Nyakló nélküli közfoglalkoztatással óvták a családokat a teljes ellehetetlenüléstől, ami paradoxmódon a szegregáció és a szegénység konzerválásához, majd a falu gazdasági elbukásához vezetett.

A tiszaburai önkormányzat tavaly tavasszal jelentett csődöt, azóta tart az adósságrendezési eljárás. A spórolás jegyében elbocsátották a polgármesteri hivatal dolgo zóinak kétharmadát, jelenleg 11 fővel működik a hivatal. Míg a húszezres Törökszentmiklóson közel ezer munkanélkülivel egy osztály, Tiszaburán ugyanennyi segélyezettel egyetlen ügyintéző foglalkozik, aki mellett érettségizett, illetve diplomás közhasznú munkások dolgoznak.

A pénzszűke miatt megszűnt a közétkeztetés, bezárták az óvoda egyik szárnyát, az ott dolgozó óvodapedagógusokat elküldték, így a kétszáz óvodás korú gyermekből most csak 120 járhat óvodába. Az önkormányzat pályázott ugyan 150 millió forintra az óvoda újbóli megnyitásához, de az adósságrendezés miatt ehhez egyelőre nem juthatnak hozzá.

Mivel a tiszaburai önkormányzat az egyeztető tárgyalásokon a felhalmozott adósságának csupán 20 százalékos visszafizetését tudta vállalni, a hitelezők nem fogadták el az ajánlatot. Így elkerülhetetlennek látszik a vagyonfelosztás, aminek során az önkormányzat minden forgalomképes vagyonát kénytelen lesz áruba bocsátani és a pénzt törlesztésre fordítani.

Csakhogy az önkormányzati vagyon csekély töredéke a tartozásnak: 40 parcella a cigánytelep mögött, amiért valószínűleg nem kapkodnak majd a vevők, és egyéb csipcsup földek, szántók. A 3100 lelkes falut már harmadik ciklusban irányító Farkas László polgármester szerint az eladósodás az önkormányzati rendszer anomáliáiból adódik.

A népesség folyamatosan nő, a lakók több mint kétharmad része a romák közül kerül ki, ez nagymértékben meghatározza a település szociális minőségét is. Az 1200 aktív korú lakos közül 827-en részesülnek az önkormányzattól valamilyen segélyben, ápolási díjtól a közlekedési támogatásig. Közel 200 anyuka van anyasági, illetve gyermekgondozási segélyen.

Alig 200 embernek van főállású munkaviszonya. A jelenleg 22 800 Ft bérpótló juttatásban részesülőkre nem jellemző a nagy vásárlóerő, és az sem, hogy gépjárművük van, tehát nem fizetnek gépjárműadót. A polgármester azt mondja, a piacképes emberek elköltöztek Tiszaburáról. Az utóbbi tíz évben kezdődött meg az elvándorlás. Amikor jött a lehetőség, hogy használt lakás vásárlására is adtak szocpolt, megszabadultak a burai lakásuktól, elvándorolt a munka irányába, aztán vitték magukkal a szülőket is – sorolja a szegregáció stációit. Az önkormányzat saját bevétele tavaly nem érte el a nyolcmillió forintot, miközben az alapellátás biztosítása, benne a négyszáz fős, nyolcosztályos iskola fenntartása minden hónapban ötmilliós hiányt okoz.

A korábbi vészhelyzetekben számíthattak néhány millióra az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került településeknek szánt alapból, mostanra azonban ez is megszűnt. Maradt a 70 milliós bankhitel, a 40 milliós gáz- és 30 milliós villanytartozás, s állítólag 40 millióra rúg annak az ötven közmunkásnak az elmaradt bére is, akik 2010-ben „a Budapestről idelátogató pecsétes emberek jóváhagyásával” az árvízmegelőző munkák során hetekig nemegyszer 24 órás szolgálatban szivattyúztak, árkot ástak, traktoroztak.

Az adósságrendezési eljárás, amit rájuk mértek, azt is jelenti, hogy az utóbbi öt évben elnyert uniós pályázati pénzeket vissza kell fizetni, amennyiben nem telt le az uniós fejlesztéseknél előírt minimum ötéves fenntartás. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a tiszaburaiak összes pályázatára beadta a visszakövetelését, ez megközelíti a 300 millió forintot.

Így hivatalosan közel félmilliárdos adósságot kellene törlesztenie az önkormányzatnak, de a polgármester szerint ennek a felét meg sem kapták, ezért reméli, hogy az adósságrendezés végeztével a meg nem valósult uniós fejlesztések összegével csökken az amúgy is reménytelen nagyságrendű tartozás.

