A cigányokkal szemben megfogalmazott ellenérzés teljes hasonlóságot mutat ma Magyarországon a bankokkal szembeni bizalmatlansággal, és mind a kettő csak akkor fog változni, ha a magyar ...
|
Cigányvita a Hírszerzőn |
|
Felcsuti Péter bankszakember szerint vitaindító cikkünk, Forgács István írása inkább árt a cigányságnak, mint használ, azzal, hogy a saját népét ostorozza, és tőlük várja a változás megindulását. Forgács István alábbi válasza erre született, bár a címzett nem személyesen Felcsuti Péter. A kérdés viszont annál fontosabb: mit lehet csinálni, ha egyszer a társadalomban valakikkel szemben okkal, vagy ok nélkül de berögzültek előítéletek, általános vélekedések? A vita továbbra is nyitott, hozzászólni szabad! |
A magyar társadalom nem szereti a cigányokat. Ez vajon általánosítás? Vagy tény? És ha tény, akkor mi alapján lehetne ezt igazolni, ha pedig általánosítás, akkor hogyan lehetne ezt eredményesen kétségbe vonni?
Aztán úgy tűnik, hogy a magyar társadalom nem szereti a bankokat sem. Vajon ez is általánosítás? Vagy erről is vannak, akik szerint tényként kell beszélni? És vajon itt is lehetne bármivel ezt, vagy éppen az ellenkezőjét igazolni?
Bárhogyan is van, az biztosan kijelenhető, hogy beszélni kell a társadalom és a cigányok, valamint a társadalom és a bankok viszonyáról, már csak azért is, mert a két nexus furcsa párhuzamot mutat, és amelyhez fel kellene ismernünk végre: az össztársadalom a legfőbb rendező elv, a legfőbb keret ebben az országban, minden egyéb csak ehhez rendelhető hozzá.
Furcsán hangozhat, de a cigányokkal szemben megfogalmazott ellenérzés teljes hasonlóságot mutat ma Magyarországon a bankokkal szembeni bizalmatlansággal, és mind a kettő csak akkor fog változni, ha a magyar társadalom látja majd a belülről jövő változást. Mert most leginkább erre lenne szükség.
Ma a társadalom nagy része azt gondolja, hogy a bank csal, hazudik, átver, megtéveszt, milliókat keresnek a vezetői– miközben lakások tízezreit árverezik el –, külföldre menekíti a profitját, és az állam (vagyis az adófizetők) segítségével mentették meg néhány évvel ezelőtt. És bár ez általánosításnak tűnik, számos ember – akikből összeáll a társadalom – ezt meg is éli. Nem a tévében, nem a százszor elátkozott médiában találkozik ezzel, hanem a mindennapjaiban. És ott fáj a legjobban.
Ma a társadalom nagy része azt gondolja, hogy a cigányember csal, hazudik, nem tud gyereket nevelni, erőszakos, és nem akar a magyar társadalom része lenni. És bár ez is általánosításnak tűnik, az előző számos emberek – akik megint csak a társadalmat jelentik – ezt szintén megélik. És ezt sem csak a média sulykolja beléjük, hanem a mindennapjaikban találkoznak vele, és ez is legalább annyira fáj, mint a bankok érzéketlensége és apró-betűs csapdái.
Biztosan nem csak én gondolom azt, hogy ezen pedig változtatni kellene végre.
Mert biztosan van tisztességes bank, és van példaértékű cigányember is százezrével ebben az országban. De ahhoz, hogy ezt lássa is végre a társadalom, ahhoz az kell, hogy először a bankok és a cigányemberek – már akikre vonatkozik… – nézzenek szembe saját hibáikkal, vállalják fel a saját felelősségüket, és tegyenek azért, hogy visszanyerjék a társadalom bizalmát. Felejtsék el az apró-betűt. Hagyjanak fel a a nem teljes körű tájékoztatással. Hagyjanak fel a tanárveréssel, az idős ember bántalmazásával. És ami a legfontosabb: álljanak ki az össztársadalmi érdekekért. Akár úgy is, hogy felvállalják a konfliktust azokkal, akik pont azt várják el, hogy maradjon el az önmagunkba nézés, a saját felelősség megtalálása.
És bár szeretik sokan félreérteni, egyértelművé kell, hogy tegyem: ezek a gondolatok nem az összes cigánynak, nem összes banknak szólnak. Azoknak írom, akik, és amelyek miatt ma a társadalom meg van arról győződve, hogy sem a bank, sem a cigány nem tisztességes.
Ha ezen bárki változtatni szeretne, tegye úgy, ahogyan azt az elmúlt 20 év során csak nagyon kevesen merték: ismerje fel, hogy a változást belülről kell végre elkezdeni.
