Akad még valaki, aki elfordíthatja a fejét, nem véve tudomásul, hogy a roma népet súlyos megkülönböztetés éri mindenütt Európában? Egyre hosszabbra nyúlik az üldöztetések listája ...

Romániában egész közösségeket utasítanak el, zárnak falakkal körülvett, elszigetelt területekre, ahol nincs sem víz, sem elektromosság, akárcsak Szlovákiában, ahol sterilizálják a roma asszonyokat. Bulgáriában városi gettókba szorítják őket. A Cseh Köztársaságban az egyre gyakoribb neonáci megmozdulások célpontjaivá váltak. Horvátországban Molotov-koktéllal dobálják meg őket. 

Magyarországon a Jobbik félkatonai milícia zaklatja, bántalmazza a romákat, emiatt sokan külföldön kénytelenek menedéket keresni. Bosznia-Hercegovinában mindennapos diszkriminációt szenvednek el, akárcsak Olaszországban, Moldáviában vagy Szerbiában. Franciaországban egyre hangosabb a gyűlöletbeszéd, szaporodnak a romák megsemmisítését követelő felhívások, továbbra is megbélyegzik, sőt kiutasítják őket, akárcsak az előző kormány alatt. Némelyiküket visszatoloncolták Koszovóba, miután folyamatosan kiutasítják őket Németországból, Dániából vagy Svédországból.

Az üldöztetésekkel járó erőszak országonként különböző, de a természete mindenütt ugyanaz marad. Eredetük ugyanarra a stigmatizáló sztereotípiákra, ugyanazokra az elcsépelt előítéletekre vezethető vissza.

Gyakran a történelmi emlékezést is közvetlenül akadályozzák, s ez hozzájárul az üldöztetések folytatódásához. A csehországbeli Letyben például disznóhizlaldát építettek egy volt náci koncentrációs tábor helyére, beszennyezve az 1942-1943-ban ott fogvatartott, mintegy 1300 roma emlékét, akik közül csak 300 élte túl a deportálást és a tábori létet. E sivár realitásokkal szemben a politikai intézmények válasza soha nem felel meg a helyzet súlyosságának - sőt néhány esetben éppenséggel tovább rontja a helyzetet.

Ahogy az várható volt, a 2011 végén az EU-tagországok által bemutatott "Nemzeti stratégiák a romák befogadására" című javaslat gyakran költségvetés, célok és intézkedések nélkül született. Ez a terv nem tette lehetővé a helyzet javulását, a roma közösségek továbbra is túl gyakran kénytelenek szembesülni a társadalmi nyomorúság és a faji elnyomás problémáival. Mivel nincs elég hatalma, legitimitása, s sokszor a meggyőződése is hiányzik, a Bizottság nem tette meg a szükséges európai uniós lépéseket, miközben e roma közösségek helyzete veszélyesen romlik szerte Európában.

Ideje, hogy a tagállamok megállítsák a kirekesztésen vagy éppen az üldözésen alapuló stratégiák alkalmazását, ideje, hogy az Európai Unió pedig garantálóként lépjen fel az alapjogok tiszteletben tartása felett valamennyi polgára számára, még akkor is, ha ez konfliktushoz vezet a tagállamokkal. Európai alapvető értékei forognak kockán.

A politikai intézményekkel ellentétben a civil társadalom határozottabb kiállásról tesz tanúbizonyságot, s ez reményt és távlatokat mutat az egész kontinens jövőjét illetően.

Három éve már, hogy a Roma Büszkeség Menete e civil részvétel szimbólumává vált. Ez a hatalmas ön-emancipációs mozgalom összehozza a roma vezetőket és szervezeteket az európai civil társadalom más szervezeteivel, s mindannyian elkötelezettek legyenek az egyenlőség mellett, a rasszizmus különféle megjelenési formáival szemben.

A Roma Büszkeség szelleme méltóságot, igazságot és szolidaritást sugároz, s ez táplálja a civil társadalom számtalan kezdeményezését Európa-szerte.
Augusztus 2-án több száz ember emlékezett meg méltó módon az auschwitzi koncentrációs tábornál a roma népirtásról, különösen az 1944. augusztus 2-ról 3-ra virradó éjszakáról, amikor 2500 romát öltek meg ott. Ezt a napot be kell venni az európai megemlékezések naptárába: a "Samudaripen" meg kell, hogy kapja az őt megillető helyet, s a jelenlegi üldöztetések ellen úgy kell küzdeni, hogy világosan rámutatunk azok eredetére.

Magyarországon a romák ellen elkövetett rasszista gyilkosságsorozat után az áldozatok és a civil társadalom igazságért kiáltott, nem pedig bosszúért. Több mint három éves eljárás után a bűnösök megkapták megérdemelt, súlyos büntetésüket.
Csehországban a civil társadalom az újnáci fenyegetésekre és provokációkra válaszul szolidaritásra, a törvény tiszteletben tartására szólított fel.

Most, amikor az elhúzódó válság nacionalista gyűlölködést szít és a legsebezhetőbbeket teszi meg bűnbakká a nehézségekért, noha valójában ők a válság első áldozatai, felhívunk mindenkit, hogy álljon ki az európaiak együttélése mellett, a kulturális, nyelvi és identitásbeli különbségek ellenére, s nyilvánítsa ki határokon átnyúló szolidaritását.

Október 6-án, vasárnap - Párizstól Kijevig, Oslótól Prágán, Budapesten vagy Bukaresten át Isztambulig - Európa 15 országában, ugyanabban az időpontban gyűlünk össze a Roma Büszkeség Menetére. Eltökéltek vagyunk, megmutatjuk, hogyan és miért élhetünk együtt egy valóban demokratikus Európában - akkor, ha képesek vagyunk végre megszabadulni a rasszizmustól és a nacionalizmustól.

Európai Antirasszista Mozgalom (European Grassroots Antiracist Movement, EGAM) - 31 ország romaszervezetei és rasszizmus ellenes szervezetei írták alá a dokumentumot.