Áprilistól többségi állami tulajdonú nonprofit gazdasági társaság veszi át a pécsi, romák oktatását, nevelését végző Gandhi Gimnáziumot. Az közalapítvány működése ugyanis jó ideje törvénysértő.

A felszín alatt még izzanak az indulatok, és nyitott kérdések is vannak. A legfontosabb, hogy a csaknem húszéves szellemiségből megmarad, vagy megmaradt-e bármi.

A kormány döntése alapján áprilistól egy 51 százalékban állami tulajdonú nonprofit gazdasági társaság veszi át a pécsi Gandhi Gimnáziumot jelenleg üzemeltető közalapítvány feladatait. Ezzel párhuzamosan a közalapítvány meg is szűnik. A közalapítvány és a gimnázium az elmúlt tizenöt évben komoly munkát tett le az asztalra; sok száz roma fiatal lehetett hálás azért, hogy az ország egyetlen cigányoknak fenntartott középiskolájában tanulhatott és nevelkedhetett. A gimnázium alapítóinak többsége ennek ellenére alapvetően támogatja az Orbán-kormány azon döntését, hogy áprilistól megváltozik az iskola fenntartója.

Furcsának tűnhet, ám az elmúlt két év történései bőséges magyarázatot adnak rá.

Hogy pontosan mikor kezdődtek a bajok, ma már nem tudni. Arra, hogy valami nem stimmel az alapítvánnyal, 2009 tavaszán döbbentek rá az alapítók. A januárban újjáválasztott, immár Várnai Márton vezette kuratórium ugyanis menesztette az intézményt tíz éve, a Gandhi Gimnázium szellemi atyjának tartott férje halála óta irányító Csovcsics Erikát. Várnai a döntést azzal indokolta, hogy a gimnáziumban nem megfelelő az oktatás színvonala. Az igazgató eltávolítása miatt nemcsak a diákok és a szülők tiltakoztak - ülősztrájkjukra felfigyelt a sajtó is - , de a tanárok és az alapítók is bírálták a kuratórium elnökét. Nem volt kétséges, hogy mindez csak a jéghegy csúcsa, a valós probléma nem az igazgató menesztése. Bár az iskola sikeres, a tantestületen belüli munka és hangulat remek volt, Csovcsics nem fordított energiát arra, hogy megfelelő végzettséget szerezzen.

Az alapítók inkább a Gandhi Gimnázium szellemiségét féltették, mint kiderült, joggal. 2009 júniusában a helyzet értékelése után összeültek; számuk az évek során halálesetek és szervezetek megszűnése miatt 24-re olvadt. A megmaradt alapítók többsége addigra rádöbbent, hogy hiba volt Várnaira bízni a közalapítvány irányítását, de már késő volt. A forró hangulatú közgyűlésen záporoztak a kuratóriumi elnökre a kínos kérdések, egyebek mellett egy harkányi stratégiakészítés alatti 95 ezer forintos szeszfogyasztásról, amelynek végeredményét soha senki nem látta írott formában. Az alapítók haragja végül elsöpörte Várnait, és új kuratóriumot választottak. Ez azonban soha nem működött. A közalapítvány alapszabálya szerint ugyanis az alapító okirat módosításához - márpedig a kuratóriumcsere ehhez kötött - minden alapító aláírása szükséges. Ketten azonban - a Gandhi Gimnázium történetében először - nem fogadták el a többség akaratát, és nem írták alá a dokumentumot.

A Gandhi sorsa ekkor kicsúszott az alapítók kezéből, dacára annak, hogy az országgyűlési választásokig a kormányt képviselő Kajtárné Botár Borbála és még többen az utolsó pillanatig mindent megtettek azért, hogy a többség által megválasztott új kuratórium vegye át a stafétát a viharos gyorsasággal 9-ről 4 tagúvá csökkentett Várnai-féle testülettől.

A közalapítvány felügyelőbizottságának (fb) elnöke, Simon Gáborné elmondta: a baranyai ügyészségnek és a bíróságnak is jelezték az ex-lex állapotot, ám a hatóságok az alapítókra hárították vissza a döntést, mondván, a kuratórium megválasztása az ő feladatuk. Arról nem vettek tudomást, hogy az alapítói közösség döntésképtelenné vált. Az fb-elnök azonban tavaly felvilágosította az alapítványt irányító Várnai vezette testületet: a jelenlegi létszámmal nem dönthetnek pénzügyekről, mert az törvénytelen lenne.

