HÍRDETÉS


HÍREINK
vissza

Túl vagyunk egy-két éhséglázadáson - interjú Setét Jenővel

betűméret csökkentése betűméret növelése
Címkék:  Setét Jenő
2012 Július 21    Forrás: nepszava.hu


Ez a cikk archív

A közmunkák rendszerére is egyre kevesebb pénz lesz; a társadalmi diskurzusban elfogadottá vált a cigányozás; a köznevelési törvény nem támasztja alá, hogy a kormánynak komolyabb szándéka lenne a roma integráció ügyében - interjú Setét Jenő polgárjogi aktivistával.

Hirdetmény

A nol.hu az Idetertozunk facebook csoport kreátoraként jelölte meg, más írások polgárjogi aktivistaként említik. Ön miként írja le magát?


Mindkettő jó. Leggyakrabban használt civil identitás meghatározásom a szociális munkás és a civil aktivista, de hiszek a polgárjogi küzdelemben, és annak eszközeit használom civil aktivistaként, ezért a polgárjogi aktivista meghatározás is igaz, de szociális munkásként dolgoztam hosszú éveken keresztül.

 

Van-e roma polgárjogi mozgalom?


Igen van. Gyenge, kicsi, erőtlen, eszköztelen, de van. Tegyük tisztába, hogy mit nevezünk roma polgárjogi mozgalomnak. Amennyiben ez a romák önszerveződő aktivitásait jelöli, ami a polgárjogi egyenlőség elérésére törekszik, akkor bizony van polgárjogi mozgalom.


Az Idetartozunk- csoport betölti ezt a szerepet?


A polgárjogi mozgalom nem egyetlen szervezet, hanem egyfajta magatartás jellemzi, aminek részese az Idetartozunk csoport is, amely egy facebook csoport. Az összes roma önszerveződés aktivitása, amely nem pártok hatalmi igényeit és érdekeit szolgálja ki, hanem a roma közösségek megszervezésére, állampolgári egyenlőségük és érdekeik artikulálására, érvényre juttatására és társadalmi átlagot elérő szociológiai mutatóik elérésére törekszik, azok mindegyike ebbe a kategóriába sorolható, hogy (roma) polgárjogi mozgalom.


Közösség-építéssel foglalkozol. Jellemeznéd e közösséget?


A mögöttünk álló két évtizedet áttekintve elmondható, a kezdeti tiszteletre méltó önszerveződési hullámot követően kialakult egy olyan mentalitás a roma civil szervezetek és roma önkormányzatok többségében, hogy egymással versengtek az elérhető kisebbségi mandátumokért és a pártkegyek megszerzéséért. A múlt hibáiból tanulva, az önszerveződés egymással szemben álló csoportjai helyett egy olyan közösségi hálózat kiépítésére van szükség, amely képes meghatározni azokat a minimumokat és pontokat, amik mentén együtt tudunk működni. Fontos, hogy ezek a pontok ne szétválasszák közösségünket, hanem összekössék és együttműködésre sarkallják az egyéneket.

Mindez igaz a többségi társadalom és a romák közti, és a roma közösségek egymás közti viszonylatában is. Az eddigi retorikában használt másság és különbségek, elválasztó tényezők helyett sokkal inkább az azonosság összekötő elemeire helyezném a hangsúlyt. A magyar társadalomnak sok tekintetben újra kellene gondolni a társadalmi konszenzusokat. Következésképpen Magyarországnak meg kell újulnia, és ennek része kell, hogy legyen a roma közösségekről való gondolkodás megújulása. De ugyanilyen fontos, hogy a roma közösségek végre korszerű, önmagunk és mások számára is elfogadható identitást élhessenek meg, hiszen egyszerre vagyunk magyar állampolgárok és a cigány kisebbség tagjai. Szóval sok dolgot kell újragondolnunk közösen, az állampolgárok közösségének, és új módon kell kommunikálni.



