HÍRDETÉS


HÍREINK
vissza

Változóban a romániai romatársadalom - A két nővér meséje

betűméret csökkentése betűméret növelése
Címkék:  románia
2010 December 17    Forrás: MTI


Ez a cikk archív

Tizenkét órás munkanapjának delelőjén Narcisa Tranca a padlót súrolja, miközben félszemmel csecsemőjét figyeli, fejében pedig még az előtte tornyosuló feladatok járnak: takarítás, főzés, az állatok ellátása. Nagyratörő álmai mind szilánkokra törtek, amikor 15 évesen házasságra kényszerítették. Immár hét éve él egy örömtelen kapcsolatban, amelybe fokozatosan belefásult. Eközben a nyüzsgő, szürke főváros, Bukarest külső kerületében húga, a 18 éves Claudia angolleckéjét írja. Utolsó éves középiskolás, jövőre főiskolára készül, nyelveket akar tanulni. A házasságra "még bőven van ideje" - mondja a színötös tanuló. A két roma nővért mindössze két órányi autóút és négy év korkülönbség választja el egymástól - valamint egy egész világ. Életük azonban sokkal többről szól, mint két tehetséges fiatal lány különböző sorsáról.

Hirdetmény

A testvérpár Európa elnyomott kisebbségének lassú átalakulását szimbolizálja. Claudia az aprócska reménysugár, amely azt mutatja, hogy talán a következő generációk számára a gyermekházasság helyett megnyílik az út a tanulás felé, amelynek segítségével kiszabadulhatnak a társadalom peremének mocskából.

 

"Rosszul döntöttem" - ismeri be az AP amerikai hírügynökség riportjában Marcel Tranca idősebb lányának kényszerházasságáról. Majd Claudiára nézve folytatja: "De tanultam a hibámból".

Rabszolgasors tegnap és ma

A cigányok között több évszázados hagyomány a korai házasság. A tradíciót a kényszer szülte: a házas nők sokkal kevésbé számítottak értékes prédának a nem roma férfiak számára. A romániai cigányok különösen sanyarú sorsot mondhattak magukénak, mivel 500 éven át gyakorlatilag rabszolgasorban éltek, aminek csak a XIX. század kései felvilágosodása vetett véget. Így ebben az országban a gyermekházasságok tradíciója különösen mélyen gyökerezik, hiszen nagyjából ez volt az egyetlen út annak elkerülésére, hogy a cigányok "gazdái" megerőszakolják a fiatal lányokat, mind őket, mind gyermekeiket páriává téve a roma és nem roma társadalomban.

 

Nincsenek statisztikák arra nézve, hogy milyen arányban köttetnek még ma is illegális, magánjogi szerződésnek álcázott gyermekházasságok Kelet-Európa mintegy ötmilliós roma közösségéiben, de egy 2008-as romániai jelentés szerint e népcsoport körében az első gyermeküket 55 százalékban még 18 éves koruk előtt hozzák világra a lányok - szemben a nem roma társadalom 14 százalékával. Ezenkívül még több tucatnyi eset dokumentációja bizonyítja, hogy a cigányok világában a 12-13 éves kislányok "kiházasítása" nem megy ritkaságszámba.

 

Az iskolai statisztikák szintén azt bizonyítják, hogy Romániában hatalmas hendikeppel indulnak a romák. Az ENSZ által 2006-ban a délkelet-európai cigányokról készített felmérés szerint a régióban kétharmaduk nem fejezi be az általános iskolát, sőt 40 százalékuk be sem kerül a közoktatásba. A felnőttek egynegyede írástudatlan, és mindössze nyolc százalékuk jut el a középfokú iskolákig. Romániában egészen a közelmúltig az akár az iskoláztatásra nyitott családokból származó roma gyerekeknek sem volt semmiféle esélyük a továbbtanulásra. Csehországban és Szlovákiában - kizárólag származási alapon - gyakran az értelmi fogyatékosok speciális iskoláiba kerülnek, igaz, ez a gyakorlat a heves nemzetközi tiltakozás hatására szerencsére már átalakulóban van.

