2024 March 29., Friday/Gedeon, Johanna napja van. .

Keresés

Add meg amire keresni szeretnél!

Útra kelt romák
2009. 11. 11. 00:00

Nincs más választásom. Vagy a kilátástalan sors, vagy az öngyilkosság, vagy az éhhalál. Ez vár ránk.

R. István legnagyobb gyermeke középiskolás, a legkisebb fia nagycsoportos óvodás. Hiába van állása, nem tud annyit keresni, hogy fizetése elég legyen a rezsire és a mindennapi betevőre. Több rokona még a '90-es években kivándorolt Kanadába, néhányan tavaly nyáron keltek útra. Az eltelt időszakban e-mailben, telefonon tartották a kapcsolatot, és a beszélgetések hatására úgy döntöttek, talán nagyobb szerencsével járnak, ha ők is odakint próbálkoznak a jobb megélhetés megteremtésével.

Néhány héttel ezelőtt végleg elhatározta, hogy kimegy, és szerencsét próbál. Önkormányzati, 70 négyzetméteres lakását az első, öt millió forintos jelentkezőnek nem tudta eladni, végül 3,2 millióért jött vevő. A hivatalos papírok elintézése után repülőjegy vásárlás, néhány számla befizetése, a gyermekek sorsának rendezése, készülődés az útra. A legkisebb fiúgyermeket kivették az óvodából, a nagyobb gyerekek pedig magántanulóként folytatják tovább. Így a hivatalos dolgok egy része elrendeződött.

"Nincs más választásom. Vagy a kilátástalan sors, vagy az öngyilkosság, vagy az éhhalál. Ez vár ránk - mondja a kiutazása előtti estén István, aki bár napi 10-12 órában dolgozott a fővárosban, munkáját szerinte nem fizették meg. Volt olyan kollégám, aki egyszerűen eltűnt, volt aki öngyilkos lett, többnek most árverezik a házát. Volt akit elhagyott a felesége, gyermekeit intézetbe vitték, mert az adósságtól nem tudtak szabadulni, és nem volt tető a fejük fölött. Most ezt az utat járjam be én is? Inkább nem. Amíg lehet, próbálkozom, most van rá lehetőség, mert ha bevezetik a vízumot, akkor még ez a remény is elszáll" - sorolja az utazása mellett szóló érveket. Arra a kérdésre, hogy mi lesz velük a bizonytalanságban, kellő fokú nyelvismeret nélkül, úgy válaszol, a rokonság majd segít, a munkától pedig soha nem ijedt meg. Szakácsként és pincérként, mert ez a hivatalos szakmája, bármikor el tud helyezkedni, de gépkocsivezetői vagy segédmunkási állást is elvállal. "Nem mindegy, hogy azon idegeskedjek, hogy lesz-e holnapra kenyér, vagy legalább ezt tudjam minden napra biztosítani" - mondja.

Még az utazás előtt tájékozódott, hogy mi lett azokkal, akik kutaztak, és elutasították a menekült kérelmüket, ezért úgy döntött a családi kupaktanács, a kint már letelepült rokonok meghívólevelével családlátogatásra utaznak az Észak-amerikai országba, majd amint megérkeztek, beadják a menekültkérelmet. Bár nem bíznak abban, hogy azt megkapják, ezért munkavállalási engedélyt is kérnek, és ha az is elutasításra kerül, mennek tovább. "Nem jövök haza, mert nem látom a jövőt. A gyerekeim legalább megtanulnak angolul, esetleg még egy nyelvet, és akkor nagyobb lesz az esélyük az életben, és világot látnak" - mondja.

A feleség kissé meggyötört, mert szülei itthon maradnak, és egy új, ismeretlen világban, a bizonytalanságban kell új életet kezdeniük. A gyerekek annál lelkesebbek. Már eltervezték, hogy hogyan járják be és fedezik fel a környéket, mit fognak csinálni az "új hazában".

Négy nagy bőrönd, pár ezernyi kanadai és amerikai dollár, hit, önbizalom és remény. ezzel keltek útra szerda reggel a Ferihegyi repülőtéren, hogy megérkezzenek a rég nem látott rokonokhoz, akiknek segítségével talán jobbra fordíthatják életüket. Ha mégis vissza kell térniük Magyarországra, akkor majd újra kezdik, vagy folytatják az életüket. Albérlet, szegénység, stb. de legalább a szeretet megmarad közöttük.

Egy kis borsodi faluban egyszerre három család tervezi útra kelését, már a repülőjegyet is megvették. A gépük a jövő héten indul, és Torontóba kívánnak utazni több állomáson keresztül. Szakmunkás bizonyítványaikat lefénymásolták, fordító irodában lefordíttatták, és a legfontosabbnak számító angol szavakat, mondatokat magolják. A gyerekek már nem járnak iskolába, beteget jelentettek. Bár nem titkolják szándékukat, nem is verik nagy dobra, hogy megpróbálnak kitelepülni. Aki hallotta már szándékukat, marasztalja vagy támogatja őket, de többen örülnek, mondván, "kevesebb cigány és probléma marad".

A RomNet a héten számolt be arról, hogy eddig már több ezren utaztak főként Kanadába, és újabb ezrek tervezik az utazást, ezért az ottani hatóságok már a vízumkényszer újbóli bevezetését tervezik a roma menekülthullám miatt. Az utazásokkal összefüggésben már a Nemzetbiztonsági Hivatal is nyomozást folytat.

Balog János, a Sajóhidvégi Roma Kulturális Közhasznú Egyenlő Bánásmód Egyesület elnöke a RomNetet az elmúlt hetekben többször is azzal kereste meg, hogy borsodi és hevesi falvakban egyfajta utazási láz tört ki a romákon, mindenki Kanadába, Angliába vagy Hollandiába menne munkát keresni, vagy csak egyserűen kitelepülni. Erről a kisebbségi vezetők, polgármesterek és falubeliek is tudnak. Több tucatnyian már eladták a bútoraikat, van aki a lakást is, hogy pénzt szerezhessenek az utazáshoz.

Azt mondta, Kazincbarcikáról 40 család, Mezőkövesdről 8, Mezőcsátról 7, Körömből 3 család ment ki az utóbbi két hétben Kanadába, de Sátoraljaújhely, Sárospatak, Szerencs és a taktaközi településekről is több tucatnyian jelezték, hogy hamarosan, még december-januárban útra kelnek.

Balogh János a RomNetnek azt mondta, odakintről interneten keresztül szerveik az utazást roma és nem roma személyek, akiknek összekötőik vannak Magyarországon.

A RomNet az elmúlt napokban több forrásból is úgy értesült, a mellett, hogy kisebb-nagyobb összegekért szervezik az utakat, jelentős hiteleket vetetnek fel az emberekkel, és annak egy részét elveszik tőlük "a felmerülő költségek" címén, de odakint is ledolgoztatják velük a közbenjárásért járó díjazás hiányzó részét.

Az egyesületi vezető több kisebbségi önkormányzati képviselővel közösen járja a falvakat, és arra kéri a romákat, hogy ne utazzanak el, ne égessenek fel maguk mögött mindent, mert ha vissza kell jönniük, földönfutóvá válnak. A cigányok eddig is nyomorban élnek ebben a régióban, de még nagyobba taszítják önmagukat - mondta.

A RomNet úgy tudja, miután az Országos Cigány Önkormányzat hivatalos tájékoztatást kap a kanadai követség munkatársaitól az Észak-amerikai országba vándorolt emberek helyzetéről, egy delegációt küld ki, hogy feltérképezze a valós helyzetet.