Melyek lennének ezek, és milyen új kommunikációra gondol?


A magyar társadalom egészének újra kell gondolnia az állampolgári jogokról, az egyenlőségről, emberi méltóságról, honfitárs sorsközösségről szóló képét. Demokratikus viszonyaink rendezéséhez nélkülözhetetlen, hogy minden egyes polgár számára elérhető és megélhető legyen a jogbiztonság, a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelem, és az azonos emberi méltóság. Én úgy értékelem, hogy a többségi társadalom e demokratikus alapértékeket deklarálja, de mégis, a gyakorlatban úgy tűnik, hogy ezeknek a megélése kevesek kiváltsága. Nevezetesen, hazudik önmagának és másnak is, aki azt mondja, hogy Magyarországon minden rendben van az állampolgári jogegyenlőség, emberi méltóság, az egyenlő esélyek és egyenlő teherviselés tekintetében. Mondanék néhány példát: nem tekintheti m agát demokratának, aki elfogadja vagy épp gyakorolja a "cigányozást" akár mint állampolgár, akár mint döntéshozó, vagy passzív és tétlen marad akkor amikor roma embereket, csoportokat ér jelentős sérelem, hiszen ennek eltűrése az asszisztálás az "elkövetők" mellett, ami mindenki biztonságát veszélyezteti.

De amikor a döntéshozók társadalmi integrációról beszélnek, emellett közpénzből olyan programokat indítanak el, és olyan jogszabályi környezetet alakítanak ki, amik mérhető módon szegregálnak, és fönntartják a különböző szegregáló struktúrákat, azok is a hosszú távú közös érdekeink ellen hatnak. Magyarán az államnak is újra kell gondolni, hogy lehet-e olyan pazarló magatartást tanúsítani, és adóforintokból finanszírozni, ami már 22 éve újra- és újrateremti azokat a kelepcéket, amivel a kirekesztettség különböző módozatait tartja fenn, mint pl. a szegregált iskolai osztályok, azon értelmetlen átképzések, amelyek következtében nem lesz a képzett versenyképes munkavállaló, vagy azon munkaadók állami dotálása, akik egyébként elutasítják a nők, a rokkantak, de leginkább a roma munkavállalók alkalmazását.

Egyébiránt nem lehet demokrataként tekinteni önmagunkra, amíg elfogadjuk a családon belüli erőszakot, a nők hátrányos megkülönböztetését, a homoszexuálisok emberi jogainak sérelmeit, és más társadalmi csoportok hátrányos megkülönböztetését ugyancsak nem nézhetjük semmittevéssel. Az alapvető mondani valóm, hogy nem elég pusztán a saját társadalmi csoportunkkal szolidárisnak lennünk, hanem értelemszerűen e csoporton túl, honfitársaink más csoportjaival is érezhető mértékű szolidaritást kell vállalnunk, mindannyiunknak.

Súlyos ambivalencia az, hogy ma országunkban a szélsőjobb következmények nélkül kinyilatkozza magáról, hogy nem demokrata, és nem is akar az lenni, míg sok magát demokratának gondoló , és magát annak hirdető politikus szemrebbenés nélkül cigányozik és olyan előítélettel megterhelt mondatokat fogalmaz meg, amelyet semmilyen más társadalmi csoporttal szemben nem engedne meg magának. Sok különbséget nem látok a két magatartás között: nem elég hangoztatni, hogy demokrata vagyok, úgy is kell cselekedni.

Mi volt a legjelentősebb munkájuk, megjelenésük?

 

A 2011-es népszámlálásban vettünk részt az Ide tartozunk! kampánnyal, amiben igyekeztünk legalább az identitás kérdésében konszenzusra jutni. A kampány során régen látott partnerséget tapasztaltunk, amely újabb lendületet hozott a közösségünk életébe, és végre mi magunk határozhattuk meg saját - így méltósággal megélt- identitásunkat.

