2024 March 19., Tuesday/Bánk, József napja van. .

Keresés

Add meg amire keresni szeretnél!

Barátaival ünnepelte negyedszázados fennállását a 100 Tagú Cigányzenekar
2010. 10. 15. 00:00

Egy közös zenés ünneplésre invitálta „barátait” a Budapest Arénába a méltán világhírű 100 Tagú Cigányzenekar 2010. október 8-án.

Amikor a barátokat említik, egyrészt a meghívott sztárvendégekre gondolnak, akik örömmel mondtak igent a meghívásra, úgymint Szakcsi Lakatos Béla, Szentpéteri Csilla és Somló Tamás, valamint Buffó Rigó Sándor pírmás, művészeti vezető elmondása szerint barátaiknak tartják a közönség tagjait is, akik e jeles alkalommal jelenlétükkel és tapsukkal megtisztelték a zenekart. Színpadra lépett még id. Boross Lajos, a zenekar örökös, tiszteletbeli főprímása, és a Nádor Quartet zenei csemegével köszöntötte az ünnepelteket.

 

Nem sok minden változott a 25 év alatt


Aki esetleg eddig élőben még nem látta-hallotta a 100 Tagút zenélni, hiszen leginkább külföldön turnéznak, számos TV-s felvétel segítségével mégis biztosan többször élvezte már a műsorukat. Így amint elhelyezkedett a száz művész a színpadon és „belecsapott a húrok közé”, egyből tapsviharban tört ki - az alkalomhoz amúgy méltatlanul kis számban megjelent - közönség. Az első három mű a zenekar repertoárjának alapkövei: Rossini: Tel Vilmos nyitány, Brahms: V. magyar tánc és Monti: Csárdás. A látvány ismerős, a fellépő ruhák ezúttal is a jól ismert piros illetve kék hímzett mellények. Mint mindig, a prímás vezetésével a hegedűk viszik a dallamot, aztán sorra jönnek a hangszeres szólók, a klarinét, a cimbalom. Minden hang pontosan a helyén, mégis látszik, hogy az összes tag játszi könnyedséggel bánik hangszerével. Száz zenész muzsikál egyszerre a színpadon, monumentális, a hallgató mást nem is tehet, csak lenyűgözve, kicsit talán elérzékenyülve dúdolja magában az ismerős dallamot.

 

Világsztár vendégeikkel tökéletes összhangban


Feltételezem, hogy túl sok próbára és együtt zenélésre nem volt ideje a zenekarnak és vendégeinek, azt csodálom, hogy találtak egy napot a naptáraikban egy közös fellépésre. A klasszikus zenét és a jazzt kitűnően ötvöző Szakcsi Lakatos Béla zenei karrierje nagyban hasonlít az ünnepelt zenekaréra, láthatóan kölcsönös a megbecsülés és az egymás iránti tisztelet úgy zeneileg, mint emberileg. A virtuóz zongoraművész és zeneszerző ezúttal két saját szerzeményét játszotta el 100+1 hangszerre hangszerelve.

 

Szentpéteri Csilla, akivel már többször fellépett a zenekar, csinos megjelenésével és csodálatos zongorajátékával három dal erejéig tisztelte meg az ünnepelteket. Jávory: Klezmer fináléjában a zongora mellett természetesen a klarinét került előtérbe. Felcsendült még Vivaldi: Négy évszak – Nyár és Brahms: IV. magyar tánc művek is. A művésznő fellépése mindig kuriózum, biztos siker, a 100 Tagú Cigányzenekar „szólistájaként” sem volt ez máshogy.

 

Hány tagú a száztagú?


Az első részben még hallhattunk sikerdarabokat, Bizet: Carmenjéből részletet, a végén pedig a balkán cigányzenéjéből egy egyveleget. A szünet után pedig már fekete öltönyben, a hölgyek estélyi ruhában jelentek meg a színpadon. Csajkovszkij Virágkeringője után Beke Farkas Nándor főtitkárt faggatta a két műsorvezető, Fátyol Tivadar, a Rádio C igazgatója és Leo, a Nóta TV képviseletében. Megtudhattuk például, hogy valójában 136 tagú a 100 Tagú Cigányzenekar, beszélgettek kezdetekről, az utánpótlásról. A számos rangos díjat, elismerést, oklevelet, mellyel rendelkezik a zenekar és az egyes művészek, felsorolni nem lehet, de láthattuk, hogy jópár zenész zakóján ott díszelgett az érdemérem.

 

Két csúcspont a második részben


Somló Tamással eleddig még nem zenélt együtt a zenekar, de javaslom, hogy hívják meg máskor is, mert kár lenne, ha csak egyszer hangoznának el az előadott számok. A két lírai dal, az Álomarcú lány és a Nagyon kell, hogy szeress engem még inkább szívhez szóló volt, de az est egyik fénypontja számomra az Õ még csak most 14 című tempós sláger nagyzenekarra zseniálisan áthangszerelt változata volt. Kifejezetten szeretem, ha egy feldolgozás jobban sikerül az amúgy is jó eredetinél, de persze ez ritka. Számomra már csak ezért is érdemes lett volna meghallgatni a koncertet.

 

Azonban még csak ezután állt a zenekar élére id. Boross Lajos, a prímások királya, a zenekar örökös főprímása. A színpadra segítséggel jutott fel, széken ülve hegedült, de amint elkezdett muzsikálni, felpezsdült, szinte visszafiatalodott, újra lubickolt a rivaldafényben. Örömjáték volt, a közönség háláját nagy tapssal fejezte ki, mármint az a része, aki még este 11 után is képes volt tetszését kinyilvánítani, és nem az utolsó metróhoz rohant.

 

Finálé


Nyolc után húsz perccel kezdődött a koncert és közel éjfélig tartott, sok-sok remek zenét hallhattunk, de talán szerencsésebb lett volna, ha az átállások és felkonferálások flottabbul mennek, és nem húzódott volna el ennyire a rendezvény. A Nádor vonósnégyes a Száztagú tagjainak fiaiból áll, ők a „Happy birthday” dallamára komponált pazar stílusgyakorlattal köszöntötték a jubilálókat. Torta is begördült a végén, briliánsokkal díszített mandzsettagombot is adtak ajándékba, de mégis valahogy az est vége kicsit zavarosra sikeredett. Persze az is lehetséges, hogy Lajos bácsi zseniális játéka után már nem igazán lehetett fokozni a finálét.

 

Elismeréssel és szeretettel gratulálunk, további sok sikert, elismerést és örömet kívánunk, és szívesen beszámolunk majd az 50. évforduló alkalmából is.