Közmunka határok nélkül

Az elmúlt tíz évben harmincról hétszázra duzzadt az önkormányzat által alkalmazott közmunkások száma, igaz, akkor a munkanélküliek létszáma négyszáz volt a mostani nyolcszázzal szemben. – Legtöbben csak egy hónapot tudtak dolgozni az évben, és négy órában, de legalább így nem veszítették el a segélyt.

A közmunka lényegében olyan, mint a segély, de itt 300-400 milliós felhasználható keretet hívhatunk le, ami negyvenszerese a falu éves bevételének.

2011 végén a sikeresen megpályázott Start mintamunkaprogramnak köszönhetően százötven közmunkás kezdhette meg a település belvízelvezető rendszerének karbantartását, felújítását és az illegális szemétlerakók felszámolását – mondja Farkas, aki szerint a pályázati pénz megszerzése azon múlik, hogy jó közfoglalkoztatási tervet adjanak le, és azt a munkaügyi központ jóváhagyja.

A 2010-es választásokat megelőzően az önkormányzat szervezésében ötvenfős faluőrség járta az utcákat közmunkában. A polgármester édesapja által alapított Fiatal Romák Országos Szervezetében (Firosz) politizáló polgármester szerint főleg politikai ellenfelei támadták a rengeteg közmunkás faluőr miatt.

A módfelett sikeres pályázásban bizonyára közrejátszik id. Farkas Lászlónak, a polgármester édesapjának, a helyi kisebbségi önkormányzat vezetőjének politikai kapcsolatrendszere, az, hogy az első Orbán-kormány idején két évig minisztériumi főtanácsosként dolgozott az államigazgatás akkori elitcsapatában.

Habár a Firosz Fidesz-támogatónak tartja magát, a választások előtt egy évvel megalakult a helyi Fidesz-szervezet is, „de az új fideszeseknek nem sikerült legyőzniük a régi fideszeseket” – jegyzi meg Farkas, majd visszakanyarodik a mára már megszűnt faluőrség méltatására.

Akkoriban éjjel-nappal volt járőrszolgálat, legalább 15 fő mindig biciklizett a faluban, és ez meg is látszott a tulajdon elleni szabálysértések számának alakulásában. 70 százalékkal csökkent a bűnesetek száma, a vaskerítés-lebontástól a tyúklopásig, és hát „az öreg néni világháborúként éli meg, ha a tojótyúkját ellopják”. A polgármester elismeri, hogy hatalmas adósságot halmozott fel, és hogy a korábbi nem értékteremtő jellegű közfoglalkoztatás a látszatfoglalkoztatás határát súrolhatta, ugyanakkor szociológiai és közbiztonsági értelemben is változást hozott, hogy a több mint nyolcszáz tiszaburai munkanélküli-segély helyett munkából/közmunkából él.

A faluban minden közmunkában készül, a járdabővítéstől az iskolák nyári kifestéséig. Ha szolgáltatásként kéne mindezt megrendelni, azt nem tudnák kifizetni. Az elmúlt években sok embert kiképeztek a kunhegyesi munkaügyi központon keresztül, most már van kőművesük, burkolójuk, szobafestőik stb. Ha megveszik az aszfaltot, ők megcsinálják a kátyúzást is.

Semmiből falufejlesztés

A helyi gazdálkodókból, illetve tehetősebb romákból álló, 2010-ben alakult Fideszcsoport markáns véleménye az, hogy az erőn felüli közfoglalkoztatás vitte csődbe a falut. A helyben biztosított közfoglalkoztatás teljesen elzárja a valódi munka világától a korábban ingázni kényszerülőket is, és a tehetséges gyerekeknek nem lehet életvezetési modell, hogy a középiskola elvégzése vagy éppen félbehagyása után visszajöjjenek Tiszaburára – munkanélkülinek.

A zömmel segélyen, illetve közmunkán lévő Firosz-támogatók azonban épp a folyamatos munkalehetőség vagy a faluközpont parkosítása, valamint az iskola, óvoda építése miatt dicsérik a harmincas éveiben járó, második diplomáját szerző polgármestert. Az uzsoráról már a Csikágóként emlegetett régi cigánytelepen kérdezősködünk, ahová az E.ON-tól az áramlopások felszámolására, az életveszélyes lekötések megszüntetésére kiküldött villanyszerelők csak rendőri kísérettel mertek kimenni.

