A legnagyobb gondok az ebéddel voltak. "Az igazgató megválogatta, hogy kinek ad kaját" - így értelmezi a helyzetet a Kanadában élő egyik anya.
A legnagyobb gondok azonban a romák szerint az ebéddel voltak. "Az igazgató megválogatta, hogy kinek ad kaját" - így értelmezi a helyzetet a Kanadában élő egyik anya. De mostanra szerinte megoldódott ez a probléma, mert már mindenki gyerekének jut ingyenebéd. Két éve azt panaszolták fel a szülők, hogy az ő gyerekük nem kap ingyenétkeztetést, mint más településen - mondja Balázs József, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat (ckö) elnöke. Amikor erre rákérdeztem, az igazgatónő azt mondta, idejében igényelni kellett volna az ebédet - teszi hozzá. Balázs szerint azonban az általános iskola vezetőjének is tudnia kell, hogy a roma szülők közül sokan analfabéták, és néha azok sem értik, hogy mit írnak alá, akik tudnak olvasni.
A ckö-elnök azt állítja, többször próbált erről beszélni az igazgatónővel, de nem ért el eredményt, ezért kereste meg az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítványt (CFCF, az alapítvány angol nevének rövidítése). A szervezet főként arról ismert, hogy roma diákok elkülönítésének megszüntetését próbálja - jórészt pereken keresztül - kikényszeríteni az önkormányzatoknál.
Az iskolaigazgató, Fűkőné Szatmári Melinda a ckö-elnökhöz képest máshogy emlékszik arra, hogyan indult az ügy. "A ckö nem hozzánk fordult először, hanem rögtön az alapítványt kereste meg." Erre az iskola meghívta az alapítvány munkatársait Taktaharkányba, akik a menzáról kezdtek érdeklődni. Az igazgató szerint az volt a gond, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknek valóban jár ugyan az ingyenétkeztetés, de a szülők elmulasztották ennek az igénylését, ráadásul az önkormányzatnál működő konyha kapacitása sem bírta el az ügy kipattanása után hirtelen nagyobb tömegben jelentkező igényt.
Az alapítvány végigjárta az iskolát, majd az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (EBH) fordult, amely vizsgálódni kezdett az ügyben, az Oktatási Hivatalhoz hasonlóan - mindez eltartott csaknem két évig. Kegye Adél, az EBH a taktaharkányi üggyel foglalkozó munkatársa szerint az ebéd ügyén kívül több dologról is szólt az alapítvány panasza. Például, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek, akik mind cigányok, a többiektől elkülönítve tanulnak. Valamint, hogy az emelt szintű oktatásban kevés a roma gyerek, ahogy az iskola nagyszabású tehetséggondozó programjába sem igen kerülnek be közülük.
Az EBH munkatársai többször jártak az iskolában, és Kegye Adél szerint a sajátos nevelési igényű csoportba valóban csak romák járnak, és a legnehezebb kérdések egyike, hogy miért nem kerülnek be cigány gyerekek a tehetséggondozó programba. Döntést azonban végül nem kellett hozniuk - vagyis nem kellett megállapítaniuk, hogy van-e szegregáció az iskolában, vagy nincs -, mert az iskola és az önkormányzat együttműködő volt, és hajlott a megegyezésre. Ez az első ilyen eset az EBH történetében a munkatárs szerint, aki azt mondja, a személyes véleménye az, hogy az iskola nem szándékosan hibázott, és a felmerülő problémák nem is tűntek fel nekik.
"Az igazgatónő nem örült ennek a kétéves procedúrának" - mondja a ckö elnöke, aki szerint több egyeztetést is tartottak az EBH-val Budapesten. Egyszer eljött Varga László, Taktaharkány polgármestere is, aki megkérdezte, büntetés vagy per helyett nem lehetne-e megegyezni. A problémákat "meg tudtuk oldani, mert meg akartuk oldani" - fogalmaz az igazgatónő.
Rendezték például az ingyenebédek helyzetét, és a tehetséggondozó programba való bejutáson is változtatni próbálnak. Ezentúl a "három hás" gyerekek képességeit külön vizsgálják az első évfolyamtól, és heti egyórás fejlesztőprogramot ajánlanak fel nekik, hogy felső tagozatban könnyebben bejuthassanak a tehetséggondozó programba. "Három hásnak" a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket nevezik, "két hásnak" a hátrányos helyzetűeket. A taktaharkányi iskolába járó 377 gyerek jóval több mint fele, 243 hátrányos helyzetű, és közülük 171 halmozottan hátrányos helyzetű. Utóbbiak szülei nemcsak nagyon szegények, hanem legfeljebb nyolc általánost végeztek.
Van még egy rövidítés, az SNI, ami "speciális nevelési igényűt" jelent - ezt a besorolást egy szakértői bizottság véleménye alapján kapják azok a gyerekek, akiket például enyhén értelmi fogyatékosnak, diszkalkuliásnak, hallássérültnek találnak. Ezeknek a gyerekeknek egy része a nagy iskolaépület melletti kis épületben tanul, egytől egyig romák, többnyire egy-két évvel a korosztályuk alatti osztályokba járnak.
"A kisegítőben nem foglalkoznak úgy a gyerekekkel, mint kellene" - mondja egy 18 éves lány, aki tavaly ballagott el az SNI-sek közül. Szerinte "annyi volt a dolgunk, hogy bementük, órákig csak ültünk, néztük a négy falat". Úgy emlékszik, "betettek egy DVD-t, néztük a mesét, aztán elaludtunk a padon". Szerinte kevésszer vegyültek el a többi iskolás között, például az udvaron kellett tornázniuk. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány az SNI-sekkel kapcsolatban az elkülönítést kifogásolta.
Fűkőné szerint viszont ez nem igaz, ezek a gyerekek ugyanúgy járnak napközibe, kirándulásokra, korrepetálásra, mint a többiek, és a termük felszereltsége sem rosszabb, mint a többi osztályteremé. A kis épületet éppúgy felújították, mint a nagyot. Az SNI-sekkel gyógypedagógus foglalkozik, egyénre szabott oktatást kapnak, játékos formában - sorolja. A vizsgálatok hatására az iskola már több SNI-s gyereket integrált a rendes osztályokba, ezzel felére csökkent a számuk, és azt tervezik, hogy ezt a rendszert folyamatosan felszámolják.
Az igazgatónő szavaiból az derül ki, hogy az iskolában igazságtalannak érzik azt a procedúrát, amelyen keresztül kellett menniük. Szerinte egyáltalán nem volt szegregáció az iskolában, a roma és nem roma gyerekek együtt tanulnak. Fűkőné szerint "nálunk nincs cigányosztály", szegregáltan azokat tanították, akiknél szakértői bizottság az megengedte. Az iskolában szerinte mindig odafigyeltek a gyerekekre, és "az itt dolgozó 29 pedagógusnak 55 diplomája van".
