültek, de nem volt megőrülve értük, az biztos, de engem is érdekelt, mint a férfiak nagy többségét. Én is most szeretnék beiratkozni vadásztanfolyamra, és utána venni vadászfegyvert, ha meglesznek a feltételek, mert ingyen lehetek tagja egy társaságnak, mivel fiatal gazdálkodó vagyok, de nem éreztem nála, hogy olyan szinten érdekelte volna, a horoszkópról talán még többet is beszéltünk”. Sayfo Omar felidézi azt is, hogy Kiss néha szívességeket kért tőle, „de az általában olyasmi volt, hogy hozzak például neki egy pólót, amit Debrecenben nem lehet kapni, vagy kedvezményesen tudtam könyvet venni, de más jellegűt nemigen kért tőlem”.

Arra a kérdésre, hogy „Pistin kívül az említett személyek közül (a kérdés az idősebbik Kiss testvérre, Csontosra és Petőre vonatkozik – a szerk.) bárkivel állt-e telefonos kapcsolatban is?”, Sayfo Omar így válaszolt: „Pistivel csak. Vele még azon a héten is beszéltem, amikor elfogták őket, mert hoztam neki pólót, amit aztán már oda sem tudtam neki adni”.

Sayfo Omart utóbb a bíróság is meghallgatta, ahol részletesen beszélt a Kissékkel való kapcsolatáról, a szerepjátékokról, a horoszkópokról szintúgy. A tanács elnöke, Miszori László egy ponton azt kérdezte tőle az ifjabbik Kissre utalva: „Olyanra nem kérte meg esetleg, hogy szerezzen neki fegyvert, lőszereket?” E kérdésnél figyelmeztette arra, hogy a tanúvallomást megtagadhatja, ha magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. Sayfo Omar megértette a figyelmeztetést. Azt válaszolta: „Nem volt ilyen kérés az István részéről felém”.

Úgy tudjuk, hogy a nyilvánosságra nem hozott bizottsági jelentésben csak szír-magyar állampolgárságú személyként rögzített, „a fegyverbeszerzések kapcsán látókörbe kerülő” személy, S. O.: Sayfo Omar. E „látókörbe kerülés” után figyeltek föl az erre hivatott szervek ismét a korábban Holp balfogása miatt ejtett Kissékre.

Sayfo Omar neve jól ismert bizonyos körökben. A fiatalember a Magyar Demokrata című hetilap újságírója, külpolitikai rovatszerkesztője, aki föl-föltűnik a Hír TV-ben és az Echo TV-ben, előadásokat tart különféle körökben, például a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A Magyar Demokrata honlapján lévő bemutató írás szerint Sayfo Omar a legfiatalabb szakírójuk. „Apai ágon szír felmenőkkel rendelkezik, innen nem mindennapi neve. Újságírói tevékenysége mellett jelenleg három felsőoktatási intézményben folytat tanulmányokat. Külpolitikai témájú írásaival legfőbb célja, hogy hazánk korántsem elfogulatlan médiumait ellensúlyozva, elhallgatott külföldi források felkutatásával és felhasználásával a magyar olvasók objektív tájékozódását segítse.” Tegyük hozzá: ez a törekvése annyira jól sikerül, hogy a Magyar Demokratában Sayfo Omar aláírással megjelentetett cikkei miatt különféle, az antiszemitizmussal foglalkozó honlapok gyakorta idézett szerzője. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy azok a cikkei, amelyek külföldi lapokban jelennek meg, illetve a tanulmányai a Magyar Demokratában közölteknél visszafogottabb hangvételűek. Ezeket azonban már a teljes nevén, Sayfo Omar Ádámként jegyzi. Mintha csak két személyiség volna. Sayfo Omar Ádám – Facebook-oldala szerint – jelenleg az Utrechti Egyetemen is tanul.

A romagyilkosságok elleni pert az Élet és Irodalomban végig tudósító Vágvölgyi B. András a bírósági meghallgatás után nagy leíróerővel jellemezte a Magyar Demokrata külpolitikai szerkesztőjét: „Sayfo Omar Ádám PhD-hallgató Budapestről. (Nem mellékesen ő a jobber körökben népszerű Magyar Demokrata külpolitikai szerkesztője, egy időben gyakori elemző volt a Hír TV-ben, mostanában az Echo TV Mélymagyar c. műsorában osztja az észt – például, hogy egy lehetséges iráni atombomba késztethetné meghunyászkodásra Izraelt –, de nem ismeretlen a Fidesz Ifjúsági Tagozatában sem.) Sayfo Omar úgy néz ki, mint egy frusztráltan tipegő Vincent Price (ötvenes évekbeli horrorsztár), aki gondosan nyírt U-boot kapitány-szakállat öltött erre az alkalomra”. (...) „Omar, a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem arab szakos doktorandusza már a folyosón mondja el az őt körülállóknak Kiss Istvánról, hogy azt el tudom képzelni, hogy lő, mint az állat, de azt nem, hogy kitervelje.”

