2024 March 29., Friday/Gedeon, Johanna napja van. .

Keresés

Add meg amire keresni szeretnél!

Andreas Lehner a cigányság helyzetéről
2013. 03. 09. 00:00

Szombathely - Andreas Lehner osztrák képzőművész és projektmenedzser tíz éve él Szombathelyen, de nem csak a családja köti hozzánk.

Egy szerelem hozta ide. Munkája miatt ma is naponta ingázik. Számos fejlesztési és kulturális projekt, köztük a bildeini Határélménypark ötletgazdája, kiállításokat szervez. Komolyan foglalkozik a társadalmi problémákkal.

 

 

Andreas Lehner egyik fő témája a cigányság helyzete. 1995. február 4-éről 5-re virradó éjszaka bombát robbantottak Felsőőr romatelepén. A gyilkosságnak négy roma áldozata volt. Mindez két héttel Andreas Lehner fia születése után történt, és ő nem akarta, hogy a gyereke olyan társadalomban nőjön fel, ahol származása miatt megölhetnek valakit. Vagy egyáltalán, olyanban, ahol diszkrimináció létezik. Ma több, a cigánysággal foglalkozó civil szervezet munkáját segíti.

 

Ausztriában ötvenezer roma él (főleg Bécsben), míg Magyarországon hat-hétszázezer. De a legerősebb különbség: az Ausztriában élő cigányság 98 százaléka integrálódott. Életmódjukban nincs jelentős különbség a többségi társadalomhoz képest, bár iskolázottságuk és jövedelmi szintjük az átlag alatt van. De van állandó munkájuk, és a gettósodás sem jellemző.

 

És ami a legfontosabb, emeli ki Andreas Lehner, hogy „cigánybűnözés" Ausztriában nem létezik. Ötvenezer, az egy városnyi ember. Ha a bűnözés genetikai eredetű volna, ott is jelen kéne lennie a „cigánybűnözésnek". De nincs. Ezzel Andreas Lehner gyakorlatilag két mondatban bebizonyítja, mekkora ostobaság ez a Magyarországon gyakorta felbukkanó fogalom.

 

A bűnözés okai a szociális viszonyokra vezethetők vissza. Az olyan civil szervezetek, mint amilyeneknek Andreas Lehner is dolgozik, korlátozott anyagi lehetőségeik dacára is véghezvihetnek sikeres projekteket, ha jól használják fel rendelkezésre álló eszközeiket. Ezer embernek munkát adni tartósabb pozitív hatással bír, mintha tízezreket szórakoztatni.

 

Ha több százezren nem dolgoznak, az dupla veszteség országnak. Segélyezni kell és adóbevételek esnek ki. A munkába állással nemcsak az illető jár jobban, de a társadalom is: nem kell segély, fizetnek adót. Dupla nyereség. Aki sikeresen beilleszkedik, azaz fenn tudja tartani magát, az szerepmodellt jelent a többi roma számára is.

 

Nemcsak a magyarok előítéletein kell változtatni, de a cigányok gondolkodásmódján is, magyarázza Andreas Lehner. A rendszerváltás óta már a cigányság harmadik generációja nő fel úgy, hogy nem azt látja otthon, hogy a szülők reggel elmennek dolgozni. Mindezt olyan körülmények közt élve, amelyekben mi három hétig sem maradnánk életben.

 

Andreas Lehner nem érti, miért nincsenek gyökeres változások. Hiszen a Fidesz a kényelmes többségével megtehetné. Mégsem teszik. Mintha inkább újra gulyáskommunizmus volna. Félreértés ne essék, fűzi hozzá, nem gondolja azt, hogy Magyarországon diktatúra volna. De csak az fontos, hogy az embereknek legyen mit enni és nézhessék a tévét. A kormányzat nem törekszik arra, hogy érdemben bevonja az embereket a politikai döntésekbe. Ha az állampolgárok véleménye nem számít, hogy is volna elvárható, hogy áldozatokat hozzanak?

 

Egy másik magyar problémával, a migráció kérdésével Andreas Lehner a tavaly őszi Exit Exile keretében is foglalkozott. A rendezvényen magyar és osztrák alkotók közösen keresték a válaszokat és megoldási lehetőségeket, a művészet eszközeivel.

 

Hogy ő miért marad Szombathelyen a családjával? „Annyi barátom, ismerősöm van Magyarországon, akik szenvednek ettől a rendszertől. És elképzelhetetlenül sok jó ember van itt. Sokkal több, mint Ausztriában."

 

Rózsa Melinda