Igencsak megoszlanak a vélemények a monoki kezdeményezés kapcsán.

Igencsak megoszlanak a vélemények a monoki kezdeményezés kapcsán. A szociális kártya bevezetését az Országos Cigány Önkormányzat vezetője, Kolompár Orbán üdvözli, Lakatos Attila megyei cigányvajda viszont felháborítónak tartja. Ferge Zsuzsa szociológus a leghatározottabban tiltakozik ellene, Kiss Péter társadalompolitikai miniszter pedig azt nyilatkozta, hogy a kártya bevezetése támogatandó ötlet, és azt jogilag sem tartja aggályosnak. Ugyanakkor a szociális miniszter alkotmánysértőnek tartja a kezdeményezést. Herczog László azt mondta: "Nem jó irányba halad az a társadalom, amely egyes csoportok jogainak a korlátozásában látja a megoldást a problémákra".

Az Alkotmánybíróság (AB) korábban több határozatában is leszögezte, hogy a szociális jogok biztosításának eszközeit illetően "a jogalkotó viszonylag nagy szabadságot élvez". Most azonban felvetődhet, hogy a támogatásra szorulók "kiskorúsítása" - a vásárolható termékek körének meghatározása - sérti az emberi méltóságot. Kérdéses az is, hogy a segély elköltését korlátozhatja-e néhány boltra egy önkormányzat, mert ez a verseny szabadságával ellentétes rendelkezés lehet.

Az önkormányzatok kizárólag törvény kifejezett felhatalmazása alapján hozhatnak rendeleteket a helyi életviszonyok szabályozására - ezt ugyancsak számos határozatban szögezték le az alkotmánybírák. A szociális törvény pedig egyértelműen különbséget tesz a "pénzbeli ellátások" és a "természetben nyújtott szociális ellátások" közt, leszögezve: "rendszeres szociális segély természetbeni szociális ellátás keretében akkor nyújtható, ha a családban (...) védelembe vett gyermek él". De ebben az esetben is legfeljebb a segély fele adható természetben.

A monoki modell viszont azzal, hogy meghatározza a támogatás felhasználásának körét, meglehetősen emlékeztet a szociális törvényben meghatározott természetbeni juttatásra, amely kivételes ellátási forma. Így elképzelhető, hogy az AB a helyi rendeletet - feltéve, hogy érkezik majd beadvány - alapvetően erre hivatkozással semmisítené meg.

A segélyezés szabályairól az önkormányzat helyi rendeletben határozhat, ma azonban a helyhatóságok feletti, az alkotmányban is meghatározott állami törvényességi ellenőrzés nem létezik. Ezt a feladatot a közigazgatási hivataloknak kellene ellátniuk, ám ilyenek ma nem működnek, mert az AB megsemmisítette a hivatalok átszervezéséről szóló jogszabályokat, új törvényt pedig kétharmados többség hiányában nem sikerült alkotni. Így nincs előzetes normakontroll sem, bár a helyhatóságokat a közigazgatási hivatalok állásfoglalása korábban sem kötötte. Ha vita volt egy-egy helyi jogszabály alkotmányosságát illetően, a végső szót csak az alkotmánybírák mondhatták ki.

Ez a lehetőség pedig ma is nyitva áll, hiszen az önkormányzati rendeleteket bárki megtámadhatja az AB előtt. Más kérdés, hogy több év is eltelhet, mire döntés születik, és az esetleges jogsérelmek miatt ebben az esetben visszamenőleg sem kárpótolhatnak senkit, feltéve, hogy az alanyi jogon járó segélyt valamilyen formában megkapták.