A magyar társadalomban olyan nagy a cigányellenesség, hogy a radikális párt népszerűsége akár még nőhet is azáltal, hogy újra feltették a régi lemezt.

Elásták a csatabárdot a Jobbikon belül egymással acsarkodó mérsékelt és radikális erők, a konfliktusból inkább az utóbbiak kerültek ki győztesen – írtuk közel egy hónapja. A radikálisok térnyerése pedig február közepén már a nyilvánosság számára láthatóvá is vált: a Jobbik harciasabb hangvételt ütött meg és újból előhúzta a „cigánykártyát”. A párt ugyan továbbra sem megy szembe élesen a Fidesz-kormánnyal, de már nem is finomkodik. Ahogy az Origónak nemrég a párt egyik politikusa megfogalmazta: a választás után még úgy döntöttek, hogy konstruktív ellenzéki szerepet akarnak betölteni, de "most úgy látjuk, hogy ez kevés". Korábban a hvg.hu egyik jobbikos forrása azt állította, hogy Vona Gábor visszatérése „nagy durranás” lesz. Tény, a tavaszi parlamenti ülésszak első napján a pártelnök a betiltott Magyar Gárda mellényében jelent meg (az MSZP emiatt rendőrt is hívott), s ha már abban a ruhában volt, cigányozott is.

„Nyílt cigányellenes és antiszemita üzeneteket a Jobbikon kívül más parlamenti párt soha nem fog megfogalmazni. Így a cigányozás arra mindenképpen jó a Jobbiknak, hogy a többi párttól megkülönböztesse magát: radikálisabbnak látszódjon, mint a többi” – magyarázta a hvg.hu-nak Juhász Attila, miért tette fel újra a régi lemezt a párt. A Political Capital elemzője szerint ezzel a párt a saját szimpatizánsait megerősítheti, és a minimum, amit elérnek, hogy nem morzsolódnak tovább, hanem megtartják a tíz százalék körüli támogatottsági szintet. „A társadalom nagyon erős cigányellenessége miatt azt sem zárom ki, hogy még erősíti is a Jobbikot, hogy ismét erre a témára fókuszál” – mondta Juhász.

Vona Gábor gárdamellényben. Neki ez a harc Fotó: Stiller Ákos

A cigánykérdés „csodafegyverként” való bevetése, ezen belül a „cigánybűnözés” évekig tartó következetes emlegetése kétszer is komoly sikert hozott a Jobbiknak. A téma előtérbe hozása a politikai rendszerellenességgel kiegészítve az EP-választásokon a listás szavazatok 14,77 százalékára, az országgyűlési választásokon 16,6 százalékára volt elegendő – emlékeztet Nagy Attila Tibor. A Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa szerint a Jobbik dolgát akkoriban megkönnyítette még az is, hogy a rendszerváltozást követő másfél évtizedben a politikailag korrekt beszéd jegyében „nagyfokú óvatosság jellemezte a nyilvánosság előtt a téma kezelését, miközben a magyar társadalomnak már akkor ez volt az egyik legégetőbb kérdése, s a Jobbik, és a hozzá köthető szubkultúra komoly szerepet játszott ennek az óvatosságnak a félrelökésében”.

Az sem mellékes körülmény, hogy a Fidesz-kormányt megelőzően ideológiailag egy merőben ellentétes színezetű kormány volt hatalmon, s a Jobbik így még nagyobb erővel tudta kommunikálni azt, hogy az ország vezetése homokba dugja a fejét – véli Nagy Attila Tibor. „A Jobbik akár az egész cikluson át bírálhatja és elégtelennek minősítheti az Orbán-kormánynak a cigánykérdésben folytatott politikáját, itt tehát valós tér nyílik az ellenzéki pártnak arra, hogy megmutassa magát” – mutat rá a Méltányosság elemzője.

Az, hogy a Jobbik most újra visszament a kályhához, a Political Capital elemzője, Juhász Attila szerint három tényezőre vezethető vissza. Az egyik a Magyar Gárda betiltása. Azzal ugyanis, hogy a szervezetet betiltották, a párt vesztett a dinamizmusából. „A gárda többfelé szakadt, és ezzel a pártban is elkezdődött egyfajta vergődés. Látványos volt a gárda hiánya a Jobbik politikájában, mindez visszavetette őket” – véli Juhász.

A második tényező, hogy parlamenti keretek közé kerülve a Jobbik már nem nagyon tudta a saját szimpatizánsai számára megmutatni magát, s mindemellett lendületesnek, markáns ellenzéki pártnak látszani. „Beálltak a kormány mögé, amit jól mutat, hogy a Fidesz által kezdeményezett törvények nagyjából 60 százalékát megszavazták. Mindeközben a Fidesz lenyúlta a témáikat, a nemzeti tematikát” – emlékeztet Juhász Attila. A harmadik tényező Juhász szerint a párton belül tapasztalható belső feszültség, ami információnk szerint csak azután enyhült, hogy Pősze Lajos kizárása után a szemben álló felek kiegyeztek. „Ezekre a tényezőkre válaszul most a Jobbik ismét azt a témát állítja a középpontba, amely egyszer már sikert hozott neki” – utalt Juhász arra, miért cigányoznak megint.

Jobbikosok. Nem morzsolódnak tovább? Fotó: Horváth Szabolcs

Kérdés, mennyire lesz képes a Jobbik a cigánykérdésből politikai tőkét kovácsolni. Nagy Attila Tibor szerint ez több tényezőtől is függ. A legfontosabb szerinte az, hogy a kormány mennyire lesz képes a felhalmozódott magyar-cigány feszültségeket valamennyire enyhíteni. De lényeges az is, hogy mennyire lesz a szavazópolgárok érdeklődésének homlokterében a cigány-magyar együttélés – márpedig ha a helyzet nem javul, feltehetően megmarad az „érdeklődés”. Mindemellett az is sokat nyom a latban, mennyire hiszik el a szavazók, hogy a Jobbik által kínált recept jelenti a megoldást erre a problémára. Nagy Attila Tibor úgy véli, ebből a szempontból „fontos lakmuszpapír” lesz Tiszavasvári, amelyet jobbikos polgármester és jobbikos többségű képviselő-testület irányít.

Noha a cigánytéma felmelegítése megerősítheti a Jobbikot, a váltópárti szereptől (amiről Vona Gábor gyakran vizionál) még távol állnak. „Az MSZP-nek egyértelművé vált a fölénye a Jobbikkal szemben, a szocialisták meg tudták tartani a középpárti státuszt, sőt, kicsit növekedni is tudtak. A Jobbik viszont stagnált” – emlékeztet Juhász Attila.

A Political Capital elemzője ugyanakkor rámutat: az MSZP-nél kezd kialakulni egy szakításveszélyes helyzet, és fennáll a lehetősége annak, hogy Gyurcsány Ferenc külön pártot alapít. Ha pedig ezáltal az MSZP szavazótábora kettészakad, akkor Juhász Attila szerint elképzelhető, hogy az időközben radikalizálódó és megerősödő Jobbik úgy érezheti, megint versenyhelyzetben van az MSZP-vel, illetve a szocialistákból megszerveződő pártokkal. Igaz, ha meg is előzné az MSZP-t, akkor is nagyon távol állna a Fidesztől, utóbbinak ugyanis olyan hatalmas az előnye a többi párttal szemben, hogy egyelőre nem látszik komoly alternatíva.