Azonban ennek ellenére is Várnai Márton és a csonka kuratórium vezeti az alapítványt, immár bő másfél éve. Az egyik alapító, Ignácz József szerint igazolódott a félelmük: az új igazgatót kézi vezérléssel a kuratóriumi elnök irányítja. Mint mondta: sokan úgy gondolták, hogy már nem kívánnak itt dolgozni, másokról a vezetés gondolta így. Az elmúlt másfél évben ugyanis a 45 fős tanári kar mintegy háromnegyede távozott az iskolából. Az egyik távozó igazgatóhelyettes szerint valóságos lefejezés folyt a Gandhiban. 2010 februárjára 19-re emelkedett a menesztett vagy ellehetetlenített pedagógusok száma, de van olyan alapító, aki legutóbb már 30 távozó tanárról hallott. Várnai Márton a múlt héten nem tudta megmondani, mekkora volt a fluktuáció, amióta Csovcsics Erika helyett Gidáné Orsós Erzsébet az igazgató. Csovcsicsot nem rúgták ki: megalázó munkát ajánlottak neki, így többekhez hasonlóan inkább önként távozott.

A felszín alatt még mindig izzanak az ellentétek. Várnai személyesen Kajtárnét hibáztatja a kuratórium "megcsonkulása" miatt, ami nonszensz. A kuratóriumi elnök az alapítókat idejétmúlt gondolkodású, konszenzusra képtelen csoportnak tekinti, amelynek szerinte ideje kivonulni a Gandhi életéből. Felvetésünkre, hogy ha döntésképes lett volna az alapítói közösség, ma már nem ülne a székében, Várnai nem reagált.

Az ügyben több alapítót is megkerestünk. Abban egyetértettek: a mostani rendszer működésképtelenné vált, erre rávilágított az elmúlt közel két év. Ami a kilencvenes években jó volt, ma már nem az, megtört a szokásjog, a kisebbség nem fogadta el a többség döntését. Több alapító úgy látja: az oktatás alapvetően az állam feladata, és talán jobb lesz a gazdasági társasági forma. Ugyanakkor éppen ez - a nonprofit gazdasági társasági forma - osztja meg őket a leginkább, hiszen az intézmény nem termel igazán bevételt. Kajtárné szerint a legésszerűbb egy miniszteri biztos kinevezése volna, és annyi pénzt kellene adni a gimnáziumnak, amennyibe az iskola fenntartása kerül. Ez azonban több, mint egy átlagos középiskola esetében: a felzárkóztatás miatt más oktatási és életszínvonalra van szükségük az itt tanuló diákoknak.

A vagyonról nem tudni

Várnai Márton kuratóriumi elnök a közalapítvány vagyonáról sem tudott mit mondani múlt hétfői sajtótájékoztatóján. Végül annyit sikerült kihúzni belőle, hogy az iskola és a pár éve épült sportcsarnok, valamint egy belvároshoz közeli iroda az alapítványé, de a vagyont most mérik fel szakemberek. Márpedig a vagyon átadása a kuratórium dolga lenne. Várnai szerint a kormány most kiegészíti őket a kellő létszámra, ám Ignácz József úgy véli: ennek annyi az esélye, amekkora az új kuratórium létrehozására volt - a döntést ugyanis minden alapítónak alá kellene írnia.

A visszásságok sora hosszú. Kajtárné Botár Borbála elmondta: bár a kuratórium nem dönthetne pénzekről, úgy tudja, az államtól kapott összeg tíz százalékát saját működésére fordítja. Az államnak pedig kötelessége fizetnie az alapítványnak, amíg a két fél közötti közoktatási megállapodás érvényben van.

Európa első, romáknak érettségit adó intézménye

A Pécsett működő roma gimnázium Magyarország és egyben Európa első roma nemzetiségi, érettségit adó intézményeként működik - olvasható a Ganghi közalapítvány honlapján. Az iskola "felvállalt egy olyan folyamatot, mely akkor még a magára hagyott anyaország-nélküli roma kisebbség számára különösen nem volt járható mechanizmus a társadalmi integráció irányába. Olyan erőfeszítéseket tett Bogdán János az intézmény megálmodója, alapítója, személyén keresztül, mely példa értékű lehet mindenki, minden nemzetség számára, hiszen akkor még Bogdán János nem tudta, hogy munkája hova, mire vezethet az akkor még alig ismert társadalmi rendszerben, melyre természetesen törekedett." "Ma már elmondhatjuk: beindította, működtette és fenntartotta a küldetésében vállalt folyamatokat és egyedüliként lépett ebben az országban olyan jelentős mértékben a több cikluson átívelő kormányzati politika mellett, mely valóban kézzel fogható és egyben értékteremtő is a jövő vonatkozásában."

Az alapító Bogdán János (1963-1999)

Az iskola "szellemi atyjának" tekintett Bogdán János 1963-ban született a Somogy megyei Görgetegen beás szülök hatodik gyermekeként. A kaposvári Gépipari Szakközépiskolában 1981-ben érettségizett. Tanári diplomáját a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán szerezte meg, 1992-ben végzett az ELTE filozófia szakán. 1991 őszén vetődött fel a cigány gimnázium megalapításának ötlete. A következő évben a Soros Alapítvány támogatásával, Bogdán János vezetésével megindult a program, az iskola és a tantestület szervezése. Bogdán 1994-ben megpályázta a Gandhi Gimnázium igazgatói tisztségét, és szeptembertől ő vezette az iskolát. 1999. január 9-én végzetes autóbalesetet szenvedett.