Vágvölgyi utal tehát arra, hogy Sayfo Omar Ádám egyáltalában nem ismeretlen a Fidesz Ifjúsági Tagozatában. Ezt erősíti, hogy 2009 márciusában például – tehát akkoriban, amikor a hatóság „látókörébe került” – Sayfo Omar Ádám az ifjúsági tagozat delegáltjaként vett részt Passauban a bajorországi nagy pártok szokásos évi regionális nagygyűlésén. Az esemény csúcspontján a bajor miniszterelnök, Horst Seehofer mondott beszédet. Az ifjúsági tagozat küldöttsége a politikai program után felkereste Gizella, az első magyar királyné passaui sírját, és ott a Fidesz nevében koszorút is elhelyezett. Sayfo Omar Ádám aztán a kormányváltás után az újságírás mellett kis időre a közigazgatási munkába is belekóstolt: 2011-ben a nemzetgazdasági tárca „külgazdasági állományba” vette, majd a megbízást még ugyanabban az évben megszüntette.

Újságíróként és a közélet egy bizonyos szeletének aktív szereplőjeként Sayfo Omar Ádám neve ismert lehetett a háromtagú nemzetbizottsági albizottság előtt. Kérdés, hogy amikor a bizottság előtt elhangzott a neve, az miért nem tűnt föl senkinek. Ami az MSZP-s Tóth Károlyt illeti, ő valószínűleg nem is tulajdonított neki jelentőséget, sokkal inkább az ügynek az albizottság jelentésében részletesen tárgyalt mozzanatai érdekelték. Könnyen lehet, hogy így volt ezzel Gulyás József is, bár fölöttébb furcsa, hogy ebben a nyilvánosságra nem került anyagban Sayfo Omart miért csak a fegyverbeszerzések kapcsán látókörbe került szír-magyar kettős állampolgárságú személyként említik, S. O.-ként. A fideszes Demeter Ervin pedig szinte bizonyosan tudta volna őt azonosítani, hiszen abban az időszakban maga is föl-föltűnt a Magyar Demokratában, sőt az egyik, még az UD Zrt.-ügyben adott 2008. októberi interjúja idején (Kreált ügy, Magyar Demokrata, 2008. október 1.) Sayfo Omar Ádám (pontosabban csak Sayfo Omar) már rég a lap állandó és elismert szerzője volt.

Cikkünk természetesen nem állítja, hogy S. O.-nak bármiféle tevőleges köze lett volna mindahhoz, amit barátja, Kiss István tett 2008–2009-ben. Mindössze a kapcsolati háló egyik, eddig kevéssé ismert elemére mutattunk rá, s jó okunk van feltételezni, hogy e hálót mind a mai napig nem tárták föl a teljes mélységében.

A megoldás

Sayfo Omar számos antiszemita hangvételű cikket jegyez. Belpolitikai tárgyú írásai jóval ritkábbak.

Gondolkodásmódjáról azonban árulkodik ezen kevés számú cikk egyike, amelyben a saját megoldási javaslatát ecseteli a társadalom egy bizonyos szegmensét illetően. A kormányváltás után így ír:

„A milliósra tehető lumpentömeg ugyanis némi emberjogista duruzsolásra, gyomrában ingyensörrel és virslivel, a szavazóurnákban vehet elégtételt a rendpárti kormányzaton, ha mégsem lesz szabadon ellopható kolbászból a kerítés. Ez nem fikció, hanem sokkal inkább a legfőbb ok, ami miatt eddig egyik kormány sem mert kellő határozottsággal hozzányúlni a kérdéshez. A demokrácia elmúlt húsz évében a demokrácia intézménye részben az élősködő tömegek diktatúrájává torzult, ahol a lumpen, bűnöző rétegek nemcsak a döntéshozókat, de a rendre vágyó többségi társadalmat is büntetik szavazataikkal. Ennek – minden szereplő érdekében – véget kell vetni.

A megoldás egyszerű. Ráadásul egy kétharmados többséget sem igénylő döntésben rejlik, amely minden kétséget kizáróan igen népszerű lenne a becsületes szavazópolgárok körében: ki kell zárni a bűnözőket a társadalmi döntéshozatalból.”

Magyar demokraták

A Magyar Demokrata főszerkesztője Bencsik András, a békemenetek egyik fő szervezője. Bencsik korábban a Magyar Gárda megalakulása körül is bábáskodott. Bencsik András hetilapját a Magyar Narancs egy korábbi írása szerint – idézzük – „szerfölött kedveli az állami-önkormányzati szektor”. 2011-ben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (...) juttatott az újság kiadását „támogató” Magyar Ház Alapítványnak 3 millió forintot nemzetpolitikai tevékenységük előmozdítására. Ugyanazon évtől kezdődően a Papcsák Ferenc (Fidesz) vezette Zuglótól is érkeztek közpénzek Bencsikékhez, míg Pokorni Zoltán Hegyvidéke már 2009-től szerződéses viszonyban állt a lapot kiadó Artamondo Kft.-vel. Csepel önkormányzata a Bencsik hozzátartozóinak tulajdonában lévő Magyar Ház Kft.-t bízta meg az előző, szocialista önkormányzati vezetés bűnlajstromát összefoglaló kötet, a Vörös Csepel kiadásával.

Zugló és Hegyvidék továbbra is fizet a Demokratának, bár a megállapodás a XII. kerületben visszatérő viták tárgya. De nemcsak rájuk számíthat Bencsik lapja, hanem egy állami óriáscégre, a Szerencsejáték Zrt.-re is: 2011-ben a társaság „adománylevelet” állított ki az Artamondo Kft. részére „egyszeri, ingyenes és készpénzbeli támogatásról”. A „közérdekű cél”, amelyet a közpénznek szolgálnia kell, „a Magyar Demokrata hetilap működési költségeinek finanszírozása”.