Lényeges megmozdulásunk volt a roma kultúra napján, amikor egy tucat autóval felvonulást rendeztünk, majd a főváros különböző pontjain cigány írók és költők verseit szavaltuk el hangosbemondó segítségével. Február 23-án, az öt éves tatárszentgyörgyi Csorba Robika halálának évfordulóján a romák elleni sorozatgyilkosság áldozataira emlékeztünk. A budapesti Mátyás téren az elmúlt évekhez képest szokatlannak tűnő sokaságú roma ember jött össze, de ezzel egy időben Magyarország 150 településén volt hasonló megemlékezés, és tucatnyi külföldi nagyváros csatlakozott. Fontosnak tartom a Pesty Fekete Doboz méltatlan dokumentumfilmjének megismétlését megakadályozó tiltakozásunkat. Azonban a klasszikus állampolgári önsegítésről,segítségnyújtásról sem feledkezünk meg, ezen a héten Soroksáron egy leégett ház tulajdonosainak nyújtottak segítséget az aktivistáink, de számos ehhez hasonló megmozdulás/akció történt. Jelenleg a roma holokauszt emléknapjának megemlékezését szervezzük. .

 

Lát-e arra esélyt, hogy az általad is épített hálózat felvegye a harcot a neonáci mozgalmak ellen?


Informális hálózatként működünk, valami mellett szeretünk szerveződni, leginkább bizonyos értékek mentén. Véleményem szerint az is egy érték, hogy minden állampolgár szabadon vállalhassa bármilyen identitását, és azt méltósággal megélhesse; hogy ne lehessen egyetlen magyar állampolgárt se szóban sem fizikailag bántalmazni az etnikai, vallási, politikai, szexuális hovatartozása miatt.

Az a dolgunk felelős magyar állampolgárokként és civil kurázsival bíró embereként, hogy minden esetben szót emeljünk az igazságtalanság, az antidemokratikus beszédmondók és cselekedetek ellen. És ahogy korábban is mondtam, ez utóbbit nem szűkíteném le bizonyos szélsőjobboldali csoportokra, van tennivalója e kérdésben a magukat demokratikusnak gondoló, liberálisnak, jobboldali konzervatívnak vagy épp baloldalinak identifikáló csoportoknak is.

Ha ilyen jó ütemben haladnak, valószínű, hogy "pártmegkeresés" is lesz -ez megtörtént?
Nem vágyódunk utána, ugyanis mi olyan emberek közösségét alkotjuk, akik csalódva a roma ügyek mentén valamennyi pártban, sokkal fontosabbnak tartjuk a társadalom működése szempontjából egy valódi civil társadalom kiépítését, és egy igazi roma civil önszerveződés megteremtését. Véget kell vetni annak, hogy pusztán arra szerveződjünk, hogy pártérdekeket szolgáljunk ki, és hagyjuk magunkat felültetni. A hitelesen működő és kurázsival bíró civil társadalomban hiszek. Tudom, hogy a társadalmi környezet nem kedvez ennek, viszont én nem kívánok lemondani erről az eszményről, és ha találok olyan barátokat, akik hasonlóképpen gondolkodnak, annak csak örülni tudok.


Mit szól a kormány passzivitásához, hogy tűri a például a Horthy- kultusz növekedését az országban vagy Nyirő beemelését az alaptantervbe?


Nem érdemes a kérdést leszűkíteni a jelenlegi hatalomra. Ez egy folyamat keserű eredménye, amiben felelősek bal- és jobboldaliak egyaránt, hiszen például a társadalmi diskurzusban elfogadottá vált a cigányozás, amely bizony megágyazás a szélsőjobb retorikájának, annak gyakorlatilag egy szalonképesebb változata. A szélsőjobb szimbólumai megjelenésének bagatellizálása pedig egy következő eleme e folyamatnak.

