Az Emberi Jogok Európai Bírósága elé került egy kényszersterilizált szlovákiai roma nő panasza. Õ az első, akit ilyen ügyben meghallgat a testület.
A testület kedden meghallgatást tartott az ügyben, ítélet legkorábban néhány hét múlva várható. A strasbourgi bíróság előtt számos hasonló panasz van, de a testület szóvivője szerint ez az első eset, hogy ezek valamelyike eljusson a meghallgatásig.
A sértett – csak neve kezdőbetűit (V. C.) hozták nyilvánosságra – 2000 augusztusában szenvedte el a sterilizálást egy kelet-szlovákiai kórházban. V. C. szerint annak idején a kórházban, már szinte szülés közben megkérdezték tőle, hogy akar-e még gyereket; azt állították, hogy ha igen, akkor vagy a majdani gyerek, vagy ő nem élné túl az újabb terhességet.
Ezek után – az összehúzódásoktól szenvedve, s megrémülve – aláírta a sterilizáláshoz hozzájáruló nyilatkozatot, de – mint mondja – nem fogta fel ennek jelentőségét. Emellett a panaszos azt állítja, hogy etnikai hovatartozása (amely egyértelműen jelezve volt orvosi dossziéjában) döntő szerepet játszott sterilizálásában, s hogy a kórházban amúgy is hátrányosan megkülönböztették a roma nőket.
Egy külön kórteremben kaptak helyet, s nem használhatták ugyanazokat a WC-ket, zuhanyzókat, ahova a nem romák jártak. A kórház illetékesei viszont azt állítják, hogy a sterilizálásra orvosi okok miatt volt szükség, s azt is cáfolták, hogy a cigányokat elkülönítve ápolták volna. Szlovákiában egyébként a panaszt a különböző igazságügyi szervek elutasították: így került az a strasbourgi testület elé.
Az AP amerikai hírügynökség kommentárja szerint a magyar és csehszlovák kommunista kormányzatok idején félhivatalos politika volt a romák kényszersterilizálása, hogy korlátozzák e népcsoport létszámát. Ez a gyakorlat az AP szerint csak az elmúlt években ért véget, jóval az érintett rendszerek bukása után.
A magyar példa
Hasonló ügyek Magyarországon is történtek, a legismertebb egy fiatal roma nő panasza, akit 2001. januárban a fehérgyarmati kórházban tettek művileg meddővé halott magzata eltávolítása keretében. Miután kimerítette a hazai jogorvoslati lehetőségeket, Sz. A. nem fordult Strasbourghoz, de az ENSZ CEDAW-bizottsága, mely a nők elleni diszkriminációval foglalkozik, 2006-ban elmarasztalta [1] és kártérítés fizetésére kötelezte Magyarországot |
