HÍRDETÉS


HÍREINK
vissza

Szíven lőtt élet

betűméret csökkentése betűméret növelése
2010 December 04    Forrás: Scipiades Erzsébet - Népszava


Ez a cikk archív

December 6-án a Budai Vigadóban kiállítás nyílik kortárs magyar és cigány képzőművészek alkotásaiból, amiket aztán december 10-én, az Emberi Jogok Napján elárvereznek. A befolyt összeget azok kapják, akiknek az édesanyját, a nagyapját, a gyermekét, az apósát azért ölték meg, mert cigányok. A meggyilkoltak hozzátartozói súlyos kenyérgondokkal küzdenek.

Hirdetmény

A gyilkosság előtt.

- A gyilkosság előtt két vagy három héttel a férjemet álarcos emberek állították meg. Ketten voltak. A férjem, Kóka Jenő munkából, a délutános műszakból jött haza a tiszavasvári Alkaloidából, amikor a kocsiját megállították. Elkérték a jogosítványát, a személyi igazolványát, kikérdezték, honnét jön, hol lakik, azután elengedték. Otthon a férjem arról beszélt, soha életében úgy nem ijedt meg, mint akkor. Mert a két férfin a ruha fekete volt, a fejükön meg olyan fekete csuklya, amiből csak a szemük volt kint. A férjem azt hitte, valamilyen igazoltatás zajlik, azért állt meg. Sötét volt, arrafelé világítás sincsen, nyílt terület... A vejem azt tanácsolta, többé ilyen esetben ne álljon meg. A gyilkosságot megelőzően már volt félelem a faluban. Beszéltünk többször a romák elleni támadásokról, de megmondom őszintén, végül mindig arra jutottunk, kell legyen valami a háttérben. Biztosan csináltak valamit azok a cigányok. Vagy a kamatos pénz miatt történtek a támadások. Mert az nem lehetséges, hogy ha valaki tisztességesen dolgozik, hogy azt csak úgy lelőjék. Azért arra gondoltunk, hogy éjjeli őrséget kellene állítanunk, aztán valahogy mindenki félvállról vette a dolgot. És én sem hittem el, hogy a férjemet lelőtték. Azt hittem, rosszul lett, vagy kiszakadt a gyomra. Még a kapuban is azt kiabáltam: jöjjenek segíteni, a férjem rosszul lett, a gyomra vérzik. Onnan ömlött az a sok vér. Akkor a bátyámék átjöttek, felemelték az uramat, és nézték, honnét ömlik a sok vér, és akkor mondták, hogy meg van lőve. A szívén.

Az ölésre való felkészülés.

A K. testvérek 2009 áprilisában kétszer is elmentek Tiszalökre, fényképezőgépet is vittek magukkal. Az Újtelepet, mely Tiszalök külterületen található, romák lakják; délen a vasút, északon a Tisza árterének a gátja határolja. A telepen rossz a közvilágítás, és valamennyi út földes. A vádirat szerint a K. testvérek ezúttal olyan meggyilkolni való romát kerestek, akinek az élete rendezett. A fegyvereket 2009 áprilisától egy debreceni szórakozóhelyen, a Perényi klubban kialakított rejtekhelyen tárolták. Úgy döntöttek, a romagyilkosságba Cs. Istvánt is bevonják. Az ő feladata állítólag a fuvarozásuk lett volna. És eljött április 22-e, a gyilkolás napja. Délután elővették a fegyvereket. A Mausert, ami egy golyós vadászpuska, a Franchit, ami egy öntöltős sörétes puska, és a 9 milliméteres Lugert, ami egy maroklőfegyver. Aztán átöltöztek. Katonai gyakorló nadrágba és zubbonyba, a lábukra pedig fekete bakancsot húztak. A IV. rendű Cs. Istvánon is fekete színű katonai felső volt. A puskákat gitártokba tették, és az óra 19 óra 40 percet mutatott, amikor Debrecenből elindultak. A 33-as úton mentek, Balmazújváros előtt, a Keleti Főcsatorna hídjánál északi irányba fordultak, és rátértek egy földútra. Polgár felé hajtottak. Aztán rámentek a 36-os útra, és így érkeztek, Nagycserkesz felől Tiszalök határába. Ott a gitártokokból a fegyvereket kivették, Cs. pedig továbbhajtott Polgárra. Mert ott kellett várakoznia. Keresett egy parkolót, beállt és bekapcsolta a rádiót. Zenét hallgatott.