A náci rezsimmel együttműködő történelmi szereplők rehabilitálása helyett, fontosabbnak tartanám, hogy a nemzeti emlékezetbe - így például a Nemzeti Alaptantervbe- végre a nemzetiségekről szóló ismeretek is bekerülnének, köztük a romákról valós ismeretek, mint például a romák által elszenvedett Holokausztról szóló tananyagok is. Relevánsabbnak tartanám, mint diplomáciai konfliktusokba kerülni szomszédos országokkal ilyen ügyek kapcsán. És ha már itt tartunk, számos olyan, mára jórészt elfeledett nagyszerű ember nem része ma a nemzeti emlékezetnek, akiknek életműve alkotásait tekintve és emberileg sem hagy kérdéseket.

A Fidesz kormány is azt hangsúlyozza, hogy fontos a roma integráció, 2010-ben meg is alakult a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság, de a roma integrációhoz kapcsolódó törvénymódosítások, a munka törvénykönyve, a választójogi törvény, a köznevelési törvény nem támasztja alá, hogy a kormánynak komolyabb szándéka lenne a roma integráció ügyében, éppen ellenkező mechanizmusok látszanak, tapasztalhatóak. Mi a véleménye a kormány két éves tevékenységéről?

A romák társadalmi emancipációja és integrációja szempontjából, szakszerűbben a társadalmi státuszváltozásukat tekintve lényegi különbség az elmúlt húsz évben nem volt. Az eddig hatalmon lévő kormányok leginkább a szavazatok maximálására törekedett, e tekintetben a romák valós társadalmi integrációja nem tűnt népszerű politikai tézisnek.

Szóval a bal- és jobboldali kormányok felelőssége azonos a romák tartós és végletes munkanélküliségbe szorulása és társadalmi talajvesztése miatt.
Sajnos azt kell mondjam, hogy a jelenlegi kormányzat intézkedései ugyanúgy rossz irányba mutatnak, mivel a jövő évi költségvetésben még a - valódi munkapiaci perspektívát nem kínáló - közmunkák rendszerére is kevesebb pénz lesz, miközben a valódi munkaerő-piacon a romák és nem romák foglalkoztatásában legalább 30-40 százalékos különbség tapasztalható. Ez nem csak az igazságosságtól, de a romák társadalmi arányától is igen messze van.

Az átalakítások mentén aggasztónak tartom mindazt, ami az egészségkárosodottakat és rokkantnyugdíjasokat éri. Elengedhetetlen a felülvizsgálat - nem csak ebben a szektorban - de csökkenteni a kiadásokat, és azt mondani végtaghiányos, és vak embereknek, hogy képes vagy még dolgozni, miközben a munkaerő-piac nem növekedett, és nincs olyan struktúra kialakítva, ami megoldás lenne ezen emberek rehabilitációs vagy védett munkába fogására, ez nem bátorság vagy megújítás, hanem cinizmus. Azért is tartom fontosnak ezt a példát, mert ennek okán bizonyosan növekedni fog a nélkülözők, létfenntartási gondokkal küzdők száma, az egyébként is alacsony jövedelmű családok száma.


A kormányzati intézkedések - jól illeszkedve egy több évtizedes gyakorlatba - magukra hagyták a kistelepüléseket, forráshiányos önkormányzatokat, újabb társadalmi feszültségeknek megágyazva.

Egy másik fontos terület a felsőoktatás. A felsőoktatás keretszámait oly mértékben csökkentették, hogy az alacsony jövedelmű családok gyerekeinek, akik képtelenek gyermekeik oktatási sikeressége érdekében plusz szolgáltatásokat vásárolni, legyenek azok romák, vagy nem romák, minimális esélye van bejutni valamilyen felsőoktatási intézménybe.

Mindezek olyan intézkedések, amelyek a társadalmi ollót tovább nyitják, ezzel növelik a társadalmi elégedetlenséget és a különböző csoportok egymásnak feszülését.

