2024 March 28., Thursday/Hajnalka napja van. .

Keresés

Add meg amire keresni szeretnél!

Labdarúgás: Hogyan lesz egy cigány magyarrá
2011. 06. 09. 00:00

„Irhás Ignác lehet valamikor a következő cigány, aki magyarrá lesz” – mondja gúnyosan Vecsei. Irhást is tehetségkutatók fedezték fel.

Szabóné Ibolya egy elhanyagolt mezőre mutat. Csak a két végén álló, háló nélküli kapuk utalnak rá, hogy focipálya. „Itt sajnos senki nem játszik. Pedig éppen elég gyerek él itt” – mondja.

 

Szabóné a Budapesttől 150 kilométerre, délkeletre lévő, 2000 lelkes Tiszabő falu családsegítő szolgálatánál dolgozik. Tiszabő Magyarország egyik legszegényebb faluja. A lakosok több mint 90 százaléka szociális segélyből él. Majdnem mindannyian romák, és ezzel az ország legnagyobb kisebbségéhez tartoznak. „Egy kis mozgás jót tenne a gyerekeknek. Focizhatnának ugyanúgy, mint más gyerekek” – sóhajt Szabóné.

 

Ahogyan azt tudja, hogy a tiszabői gyerekek elvileg képesek lennének erre, azt is tudja, milyen nagy akadályok tornyosulnak a dolog útjában. A faluban nincs sportegyesület, az iskolában alig van tornaóra, és a szomszédos falvakba csak naponta négyszer megy busz. Autója itt senkinek nincs. A tiszabői gyerekek nem fociznak, és más sportot sem űznek. És aki egyszer megnézi a profi liga játékosállományát, arra juthat, hogy ez így van az egész országban. A romák a labdarúgásban, Magyarország társadalmilag legfontosabb sportágában alulreprezentáltak.

 

A törvény ugyan védi a személyi adatokat, mint például az etnikai származást, így hivatalosan csak az számít romának, aki annak vallja magát. „De csak egy maroknyi játékos, legfeljebb 5-10 keres focival pénzt” – véli Vecsei Gábor magyar sportmenedzser. Ezzel a romák, akik az ország lakosságának 10 százalékát teszik ki, a labdarúgó profik mindössze kevesebb mint 2 százalékát adják.


Diszkrimináció és szegénység


A legnagyobb probléma a hétköznapi diszkrimináció és a szegénység Vecsei szerint. „A döntő korban, amikor a gyerek pubertás korba kerül, sok romának a családjával kell törődni, és elmaradnak az edzésekről.” Ilyenkor az egyesületek edzői többnyire leírják a játékosokat. Mások, mint a tiszabőiek, nem is próbálkoznak sporttal, mert hiányzik a szükséges infrastruktúra. És még akkor is előnyben részesítik az „etnikai” magyarokat, ha egy roma játékos különösen sokat ígérő.

 

Vecsei egyik kollégájával két éve létrehozta a Polgár Alapítvány az Esélyért szervezetet, amely azóta szervezi a Football Talent eseményeket. A szociálisan hátrányos helyzetű térségekben segítik a tehetséges, fiatal labdarúgókat, akiknek támogatás nélkül nem lenne esélyük, hogy felhívják magukra a figyelmet. Többnyire romákról van szó, mert a kisebbségnek mintegy fele a szegénységi szint alatt él. A szegénység újratermeli önmagát, és az öröklött marginalizálódással megszilárdulnak a többségi társadalom előítéletei: a romákat képzetlennek, integrációra képtelennek és mindenekelőtt bűnözőnek tekintik. Közben gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy a bűnözés a szegénységgel és nem az etnikai hovatartozással függ össze.

 

Vecsei a budapesti Corvinus egyetem első emeletén, egy nagy asztal mellett ül. Meggyőződése, hogy a labdarúgás a potenciálisan legegyszerűbb út a szegénységből a társadalmi integrációba. „A sport nem helyettesítheti a képzést” – mondja, csak feladni nem szabad, amire éppen a szegénységben töltött generációk után nagyon sok roma hajlik.