Az én férjem szőke volt.

- Az én férjem nem is nézett ki cigánynak. Szőke volt, korcs. Korcsnak mondják azt, ha valaki fele magyar, fele cigány. A férjem nálamnál alacsonyabb volt, látszik is, ott, a fényképeken a falon. Amikor a tiszalöki Újtelepre kerültünk, még magyarok lakták, csak aztán a tanács azt csinálta, hogy a telepen élő magyarokat bevitte Lökre, a cigányok meg fölvásárolhatták a házakat. Dolgoztunk. Mind a ketten tizenhat éves korunktól. Ő az Alkaloida gyárban, én meg a faiparban. Csak nekem kiesett pár évem, amikor a kezemet eldaraboltam. De akkor meg rögtön kitaláltuk, hogy a Hortobágyról veszünk kislibákat, és amikor megnőttek, a tollukat leadtuk... A tavalyi év rosszul kezdődött. Mert 2008 szilveszterekor elkapott egy derékfájás. Akkora, hogy az egész alsó részemet nem éreztem. Februárban meg eltemettük az anyósomat. Áprilisban meg az üzemorvos nem írta alá, hogy dolgozhatok. Azt mondta, túl veszélyes volna, remeg a kezem, és már a deszkákat sem emelgethetem. Két hétig ezen bőgtem. A férjem vigasztalt, azt mondta, ne sírjak, elég lesz a pénzünk így is. Április 22-én meg lelőtték.

Április 22-e, 22 óra.

A romagyűlölők az autóból kiszálltak, és elgyalogoltak a település déli határához. Este volt. 22 óra körül érkeztek a Nefelejcs utca 27. számhoz. Kóka Jenő aznap éjszakás volt. Nem sokkal 22 óra előtt felkapcsolta a bejárati ajtó feletti külső lámpát. A romagyűlölők meg ott hasaltak a kapuval szemben lévő üres, romos telken, és jól látták, hogy 22 óra után néhány perccel, ahogy szokta, Kóka kilépett a lakásból, és tett pár lépést. K. Árpád ekkor irányította a Mausert, a golyós vadászpuska csövét a testre, a mellkasra, és lőtt.

Virágoskertben, lefele szájjal.

- Én még akkor nem tudtam, hogy a férjemet lelőtték. Azt hittem, egy kocsi kereke durrant ki. A lövés után volt egy csapódás. De már akkor szaladtam ki. Azt hittem, rosszul lett, mert ott feküdt a virágoskertben, lefele szájjal. Fel akartam emelni, de nem bírtam. Ömlött az a sok vér. Azt hittem, kiszakadt a gyomra. A keze még meleg volt, ahogy fogtam, de már nem mozdult. Akkor a bátyám átjött, és mikor felemelték és nézték, honnét az a sok vér, hát akkor mondták, hogy meg van lőve. A szívén.

A golyó.

A golyó a szívbe körülbelül húsz méter távolságból érkezett, megközelítően vízszintes irányból, és így találta el a bal mellkast. A mellbimbónál behatolt, ott balról jobbra haladt, enyhén hátrafelé, majd a hónaljvonalnál távozott, és több darabra szakadva a lövedék a garázsajtóba fúródott.

Fájdalommal.

- Ott feküdt a férjem a virágoskertben lefele szájjal. Azt mondják, a gyilkosok mindig azt nézték, azt a területet keresték, ahol a legnagyobb fájdalmat okozhatják. Azon a telepen mi dolgoztunk a legtöbbet. Nem mentünk szórakozni. Csak mindig a munka, a gyerek, az unokák. Csakhogy nekik jó legyen. Mert mi hatan voltunk testvérek, és nem volt megadva, ami kellett, amire vágytunk volna, hiába dolgozott annyit az anyukám és az apukám. Amikor az öcsém meglett, az anyukám betöltötte a negyvenötöt, és mert vissza kellett mennie dolgozni a faiparba, kivett az iskolából. Így végeztem csak öt osztályt, és maradtam otthon az öcsémmel. Mindig vágytam egy biciklire, amit soha nem kaptam meg. Tizenkét éves voltam, felültem anyukám felnőtt biciklijére, és neki is mentem egy drótkerítésnek úgy, hogy szét is mentek az ujjaim.