Az uzsorára vonatkozó kérdéseinkre szűkszavú válaszokat kapunk. Annyit mondanak, „a nép fele uzsoráshoz jár. Megkönnyebbültek, amikor a rendőrség tavaly letartóztatott hét embert a két nagy uzsoráscsaládból, csak azoknak a fele már szabadlábon van, mert nem mertek ellenük vallani, így aztán újra űzik az ipart.”

Egy férfi név nélkül nyilatkozik – állítólag a helyi hatalomtól tartva. Õ, bár a mostani polgármesterre szavazott, abban a fideszes gazdákkal ért egyet, hogy szemfényvesztés a rengeteg közmunka, ami eladósította az egész falut, miközben egyeseket gazdaggá tett. „A világon nincs annyi seprű, ahánynak hivatalosan sepregetni kéne, mégsem ragyog a falu” – kiabál ki hadonászva szeméttel borított udvaráról. Azt mondja, a polgármester saját földjein is közmunkásokkal dolgoztat.

A rengeteg közmunka csak Farkas testvéreinek és rokonainak a pénzelésére jó. Fel is van jelentve több rendbelileg, mert amit a falunak kellett beadni a közmunkapénzhez, azt az emberektől gyűjtötték be. Ezt az állítást a polgármester cáfolta, például azzal: nehezen elképzelhető, hogy a közmunkában részt vevő több száz fő mind a Farkas család rokonsága.

És eljött Hegedűs Zsuzsa

Idén tavasszal, szintén közmunkában az önkormányzat felújított egy, a korábbi termelőszövetkezet tulajdonában volt, 40 sertés tartására alkalmas épületet. Ezzel párhuzamosan mintegy 20 hektáros területet vett használatba a Nemzeti Földalapkezelő Szervezettől, ahol megtermelhetik a szükséges takarmánymennyiséget az állattartó a telep számára. Az önkormányzati mintagazdaságban ottjártunkkor a közmunkások egy része éppen borsót szüretelt, egy másik, építőipari szakmunkásokból álló csoport pedig új kazánházat épített.

Itt jegyezzük meg, ha létezne Michelin-csillagos borsó, a tiszaburai megkapná ezt a minősítést. Az új cigánysorként számon tartott Jákó Balázs utcában az elmúlt tíz évben szinte teljesen kicserélődött a lakosság. Putrik és egykori parasztházak váltják egymást, de a legtöbb udvarban egyaránt paradicsom, paprika, borsó, uborka, cékla terem.

A sokat vitatott „Hal helyett hálót” program kitalálója, Hegedűs Zsuzsa a Minden Gyerek Lakjon Jól! Alapítvány kuratóriumi elnöke idén másodszor hozott vetőmagot Tiszaburára. Azok a családok, akik felásták a kertjüket és elvetették a magot, ezután kisállatot és családonként egy disznót igényelhettek. Túró István azt mondja, „neki már az jólesett, hogy egyáltalán szóltak hozzájuk, és reményt adott, hogy a kormány érdeklődik a nyomoruk iránt. Õk vetőmagot, 40 naposcsibét, 10 tojótyúkot és az állatok felneveléséhez elegendő takarmányt igényeltek, jövőre kérnek malacot is, addigra megépítik neki az ólat.”

A tavalyi első vetőmagosztó akció után sok volt a visszaélés, és problémát okozott az is, hogy a legtöbb családnak fogalma sem volt róla, mit jelent a háztáji gazdaság, de volt akinél a kutya vagy a patkányok ették meg a naposcsibéket. Idén már nagyobb volt az érdeklődés, sokkal többen ásták fel a kertjüket, mert az önkormányzat, amely plusz 30 000 palánta kinevelésével vett részt a programban, csak az előkészített kertekbe adott palántát.

Az önkormányzat a palántaneveléshez megközelítőleg 160 négyzetméteres fóliaházat alakított ki. A programban részt vevő családok veteményeskertjét egy közmunkás rendszeresen fotózza: a fotók alapján, a jogosultak 30-40 százaléka, úgy 20-25 család nem élt az akció nyújtotta lehetőséggel.

Az iskola

Miután a Tigáz a sokmilliós tartozás miatt tavaly az önkormányzat összes épületében, így az iskolában is leszerelte a gázórákat, szinte az egész tanévben nem volt gázfűtés. A két hétig tartó iskolabezárás után a gyerekek a fával fűthető polgármesteri hivatalba és a művelődési házba jártak tanulni, ahol a nagytermet paravánnal választották le a részükre. Télen azóta is több önkormányzati intézményt fával fűtenek, emiatt meg is gyűlt a bajuk a gazdákkal, akik arra panaszkodtak, hogy az önkormányzat nemcsak az utak, árkok mentét védő fasorokat, cserjéket vágatta ki, hanem beljebb, a gazdák tulajdonában lévő területen is végzett fakivágást.

