Hejőszalontán a Jobbik és szimpatizánsai először szembesültek azzal, hogy milyen, amikor hazainak vélt terepen nácizzák le
A Jobbik 2011-es, a "cigányterror" miatti rendteremtést követelő országjáró kampányának szombati állomása a borsodi Hejőszalonta volt, ahol március 23-án nemrég befogadott albérlője megölt egy középkorú asszonyt. Az elkövető feltehetőleg egy már őrizetben lévő bőcsi, a faluba nem sokkal korábban áttelepült fiatal roma férfi, aki a helyiek szerint először a testvéréhez költözött, de onnan elküldték, így került az áldozathoz, Teri nénihez.
Az asszonyt brutálisan gyilkolták meg. A falusiak a temetkezési vállalkozótól hallották, hogy ötször vágták át a nyakát. Az elkövető származása miatt ezután az addig egyesek szerint viszonylag békés, mások szerint nagyon is sok – etnikai konfliktusként értelmezett – lopással terhelt faluban a mintegy 850 fős lakosság szűk harmadát kitevő romák és a többségiek között megritkult a levegő.
Az ilyen helyzetekre mostanában hiperérzékenyen reagáló Jobbik ezúttal is résen volt. A szombat délutáni tüntetésen a gyöngyöspatai előzménnyel szemben ezúttal polgárőrnek nevezett gárdistákat nem lehetett látni. A megyei rendőrség vezetői ugyanis az Index információi szerint az egyeztetéseken egyértelművé tették, nem tűrik a masírozást formaruhában és alakzatban. A kötelező militáns hangulati aláfestést így a focipályánál egyedül a Nemzeti Õrsereg kilencfős alakulata biztosította.
Eközben egy mellékutcában a falu romái és főleg budapesti, a Facebookon magukat szervező civilek, valamint az Amnesty Internationalhez és a Társaság a Szabadságjogokérthoz tartozó civil aktivisták ellendemonstrációt tartottak. A meghirdetett cél az volt, hogy ezúttal a jobbikos térfoglalással és a romáknak szóló fenyegetéssel egy időben fejezzék ki a szolidaritásukat a helyiekkel, illetve, hogy felhívják a figyelmet: az állam nem vonulhat ki a helyi konfliktusokból, és főleg nem engedheti, hogy erőszakmonopóliumát veszélyeztetve félkatonai szervezetek terrorizálják a lakosságot.
A romák és a civilek eleinte kissé idegenkedve ácsorogtak egymás közelségében, de egy idő után oldódtak a kedélyek, majd a mintegy 150 fős rendezvény kellemes interetnikus piknikké alakult, aminek a "békességet, jogállamot, nácimentes Magyarországot" skandálás adott sajátos hangulatot, Anderkó József polgármester pedig arról tartott beszédet, hogy elítéli a bűnözést, és a faluban békében él a "magyar és a cigány".
Eközben az igazoltatások miatt a focipályán lassan gyűlt össze a végül mintegy 500 fősre dagadt, Egyed Zsolt jobbikos országgyűlési képviselő jellemzése szerint "iszonyatos tömeg". A jobbikos beszédek az ilyenkor szokásos fordulatokban bővelkedtek, amibe csak a "Budapest belvárosi, úgynevezett liberális jogvédők" jelenléte hozott némi új színt.
Egyed Zsolt például örült a civilek élőláncának, ami szerinte minél szorosabb, annál kevésbé tudnak a cigányok lopni és gyilkolni. Beszélt még a cigánysággal "diffúzióban élő" magyarokról, továbbá a jogvédők jelenlétére utalva arról, hogy a "zsidók úthengerként tolják maguk előtt a cigányokat".
A hallgatóság a helyiek becslése szerint háromnegyedrészt idegenekből állt. Az Indexnek többen is elmondták, mennyire nehéz a romákkal az együttélés, bár azt kérdésünkre általában elismerték, hogy nem egészében a kisebbséggel, hanem egy-két, máshonnan bevándorolt családdal van sok gond. De a mindennapos lopások miatt így is elég feszült a hangulat, és a jobbikos beszédek közben többször is buzgón helyeseltek.
Különösen akkor tapsolt a tömeg, amikor az őrsereg darutollas parancsnoka, Bodrog László arról értekezett, hogy a jogvédők költözzenek be a romák közé, és tanítsák meg őket a hétköznapi élet alapvető szabályaira. Az emelkedett hangulat egészen addig tartott, amíg a Teri néni házához tartó fáklyásmenet a civil demonstráció helyszínéhez nem ért. A rendőrsorfal és kordon túloldalán ugyanis ekkor a Himnuszt kezdték énekelni, amire a menetből páran kiszólva csak azt tudták mondani, "hogy nem szégyellitek magatokat, ezt a szép dalt éneklitek."
Amikor felhangzott a kötelező "igenis van cigánybűnözés", a túloldalon percekig tartó "nácik haza!" volt a válasz, amire csak a még hangosabb cigánybűnözőzős választ maradt a tarsolyokban. A romák közül többen is azt mondták, egyáltalán nem féltek, sőt jó volt, hogy érezték, nincsenek egyedül.
Egy fiatalember azonban csak a ejét csóválta. Szerinte a civilek a nácizással túllőttek a célon, és nekik a jövő héten is együtt kell majd élniük a lenácizott helyiekkel. A romák közül viszont többen is a menetelők közötti nem roma ismerősök láttán csóválták a fejüket.
Több civil megfigyelése szerint is indokolt lenne a megerősített rendőri jelenlét fenntartása a faluban, amíg csitulnak a kedélyek.