23 óra 29 perc.

A lövés szabálytalan alakú, mintegy 8-9 milliméter átmérőjű folytonosság megszakítást okozott a mellkas felszínén, törést a szegycsonton és a bordákon, roncsolódott a szívburok, valamint a jobb kamra és a jobb pitvar, durván roncsolta a bal kamra izomzatát és a szívbillentyűket, zúzódott a tüdő, megszakadt a főverőér. A halál oka: szívroncsolódás. A romagyűlölők ekkor fölálltak és elindultak a Keleti Főcsatorna hídja felé. 23 óra 29 perc. Egyikük fölhívta Cs.-t, akit éppen akkor igazoltattak Polgáron. A parkolóban. Cs. a telefont fölvette, annyit mondott, igazoltatják, aztán letette. A rendőrségi ellenőrzés után a parkolóhelyről elhajtott. K-ék meg újra hívták, azt kérték, induljon Tiszalök irányába. Megérkezett a Keleti Főcsatorna közelében lévő vasúti átjáróhoz, áthajtott a síneken, és a főútról jobbra kanyarodva, a földúton fölvette K-ékat. Már Balmazújváros környékén jártak, a műútról déli irányba letértek a földútra. Aznap éjjel esett, a talaj annyira felázott, hogy a sárban a kocsi elakadt. Hiába próbálkoztak, az autót nem sikerült kiszabadítani, és az egyik K. úgy döntött, segítséget kér. 3 óra 45 perckor felhívta F-nét, aki el is indult értük.

Miért pont Kóka Jenőt?

- Ideges vagyok. Minden nap töröm a fejemet, és nem hiszem el, hogy négyen voltak. A férjem ötvennégy éves volt, én meg negyvennyolc vagyok, és nem tudom, mi lesz. Állítólag itt maradok, ebben a másik faluban a lányommal, a vejemmel meg a két unokával. Nem tudok semmire koncentrálni. Akármit csinálok, mindig az jár az eszemben, hogy miért pont ott, és miért pont őt. Meg hogy mindaz, amiért dolgoztunk, az a semmibe ment. Mindenünk széjjel. És mire mentünk? És mire volt jó az élet? A munka. Hogy lehetne elfelejteni. Este tíz óra volt, a ruhámat előkészítettem, mert reggel orvoshoz akartam menni. Este háromnegyed tízkor a férjemet fölkeltettem, mennie kellett az éjszakai műszakba. Azt mondta, várjak még pár percet, mert nagyon fáradt. Aztán fölkelt, kiment a konyhába, aztán ki is akart állni a garázsból, de már nem jött vissza. Azóta nem ismerek saját önmagamra. Nincs bennem már türelem, az unokákhoz sem... Hiszen nekem, hiába, hogy cigány vagyok, csak magyar barátnéim voltak, a cigányokkal csak annyit foglalkoztam, hogy köszöntem nekik a faluban. Pszichiáterhez járok, mert nálam az ideg fájdalommal jön. Elkapja a derekamat vagy a mellkasomat szorítja el, a nyakamat, vagy összekapja a görcs a kezemen az ujjakat, és húzgálja a számat, a nyelvem lezsibbad... Nem mozdulok a házból. A pszichiáter beszéltet és intézetet javasol, Nagykállót, de én attól is félek. Minden széttört, szétesett. 28 ezer forintot kapok. A férjem öt évvel ezelőtt lízingelt egy autót. Különben nem tudott volna bejárni három műszakba. Az autó hitelét most a duplájára emelték, ha visszaadjuk a kocsit, oda az addig befizetett pénz, én meg állítólag BAR-listára kerülök. Van még egy 150 ezer forintos hitelem is... Mi a férjemmel havi 200 ezret kerestünk, jó világ volt, most meg félek. Az estéktől, mert folyton azt látom, ahogy rátaláltam, ahogyan az a sok vér elfolyik. Rátalálok, de nem hiszem el, hogy meghalt.

