A romákkal szembeni diszkrimináció napjaink egyik legkényesebb kérdése. A politikai csatározások közepette azonban könnyen előfordul, hogy a paragrafusok között nem vesszük észre az embert.

Kecskeméten úgy kell buliba indulni, hogy legfeljebb egy cigány legyen a társaságban, különben valószínűleg nem engedik be egyikőjüket sem. Ezt a hasznos információt egy, a neve elhallgatását kérő roma olvasónk osztotta meg a delmagyar.hu-val. 

Mielőtt azonban a bulizásról beszélnénk, elmeséli nekünk, hogy immáron egy éve állandó munkahelye van. 21 éves létére minden hónapban beszáll a családi kasszába, de a jövőjére is gondol: egy régóta kiszemelt albérletbe már elkezdte beszerezni a berendezést. Mostani állásával azonban nincs megelégedve, ezért szeretne letenni egy angol nyelvvizsgát, és egy ECDL tanfolyamot is kinézett már. Mindezt a 12 órás munkanapok mellett. A korábban megszerzett kőműves szakmáját nem szeretné gyakorolni, hiszen, ahogyan kedélyes öniróniával megjegyzi: „abba a házba én sem költöznék be, amit én építettem".

A tervezgetés és a munka mellett a kikapcsolódásra is szakít időt. Ez azonban nem mindig megy zökkenőmentesen. Számára ugyanis korántsem olyan természetes szombat este bulizni valahol a barátokkal, mint egy átlagos fiatalnak. Elmondása szerint sokszor még úgy sem jut be a szórakozóhelyekre, ha ő az egyetlen cigány a társaságban. A leggyakoribb kifogás, hogy zártkörű rendezvényt tartanak, vagy klubkártyát kérnek a kidobók, így a barátok is kint maradnak.

- Ma már nagyon ritka, hogy elindulok a városba, nincs kedvem potyára begyalogolni. A haverok mindig nagyon unszolnak, hiába mondom nekik: ha én megyek, lehet ők sem jutnak be. 

Elmondása szerint ez az incidens tíz alkalomból nyolcszor biztosan előfordul, de ezt mindeddig csak Kecskeméten tapasztalta. - Voltam már Tiszakécskén, Kerekegyházán, Kunszentmártonban, és mindenhova beengedtek – meséli. Ráadásul, a legtöbb bulizni induló fiatallal ellentétben, nemegyszer egy csepp alkohol elfogyasztása nélkül állt a kidobók elé, mégis kiadták az útját. - Régen ilyenkor felmérgeltem magam és hazamentem. Ma már nem is foglalkozom vele, mondhatni megszoktam. Rám ragadt egyfajta cinizmus. 

A romák nem szívesen látott vendégek a kecskeméti szórakozóhelyeken.

Amikor az ember után fordulnak „büdös cigányozni" és hasonló válogatott kifejezéseket vágnak a fejéhez, már nehezebb nem reagálni a szitkokra. Így volt ez olvasónkkal is, aki bevallotta, egy ilyen alkalommal el is csattant egy pofon a részéről.

Az élet más területein is érték már csalódások a származása miatt. - Állásinterjúkon többször éreztem, hogy már akkor döntöttek a sorsomról, mikor beléptem az ajtón. Lezavarták a beszélgetést, de tudtam, hogy nem is érdekli őket, amit mondok – meséli.

A kamaszévek sem teltek könnyen

- A haverok szülei legtöbbször nem örültek, ha velem barátkozott a gyerekük. Volt, akit el is tiltottak tőlem – meséli, de ismét hozzáteszi, őt már nem tudják felbosszantani az ilyenek. - A nővérem már sokkal érzékenyebb. Vele fordult elő egyszer, hogy mikor a munkahelyén egy ügyfél megtudta, hogy cigány, közölte, hogy ő nem megy oda többet. Szerencsére a főnöke kiállt a nővérem mellett, ennek ellenére ő nagyon a szívére vette a dolgot. Az ügyfél, aki egyébként egy idős néni volt, még csak nem is ismerte a nővéremet, mégis feljogosítva érezte magát, hogy a munkatársai és a főnöke előtt megalázza.