 

A cigányok diszkriminációja elleni fellépést tovább erősítették a közelmúltban Franciaországban a kisebbséggel szemben alkalmazott intézkedések. De az előítéleteken felül nemegyszer éppen a romák ejtik csapdába magukat a házassághoz és az iskoláztatáshoz való merev hozzáállásukkal.

 

Mégis, az olyan lányok, mint Claudia talán az első fecskék lehetnek. Változások mutatkoznak a cigánytársadalom oktatásellenes beállítódottságában is: míg 1990-ben 109 ezer roma gyerek járt a romániai általános iskolákba, addig ez a szám nagyjából 238-260 ezer körül mozog manapság az oktatási minisztérium szerint.

 

A Gallup közvélemény-kutató és a Roma Oktatási Alapítvány tavaly megjelent közös tanulmánya szerint 2006-ban 1420 roma diák kezdte meg tanulmányait a felsőoktatásban, ami négyszerese a 2000-ben regisztrált adatnak.

 

"Pletykálnak rólam, sajnálkoznak, azt mondják, a kislányom nem talál majd soha férjet magának, de engem nem érdekelnek. A szomszédból a többi lány viszont Claudiához jön tanácsért. Afféle példaképnek számít" - fejti ki Marcel a közösség reakcióiról.

Narcisa, a korán leszakított virág

Éppen csak belépett a kamaszkorba Narcisa, amikor erényeit dicsérte a közösség suttogó propagandája: szép volt, sudár, és ami még fontosabb, keményen dolgozott. Szemükben ez volt a biztosítéka annak, hogy később majd jól kiszolgálja a férjét, és számos gyermeket szül. Leginkább a Rupita család érdeklődött iránta. Tizenhat éves fiuk, Marin házasuló korba került. A szülők gazdag állatkereskedők Udupuban, és mivel életük nagy részét úton töltik a lóvásárok között, szükségük volt valakire, aki mindeközben rendben tartja a háztartást, és nem mellesleg még unokákkal is szolgál nekik.

 

A két család áldásától kísérve végül egy unokatestvér hozta össze először a két fiatalt Bukarestben. A nagyjából 2000 dollárt - 420 000 forintot - érő hozomány fejében Narcisa végül négy találka után, hét hónap elteltével ment férjhez. A hét évvel ezelőtti lagzit egy Bukarest környéki vendéglőben tartották nagy pompával. Az ünneplők körében Narcisa mosolya azonban nem volt őszinte. Hetekkel korábban még elsőéves volt egy középiskolában, jeles tanuló, aki orvosi pályára készült. Könyörgött családjának, hogy folytathassa tanulmányait, ők azonban határozott nemmel válaszoltak. Nem illő ez egy roma lánynak.

 

"Gyerekorvos akartam lenni. Folyton csak ezt ismételgettem nekik, de meg se hallgattak" - mondja ma lemondással a hangjában Narcisa.

 

Marin, a vőlegény annak idején kijelentette, hogy két fiút és két lányt akar. Amikor megkérdezték tőle, mit szól ehhez a menyasszonya, megvonta a vállát, és azt válaszolta: "Nem tudom, még nem kérdeztem".

 

"Iskola?! Soha, míg a kenyeremet eszi! Amúgy is lesz elég dolga a háztartással" - szögezte le az ifjú vőlegény, aki már a negyedik osztályból kibukott.
    
Kátyúba ragadt élet

Udupu kátyús útjain lovas kocsisok veszekszenek az autósokkal, míg Narcisa házának udvarán a tyúkok kapirgálnak a szemétdombon, valahol hátul egy disznó röfögése hallatszik. A fiatal anya karjában 18 hónapos fiával, körülötte 6 és 4 éves kislányaival még mindig sokkal inkább a hét éve házasságba kényszerített tinédzserre hasonlít, mint egy családjáért dolgozó, férje faragatlan családjával szüntelen viaskodni kényszerülő asszonyra.

