Ritka, amikor egy egész város fog össze egy lakosáért. Márpedig Abonyban ez történt: telt házas jótékonysági estet szerveztek Sörös László gyógyulásának anyagi megsegítésére.
Sörös László február 4-én ünnepelte 24. születésnapját. Nagy volt az öröme, mivel otthon, együtt köszönthették szülei, testvérei, felesége és kisfia. Márpedig Laci életében ez kivételes alkalom, mivel napjait a budapesti Szent László Kórházban kell töltenie, és csak erre a születésnapos hétvégére engedték ki. Csontvelő-átültetésre vár, mert akut limfoid leukémiában szenved.
Nagyon sok helyen megfordultunk vele: megkatéterezték a szívét, ki akarták a manduláját operálni, mert azt hitték, góc van benne, hordtuk reumatológushoz is, mert már nagyon fájtak az ízületei, a nyirokcsomói megduzzadtak. De sehol sem kaptunk pontos diagnózist — veszi át a szót Julika, az édesanya. — Ekkor kihívtuk a helyi gyerekorvost, aki elküldött egy magánklinikára, és ott megállapították 2009 májusában, hogy leukémiás Lacika. Onnan aztán Budapestre került, a Szent László Kórházba, és azonnal elkezdődött a kemoterápiás kezelése. Nagyon nagy küzdelem volt, Lacinak is, az egész családnak. Azt hittük, összeroppanunk, de Isten erőt adott mindenkinek, mert időközben megszületett a kisfia.
Csakhogy ez nagyon sokba került, havi 75 ezer forintba. Akkor jöttek a barátaim, testvéreim, hogy miben tudnának segíteni. Eljött hozzánk Raffaelné Aranka, Kóté Gyula és Zsákai Tibor abonyi barátaim, és megkérdezték, hogy mit szólnának ahhoz, ha szerveznének egy jótékonysági estet Lacinak, hogy segítsék anyagiakkal is a gyógyulását, hogy a vizet meg tudjuk vásárolni. Megköszöntük, mert minden segítség kell, de magunk sem gondoltuk volna, hogy ilyen sokan eljönnek.
A Gyulai Gaál Miklós Általános Iskola aulájában megrendezett zenés-műsoros esten jelen volt Laci is, és nagyon sokan jöttek helybéliek. Ott volt Abony vezetősége, a polgármester asszony, barátok, ismerősök, rokonok, az országos cigány vajda, roma és nem roma emberek közösen, sőt jöttek az édesanya szülővárosából, Jászapátiról is egy nagy busszal. Végül 396 ezer forint gyűlt össze, de két-három hónap után sajnos kiderült, hogy ez a víz Laci esetében nem használ, sőt, rosszabb lett az állapota, pedig nagyon hittek benne, hogy javulni fog.
Laci már tavaly nyáron felkerült a csontvelő-átültetésre várók nemzetközi listájára. Ugyanis az is kiderült, hogy sem a szülei, sem a testvérei nem felelnek meg donornak. Pedig a betegség másfél éve alatt felkészültek rá, hogy ha kell, mennek. Ám mivel a szülőknek van közös rokonuk, így még őket is megpróbálják. — Minden szalmaszálba bele kell kapaszkodni — fut tele könnyel a szülők szeme ismét. Hallgatunk, magunk elé nézve. A csendet az édesanya töri meg.
Január 3-a óta van fenn ismét folyamatosan a László Kórházban Lacika, fenntartói kezelésen. Rendszeresen látogatjuk. Nagyobbik fiam is diplomás, szintén a Szolnoki Főiskolán végzett — mutatja nem kis büszkeséggel a diplomaosztón készült fotót. — Budapesten lakik, és ott van nála most Laci felesége és a kicsi Lacika is. Persze hiányzik a pici unokám, mert nálunk laktak addig, de a Laci érdekében mindent megteszünk... — simogatja meg a férje kezét, aki hozzáteszi: — Újszászon élő apósa, Duka Sándor előtt is le a kalappal, mert példamutató, amit Laciért tesz, szinte fiaként kezeli. Mikor a fiunk visszakerült a kórházba, nagyon maga alatt volt. Annak idején erőt adott Lacinak a kisfia születése, sietett haza a terápiás kezelésről, hogy magához ölelhesse. Most is ez vezérli, tudom, mert meg kell gyógyulnia...