Epilepszia.

- Édesanyám egész nap ül. Ki nem mozdul, még főzni sem segítene, pedig valaha mindig ő csinálta, a hétvégeken sütött, zserbót. A kisebbik lányunk ötéves, a nagyobbik tizenkettő. A gyilkosság után a nagyobbik epilepsziás rohamot kapott, úgyhogy három havonta pszichológushoz kell hordani. A gyilkosság után felakadt a szemem. Két napon át csak egyetlen pontot néztem. Mai napig, ha besötétedik, a házból ki nem megyünk. Amikor meg eljön a tíz óra, borzongunk. Ezt a házat, amiben most élünk, béreljük, havi húszezerért. Vert fala van, törek és vályog, a hátsó fala dőlni készül. A házban nincs se víz, se villany, kályha csak a konyhában van, onnan fűtjük a két szobát. Abban a tiszalöki házban meg minden volt: víz, villany, három szoba, konyha, fürdő, külön vécé. Csak nem tudnánk mi már ott meglenni. Az udvarára sem merünk belépni. A férjem közmunkát végez, havi 61 ezerért, édesanyám 28 ezret kap, az autó törlesztése 33 ezer, én kapom a családi pótlékot, s ami marad, az 10-15 ezer forint egy hónapra. A boltos rendes ember, ad hitelt, Daróczi Ágiék pedig, akik most Pesten, azt a kiállítást szervezik, két-három hetente ennivalót hoznak.

Dr. Helmeczy felbukkanása.

- Másfél hónappal ezelőtt, októberben eljött hozzánk dr. Helmeczy. Az ügyvéd. Aki az olaszliszkai perben a magyar embert, a tiszavasvári tanárt képviselte. Azt mondta, vállalná az ügyemet. Meg hogy majd kártérítést fog nekem kérni. És hozott papírt arról, hogyan történt a bűncselekmény. Honnét támadtak a férjemre. A gyilkosság után engem annyian megkerestek, annyian kérdeztek, de Daróczi Ágiékon kívül senki nem segített. Azt is mondták, hiába, hogy a férjem munkába indult, mivel még a kapun belül lőtték meg a szívét, ezért nem jár pénz. Majd csak akkor, talán, ha véget ér a per, és elindítjuk a kártérítést. Erről beszélt nekünk dr. Helmeczy, és mivel ő volt az egyetlen ügyvéd, aki megkeresett, az elém tett papírt aláírtam.
***

Kit szeret az angyal?

Anett ötéves. Óvodás. A testvére tizenkét éves. Iskolás. Anettnek most fáj a torka, ezért van otthon, a mindjárt összedűlő házban. A falakon színes fényképek, rajtuk nagyanya, nagyapa. Nagyapába tavaly belelőttek, meghalt. Anett óvodás, szeret nevetgélni, a nagyapa is vicces ember volt. Anett nővére, múltkor azt mondta, nincs angyal, nincs Mikulás. Attól még vágyakozhat Anett egy babára. Egy beszélősre. Hátha van angyal, hátha akad egy ember...




Hirdetmény

vissza az oldal tetejére

PROGRAMAJÁNLÓ
Előző hónap 2019 Október   Következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031   
Aktuális: 

Nincs esemény

HÍRDETÉS


EGY ÉVE TÖRTÉNT
  • Ösztöndíj a cigány értelmiségért

  • A romák is a Fidesz-KDNP jelöltjeit fogják támogatni

  • Romagyilkosságok - Tíz éve történt a nagycsécsi támadás

  • A SOMNAKAJ NOVEMBERBEN UTOLJÁRA A NEMZETI SZÍNHÁZBAN

  • Ösztöndíj pályázat roma fiataloknak



CÍMKE FELHŐ
KI KICSODA?

SZAVAZÁS

Oszlassa-e fel magát azonnal az Országos Roma Önkormányzatot?














KÖVESSEN MINKET ONLINE
KÉPGALÉRIA
 PARTNEREINK:

  • 100 Tagú Cigányzenekar



    Phiren Amenca



    Parno Graszt