A per koronatanúja F.-né Ny. Éva, aki elismerte ugyan, hogy segítette a cigányvadászattal vádolt férfiakat, de a Pest Megyei Főügyészség szerint nem vádolható bűnrészességgel.
1999-ben ismerkedtek meg, akkor lett a férfi a nő beosztottja a debreceni APEH-nál. A nő rendőrségi vallomása szerint – idézzük – „vakon szerelmes lettem belé. Árpi addig csak úgy elvolt, nem volt munkája, akkoriban füvezett is”. „Pisti, az öccse (a másodrendű vádlott, K. István – a szerk.) meg is verte Árpit a kábítószerezés miatt, ő meg elítélte öccse szélsőséges nézeteit. 1999-ben már kezdtek kibékülni a testvérek. Talán ekkor lehetett, hogy Pistit leszúrták. Nem tudom pontosan, de a szóbeszéd szerint a debreceni B. Gyula (valójában György – a szerk.) mellett volt testőr, kivették a lépét (...) Én a Pistitől féltem, mivel (...) vele semmilyen szinten nem lehet kompromisszumot kötni...”
K. Árpád később, debreceni egyetemista barátaival évekig Izraelben vállalt munkát. Ny. Éva, akit ismerősei csak Nyafiként emlegetnek, háromszor is meglátogatta. „Kint autómosóban meg búvárparkban dolgozott. A barátai hívtak, hogy menjek ki hozzá, mert Árpi nagyon maga alatt van.” A férfi aztán hazatért, és 2005-ben megnősült. „Azt mondta nekem, hogy azért házasodik meg, mert csak így tud beilleszkedni a társadalomba, és gyereket szeretne, amit én már a korom miatt nem tehetek meg.” Kapcsolatuk azonban 2008-ban ismét lángra lobbant, amikor K. Árpád – utóbb társai is – az akkor már elvált asszony által üzemeltetett debreceni zenei klubban, a Perényi 1.-ben kapott munkát.
„Már 2002-ben együtt dolgoztunk a debreceni Unplugged klubban, csináltunk egy nagyon jó dzsesszfesztivált. A tulajdonos nem fizetett ki rendesen. Ettől Árpi nagyon kiakadt, és kiabált a tulajjal. Ekkor őt és az öccsét kitiltották. Én maradhattam volna, de Árpi közölte velem, hogy nekem is mennem kell. Ellentmondtam neki a kocsiban, mire többször beleverte a fejemet a kormányba, majd a hajamnál fogva rángatott. Aztán mondta, hogy dolgozhatok ott, de akkor minden hónapban a fizetésem felét le kell adnom neki. Én nem ellenkeztem...”
Mivel a K. fivéreknek akkoriban még nem volt jogosítványuk, Ny. Éva gyakorta fuvarozta őket. Õ szállította Budapestre is a testvérpárt a budai Várba, a Magyar Gárda avatására, valamint egy budapesti melegfelvonulásra is. „Amikor jöttünk vissza a gárdistarendezvényről, azt kérdezték tőlem, hogyan lehetne fegyvert szerezni. Azért tőlem, mert ismertem egy alvilági kapcsolatokkal rendelkező debreceni vendéglátóst. Mondtam nekik, a fegyver nem játék. Nem akarok ilyet még meghallani sem. Aztán ilyen dolgokról nem beszéltek nekem többet.”
F.-né Ny. Éva a tiszalöki gyilkosság után már végképp „félelemben élt”. A vádlottak kocsija akkor elakadt a sárban a Keleti-főcsatorna mellett, és K. Árpád másnap hajnalban őt hívta segítségül.
Ny. Éva nem tudta, mit csinálhattak ott. „Árpi nem szokott horgászni és vadászni sem. Az autóban mindenki csapzott volt, nem beszéltek. Én szeretek beszélni, de ők megtiltották. Árpi rám ordított, hogy hallgassak. Nem bántott, de éreztem, bármikor megüthet. Nagyon feszült volt a légkör. Nem tudom, miért engem hívtak oda, talán mert nő vagyok, és Árpi mindent tud rólam. Tudja, hogy a gyerekemet nagyon szeretem. Egyébként a fiam már 14 évesen azt mondta, hogy ezt az embert egyszer megöli. Árpi nagyon jó taktikus, én attól tartok, hogy most is úgy kavarja a kártyákat, hogy ki fog szabadulni, és akkor majd megöl engem meg a fiamat. (...) Én Árpitól és a hozzá tartozó körtől nagyon félek. Azt mondta, ha neki, akkor nekem is meg kell halnom.”
Az „elakadás” gyökeresen megváltoztatta a kapcsolatát „a fiúkkal”. „Árpi irányomba agresszívabb lett, Pisti, az öccse hozzám se szólt. Volt olyan, hogy napokra kikapcsolták a telefonjaikat, nem lehetett őket elérni. Úgy éreztem, valami olyasmiről szereztem tudomást, amiről nem lett volna szabad. Árpiék viselkedéséből arra következtettem, hogy megbánták, hogy nekem szóltak. (...) Árpi többször is bántalmazott. Azt mondták, erről az esetről nem beszélhetek senkinek, mert ha igen, ki fogják tépni a nyelvemet (...) Nap mint nap az ujjukat a fejemhez tartották, szimbolizálva, hogy így fognak pisztolyt tartani a fejemhez. Árpi több alkalommal kijelentette, hogy az életem csak addig fog tartani, amíg az övé, ne izguljak, megvan az emberem, de az nem ő, mert ő szeret engem”.
F.-né Ny. Éva nem tudta, hogy „a fiúk” a Perényi 1.-ben rejtegetik a fegyvereket. Elmondása szerint, miután a Keleti-főcsatornától a K. fivéreket hajnalban visszavitte Debrecenbe, ők a klubban átöltöztek, de nem látta, hogy oda bármit is bevittek volna.
Kisléta után viszont az asszony számára már bizonyossá vált: „valamilyen szinten benne vannak. (...) De nem akartam elhinni, hogy Árpi gyereket ölt...” A kislétai gyilkosságot követő hétvégén „Árpi állt a hátam mögött, Dezső hátulról elkapta a nyakamat, és kérdezte, tudod-e, hogyan kell kihúzni a nyelvedet a torkodon? Ekkor rögtön az jutott eszembe, hogy Dezső az én emberem...”
Szereplők, helyszínek
1. Perényi 1.: A gyanúsítottak a péntek és szombat esténként nyitva tartó klubban rejtegették a fegyvereket.
2. „Talán ekkor lehetett, hogy Pistit leszúrták”, mondja a riportban a nő. 1999-ben az akkor 23 éves K. István a debreceni Flamingo bárban összeszólalkozott S. Bélával. Összeverekedtek, S. Béla – maradandó károsodást okozva ezzel – megszúrta K. Istvánt, de utóbb jogos önvédelem miatt felmentették.
3. Tiszalöki gyilkosság: 2009. április 22-én este 10 óra magasságában lelőtték a tiszalöki házából az éjszakai műszakba induló Kóka Jenőt. A vádlottak ezután a Keleti-főcsatorna melletti földúton a sárban elakadtak. F.-né a saját autóján vitte vissza a K. testvéreket Debrecenbe. A Perényi 1.-ben a vádlottak elrejtették fegyvereiket. Ezután visszatértek az autóhoz, és a helyiektől kérve segítséget, egy traktorral kihúzatták a járművet.
4. Dezső: a gyilkosságsorozat harmadrendű vádlottja, P. Zsolt beceneve.