Pisont István karriert csinál


Léteznek példák, akiknek sikerült bejutni a profi labdarúgásba. Sokan emlékeznek még Pisont Istvánra, aki sokáig az egyetlen roma volt a magyar fociban. A kilencvenes években az Eintracht Frankfurtnál volt szerződése, 31 alkalommal játszott a magyar válogatottban. Sikerei előtt olyan nevet viselt, amely nem az övé volt: „Cigány”. Mivel ő a külföldi tapasztalattal is rendelkező kevés régi profi egyike, Pisont most a magyar U16 válogatottat vezeti.

 

A legújabb sikertörténet a 26 éves Irhás Ignác, a Szombathelyi Haladás játékosa. Egyszerű környezetből, az ország északkeleti részéről származik. Mindig focizott, a diszkrimináció ellenére. „Amikor kisfiú voltam, mindig ’mocskos nomádnak’ neveztek. Néha irigységből, mert sokkal jobban játszottam, mint ők” – mondja.


Irhás Ignácot szidalmazzák


Alig két éve, a budapesti Ferencvárossal játszott mérkőzésen újra szidalmazták az ellenfél szurkolói. Irhásnak fáj a gyűlölet, de nem bánta meg, hogy cigánynak vallotta magát. Ám tekintettel a politikai körülményekre érti, ha mások nem merik ezt megtenni. Nem árulja el, hogy ismer-e még romákat a kollégái között. Mert a romák nemcsak gyűlöletnek vannak kitéve, hanem jó okkal féltik az életüket.

 

Végtére is a diszkrimináció az utóbbi években erősödött. Tavaly óta a Jobbik szélsőjobboldali, nyilvánvalóan romaellenes párt a harmadik legnagyobb erő a parlamentben. Volt számos gyilkosság az elmúlt időben. Márciusban Gyöngyöspata faluban fasiszta verőlegények vették át a rendőri erőszakmonopóliumot, hivatalosan azért, hogy gondoskodjanak a biztonságról.

 

A kisebbségek diszkriminációja a magyar sportban, különösen a labdarúgásban nem új téma. Négy évvel ezelőtt feltűnést keltett néhány klub, mert szurkolói kifütyülték és becsmérelték a sötétbőrű játékosokat. A FIFA figyelmeztetése nyomán a szövetség megígérte, hogy kézbe veszi a dolgot. A helyzet valóban javult. A romák és az etnikai magyarok között azonban a helyzet feszült maradt.

 

„További olyan cégtáblákra van szükségünk, mint Irhás Ignác” – mondja Vecsei, és az egyetem előcsarnokában álló nagy Marx-szoborra pillant. „Tulajdonképpen mindannyian magyarok”. Az embereket jellemző módon „csak” addig tekintik romának, amíg ezt a sikereik engedik. „Ha kiemelkednek, a nyilvánosság magyarként fogadja be őket, a származásukat ilyenkor figyelmen kívül hagyják”. Így volt ez Pisont István esetében, és Kótai Mihály neves bokszolóval is.


Félelem a foci-tehetségkutatóktól


„Irhás Ignác lehet valamikor a következő cigány, aki magyarrá lesz” – mondja gúnyosan Vecsei. Irhást is tehetségkutatók fedezték fel. Kifejezetten támogatja a Football Talent programot, bár a munka nehezebb, mint gondolta. „Sok gyerek nem akar eljönni a tehetségkutató tornákra. Nincsenek hozzászokva a felhajtáshoz” – magyarázza Vecsei. Nem utolsó sorban a szülők is vonakodnak másokra hagyni gyerekeiket.

 

A politikai fejlemények alapján ez érthető, véli Szabóné. Nála, Tiszabőn a Football Talent még nem rendezett tehetségkutató tornát. De egyébként is, előbb egy focipályára lenne szükség.

 

Felix Lill írása a Die Presse című osztrák napilap június 8-ai számában