Az adósságrendezésből adódóan nehéz évet zárt a tiszaburai általános iskola is. Tárcza Zoltánné igazgató úgy fogalmazott a tanévzárón: „ők megtették, amit megkövetelt a haza”. A fűtés megoldatlansága, a közétkeztetés hiánya ellenére sem vittek el év közben gyermeket az iskolából, és annyit sikerült elérniük, hogy az alsósok naponta egy almát és egy iskolatejet vagy Túró Rudit kaptak.

Tiszaburáról 60 gyerek átjár másik településre iskolába, aminek egyik oka nyilvánvalóan az, hogy például a tavalyi kompetenciamérés által mért készségekben az alapszintet el nem érő tanulók aránya itt a 100 százalékot közelíti. A tiszaburai általános iskolában matematikából egyetlen tanuló sem érte el az alapszintet, egyben magas, az országos átlag valamivel több mint kétszerese a fogyatékosnak minősített tanulók aránya. Most, az adósságrendezés elindításával egy időben megszűntek a sajátos nevelési igényű csoportok, ezeket a tanulókat integrálták normál tagozatra.

Az iskolát hihetetlen kettősség jellemzi. Az egyik tanteremben méretre készült padok és székek, projektor, digitális tábla, a falak növényekkel, plakátokkal díszítve, egy tanteremmel odébb levert falak, felszaggatott padok. Az igazgatónő úgy fogalmaz, itt a gyerekek első osztálytól kezdve nyolc éven keresztül ugyanazon tanterembe járnak, és van olyan csoport, amelyik vigyáz a környezetére, megóvja az állagát, a másik mintha örömét lelné a pusztításban.

Mivel a közüzemi tartozások 80 százaléka a 400 fős általános iskola ki nem fizetett rezsiköltségéből adódik, az önkormányzat kapva kapott a lehetőségen, hogy jövőre az ilyenfajta gyakorlattal még nem rendelkező, Farkas Flórián vezette Országos Roma Önkormányzat átvegye a tiszaburai általános iskola fenntartói jogát. A szerződést megkötötték, az iskola tartozását ezután az ORÖ-nak kellene rendeznie. Csakhogy a cigány önkormányzat néhány nappal ezelőtt kihátrált. Mégsem veszi át az iskolát.

Az igazgatónő pedig így vázolja a helyi oktatás helyzetét: „Akit lehetett, már korábban leépítettünk, ha egy tanfelügyelő megnézné, mennyi hiányosság van itt, hány tanár tanít egyes tantárgyakat képesítés nélkül, lehet, hogy működési engedélyt sem kapnánk. Minden nehézség ellenére szeretnénk minél tovább itt tartani a gyerekeket, hogy legalább az általános iskolát befejezzék.”

Önfenntartás minden áron

E cikk írója az elmaradott kistérségeket járva Tiszaburán látott és kóstolt először szociális földprogramban érlelt zöldséget. A polgármester szerint a rendszerváltás előtti termelőszövetkezetekhez hasonlóan működő szociális szövetkezet nyújthat esélyt az önellátáshoz a hozzájuk hasonló helyzetben lévő kistelepüléseken. Jövőre nemcsak a közétkeztetést akarják megoldani saját erőből, hanem a melegházban termelt primőröket az országos kereskedelmi forgalomban „csengő forintra váltanák”.

Helyben ugyanis nem lenne felvevőpiaca a drága primőr árunak. Az állami pénzből folyatott szociális termelésből értékesített húsért és zöldségért kapott összeg az elmélet szerint visszakerül a programba. Feltehetőleg hosszú időn keresztül vagy talán soha nem térül meg az állami ráfordítás, de ha a ma még csak elméletben létező szövetkezet fenntartana egy szociális boltot, ahol részben a saját termékeket is árulnák, ez jelentősen gyengíthetné pl. az uzsora intézményét.

Mindazonáltal a megálmodott szövetkezet sem mentheti meg a falut a vagyonfelosztástól. A jogszabály szerint amennyiben a vagyonfelosztás során nem tudják kielégíteni a hitelezők igényét, ők két év múlva újra adósságrendezést kérhetnek a település önkormányzata ellen, és az eljárás a rákövetkező második évben ismét megismételhető – az idők végezetéig.