Emlékszem a rendszerváltást követő évekre, amikor a progresszív roma értelmiség különböző intézkedések kapcsán prognózisokat fogalmazott meg, ami miatt negligálták, és radikálisnak kiáltották ki őket. Mára sajnos minden egyes prognózisuk beteljesedett. Mindent összevetve azt érzékelem, hogy olyan kormányzati intézkedések születnek, amelyek az erős és gazdag társadalmi csoportokat tovább erősítik, viszont az alacsony jövedelmű, a szegénységi küszöbön tántorgó társadalmi csoportokat még lejjebb nyomják, köztük a roma közösségeket is, akiknek további teher az etnikai feszültségek erősödése épp az említett intézkedések miatt is.

A Policy Agenda legutóbbi idevágó elemzésében azt írta, hogy az önkormányzatoknak adott pénzek csökkenek, ezért még kevesebb közmunka lesz, így akár éhséglázadások is várhatóak. Egyetért vagy cáfol?

Nem várható, azaz már túl vagyunk egyen-kettőn, csak nem minden került a nyilvánosság asztalára. Az elmúlt hetekben Rakaca községben, egy jelentős számban alacsony jövedelműek és munkanélküliek által lakott településen volt jelentős feszültség. Rakacán már a tavalyi évben is konfliktusok voltak a lakosok és a település önkormányzata között a munkabérek és egyéb ellátások kifizetésének elmaradása miatt.

Ha nem történik jól kidolgozott állami intézkedés a válságtérségek, kistelepülések finanszírozása érdekében, akkor a problémák tovább fokozódnak. Új kormányzati szemléletre volna szükség már régóta, ezen kívül olyan beruházásokra, beavatkozásokra lenne szükség, amelyek képesek lendületet hozni Rakaca és a hasonlóan leszakadt térségek munkaerőpiacára. Úgy vélem, nem erre megyünk, de ennek következményeivel számolnia kell a jelenlegi és a mindenkori kormánynak egyaránt.

Van annyi a mai magyar társadalomban, az értelmiségben, a klérusban, a középosztályban hogy szolidaritást tudjon vállalni a legszegényebbekkel, közöttük a romákkal?

Jó lenne tudni a választ, és jövőbelátónak lenni, de rövidtávon azt gondolom, hogy nem. Ha nem köttetnek újra azok a konszenzusok, amiket az interjú alatt említettem, a köztársaságról, jogállamról, egyenlőségről, emberi méltóságról, demokráciáról, és e nagyra becsült értékekhez képest a képmutató, hazug magatartás nyer teret, addig én nem látom esélyét annak, hogy valós társadalmi változásokra kerüljön sor. Nekem személyesen nincs más választásom, mint hinni a demokráciában akkor is, ha az időnként rogyadozik, mert ezek az értékek azok, amik zsinórmértékül szolgálhatnak.

Varga Attila írása a Népszavának /



Hirdetmény

vissza az oldal tetejére

PROGRAMAJÁNLÓ
Előző hónap 2019 Szeptember   Következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30      
Aktuális: 

Nincs esemény

HÍRDETÉS


EGY ÉVE TÖRTÉNT
  • Új jelentés szedi szét Járóka Lívia állításait a magyarországi romák helyzetéről

  • Németh Zsolt: az európai történelem és a cigányság története szervesen összekapcsolódik

  • Budapest Ritmo - Idén a roma kultúra áll a középpontban

  • Roma Pride 2018: “Te is a nemzet része vagy!”

  • Roma Büszkeség Napja -„Egyformán vagyunk emberek”



CÍMKE FELHŐ
KI KICSODA?

SZAVAZÁS

Oszlassa-e fel magát azonnal az Országos Roma Önkormányzatot?














KÖVESSEN MINKET ONLINE
KÉPGALÉRIA
 PARTNEREINK:

  • 100 Tagú Cigányzenekar



    Phiren Amenca



    Parno Graszt