 

Amikor házasságáról kérdezik, Marin mosolyog, de a szeme gyanakvó marad. "Persze, időnként veszekszünk. Narcisának kötelessége a háztartást vezetni. De én azt csinálok, amit akarok" - közli. Azt állítja, szeretné, ha a gyerekei tanulnának, hiszen "már most többet tudnak nálunk". Hogy a szülei mit gondolnak erről? "Már százszor átrágtuk ezt a témát!" - vág közbe Narcisa, aki reményvesztetten sóvárog az elmulasztott lehetőségeiért.

 

"Szerettem volna továbbtanulni, jó állást szerezni és esélyt kapni arra, hogy tovább lehessek a családommal. Claudia sokkal szabadabb, nem köti annyi minden... Szeretnék az ő bőrében lenni" - jegyzi meg. Azt mondja, nem érez dühöt szülei iránt, akik gyerekfejjel kényszerítették házasságba. "Nem az ő hibájuk. Ez a sors keze" - védi őket.

 

Roma mércével mérve Marcel Tranca iskolázott ember. A negyvenéves munkanélküli műszerész és gépkocsivezető elvégezte a 10. osztályt, majd estin jelentkezett a 12-dikbe is. "Most már nagyon megbántam. Be kellett volna fejeznem. Egyetemre kellett volna mennem" - kesereg. Amikor idősebb lánya életének erőszakos zsákutcájáról beszél, arra hivatkozik, hogy ez a roma hagyomány.

 

"De ezt is megbántam, nem sokkal azután, hogy megegyeztünk a házasságról - vallja be elgondolkodva, miközben kávéjába mered a rózsaszínűre festett szoba asztalánál a kétszintes házban, amelyet csinos, bádoggal díszített tornyok koronáznak. - Sírtam, amikor az új családjával otthagytam. Ráébredtem, hogy elvesztette a gyerekkorát. Az esküvő után is azt akartam, hogy tanuljon tovább, de aztán jöttek a gyerekek, egyik a másik után".

 

Az otthon maradt gyermekei, Claudia, a 17 éves Amir és a négyéves Ana-Maria számára már más sorsot szán. "Azt akarom, hogy világot lássanak, hogy jó munkájuk legyen. Esélyt akarok nekik" - húzza alá.

 

Marcel felesége, Mihaela a háttérből - a cigány hagyomány szerint az asszony helyéről - csatlakozik férjéhez. "A házasság fontos dolog - bólogat -, nem gyerekeknek való".

 

A könyvmoly, finom beszédű Claudia máris többet látott az életből, mint nővére valaha is fog. Részt vett egy két hónapos diákcsere programban az Egyesült Államokban - Észak-Karolinában és Washington államban -, és külföldre szeretne menni egyetemre.

 

Házasság? Család? Persze - helyesel a lány -, de csak a tanulmányok befejezése után. Lelkesen beszél terveiről, arról, hogy majd mesterdiplomát szerez, de az arca elborul, amikor Narcisa kerül szóba.

 

"Neki nagyon nehéz. Próbálta tanulásra ösztönözni a férjét, de az a macsó még csak meg se hallgatja. Ő az, aki mindig is bátorított engem, azt mondta, "ne szalaszd el azt a lehetőséget, amit én sose kaptam meg" - idézi fel.



Hirdetmény

vissza az oldal tetejére

PROGRAMAJÁNLÓ
Előző hónap 2020 November   Következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30      
Aktuális: 

Nincs esemény

HÍRDETÉS


EGY ÉVE TÖRTÉNT
  • Agócs János lett az ORÖ új elnöke

  • Adventi fogadás az államfőnél

  • Roma ifjúsági tréning Rimaszombatban

  • A miskolci romák polgármestere is akar lenni a frissen megválasztott Veres Pál

  • Dancs Mihály felmondta az ORÖ-s szövetségét



CÍMKE FELHŐ
KI KICSODA?

SZAVAZÁS

Oszlassa-e fel magát azonnal az Országos Roma Önkormányzatot?














KÖVESSEN MINKET ONLINE
KÉPGALÉRIA
 PARTNEREINK:

  • 100 Tagú Cigányzenekar



    Phiren Amenca



    Parno Graszt