Sokallja az ártatlanul fogvatartott roma asszonynak kifizetett kártérítést, ezért felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bíróságnak az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium.
„Elfogadtam a kártérítés összegét, mert be akartam fejezni a tíz éves huzavonát, pedig az eredeti állapotot nem lehet helyreállítani, és az egészségemet nem tudják visszaadni. Most miért nem hagynak békén, hogy végre rendbe tehessem az életemet?” – hívta fel a Roma Sajtóközpontot (RSK) H. Rita.
A Fővárosi Ítélőtábla márciusban megváltoztatva az első fokú döntést, és jogerősen közel 20 millió forintra megfizetésére kötelezte az államot, mert az asszonyt ártatlanul ült börtönben, ahol a lelki megpróbáltatásokon túl maradandó egészségkárosodást szenvedett. A bíró indoklása szerint a letartóztatásakor 27 éves nő komoly stressz-helyzetnek volt kitéve hosszú éveken keresztül, mert azzal a tudattal kellett élnie, hogy akár életfogytig tartó szabadságvesztést is kaphat. Emellett túlságosan hosszú ideig tartott az előzetes letartóztatása, és az életminősége a szabadulása után is sokat romlott. Amikor Ritát letartóztatták, teljesen kivizsgálták, és akkor még egészséges volt.
Azonban hatályon kívül helyeztetné a határozatot a Belügyminisztérium elődje, az Igazságügy és Rendészeti Minisztérium (IRM), mivel ők csak 9 millió forintot tartanak jogosnak a megítélt 20 millióval szemben. Indokuk szerint a jogerős ítélettel „sérül a jogszabályok és a bírói ítélkezési gyakorlat kiszámíthatóságának és előreláthatóságának alkotmányos követelménye”. Emellett megkérdőjelezik azt is, hogy a roma asszony egészségi állapota romlott a fogva tartás ideje alatt, vagy azt, hogy káros lett volna az egészségére, hogy úgy tudta: akár élete végéig börtönben marad.
Rita ellen 2000-ben indított a rendőrség eljárást kábítószerrel való visszaélés bűntette miatt. A nő három évig ült előzetesben, majd még három évig húzódott a büntetőpere, amely alatt lakhelyelhagyási tilalommal is sújtották, míg végül 2006 májusában a Fővárosi Bíróság kimondta az ártatlanságát. Az asszony kártérítési kérelmet nyújtott be az állam ellen, de az elsőfokú ítéletre három évet kellet várnia.
A bírónő majd fél tucatszor napolta el a tárgyalást, volt, amikor két tárgyalási nap közt egy év is eltelt. Az alperesként az államot képviselő IRM már akkor sem ismerte el, hogy a nő egészségkárosodást és keresetkiesést szenvedett el a börtönévek miatt. Viszont az RSK birtokában lévő iratok azt bizonyítják, hogy az elmúlt egy évtized alatt H. Rita meddővé vált, kiestek a fogai, romlott a hallása, depressziós lett, és amikor meghalt az édesapja és a testvére, a temetésére bilincsben és pórázon vezették elő „jutalomból”, és a saját rabkeresetéből. Az asszony elmondta, raboskodása és kihallgatásai alatt sokszor alázták azzal, hogy olyan „cigány kurvának” nevezték, aki a „börtönben fog megrohadni”. Az elsőfokú ítéletet meghozó bírónő mindebből csak a fogromlást vette figyelembe a kártérítés megállapításakor, így a nő által kért 25 millió forinttal szemben csak 7,8 millió forintot ítélt meg. Ezt az összeget emelte a Fővárosi Ítélőtábla másodfokon közel 20 millióra, amit most a minisztérium a felére akar csökkenteni a felülvizsgálati kérelmével.
Romák kártérítési esetei az állammalHat évvel ezelőtt ugyancsak országos visszhangot kapott, és nagy felháborodást okozott egy sok szempontból hasonló eset, amelyben a bíróság orvos-szakértői véleményre hivatkozva vonta kétségbe a roma vádlottak börtönbeli szenvedéseit. A Roma Sajtóközpont akkor beszámolt arról, hogy a magyarcsanádi Gán testvérek nyereségvágyból elkövetett emberölés vádjával több mint 15 hónapot töltöttek előzetes letartóztatásban, majd a bíróság jogerősen felmentette őket. Az állam ellen indított kártérítési perüket első fokon tárgyaló szegedi bíró a követeltnél sokkal kevesebb pénzt ítélt meg nekik, mert egy pszichiátriai szakvélemény a fivéreket “primitívnek” nevezte, és ebből arra következtetett, hogy ők másoknál kevesebbet szenvedtek a börtönben. Három évig tartott Setét Ernő és Adu László vesszőfutása is. A Roma Sajtóközpont tudósításaiból kiderült, 2005 augusztusában egy ittas férfi és élettársa a fővárosi VII. kerületi rendőrségen bejelentette, hogy kirabolták őket a Keleti Pályaudvarnál. A járőrök másnap igazoltatták a két roma fiatalt, majd több mint egy hónap elteltével őrizetbe vették őket. Az akkor 22 éves, büntetlen előéletű Setét Ernő, egy roma alapítványi iskola gondnoka, aki emellett több zenekarban játszott, és a fővárosi cigány kulturális élet népszerű személyisége volt, mindvégig tagadta, hogy köze volna a rabláshoz. A rendőrség egyetlen bizonyítéka az volt, hogy az egyik sértett felismerni vélte egy fotón. Viszont a gyanúsítottnak volt alibije: többen is tanúsították, hogy a rablás éjjelén az EuroRoma karaván demecseri rendezvényén volt, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahonnan hajnalban harmadmagával jött vissza Budapestre. A másik letartóztatott, Adu László több tanúval igazolta, hogy a rablás estéjén otthon aludt. Mindezt azonban az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, és ítéletében kizárólag a két ittas áldozat és egy tanú nyilatkozatára alapozva csoportosan elkövetett rablás miatt négy év letöltendő börtönbüntetést szabott ki a vádlottakra. 2008 februárjában a másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság (FB) hatályon kívül helyezte ezt, új eljárás lefolytatását rendelte el, és csaknem másfél év előzetes letartóztatás után szabadlábra helyezte a fiatalokat. A megismételt eljárásában a PKKB jogerősen felmentette a vádlottakat. Setét Ernőt a Nemzeti, Etnikai és Kisebbségi Jogvédő Iroda képviselte, amely tavaly megnyerte az állam ellen indított kártérítési pert.
|
