"Egyetlen, de nem lényegtelen probléma maradt hátra".

Amit Sólyom László a miniszterelnökkel folytatott tegnapi megbeszélése után mondott, annak magától értetődőnek kellene lennie egy országban. Nálunk - fájdalom - egyelőre nem az. Ezen mielőbb változtatni kell. Politikusoknak, társadalmi szervezeteknek, az embereknek össze kellene fogniuk, hogy ember- és polgártársaik egy csoportja ne lehessen kitéve semmilyen üldöztetésnek. Se fegyverrel, se szavakkal.

Ez követelmény. Mégis: csak bízni lehet megvalósulásában, mint ahogy abban is, hogy - miképpen az államfő fogalmazott - a gyilkosok veszítenek majd. Nem kétséges, hogy a nagy erőkkel folyó nyomozás minden lehetőséget megragad a tettesek kézre kerítésére. Jogos a remény, hogy - Sólyom szavaival - "ez a nagy munka előbb-utóbb eredményre vezet".

Egyetlen, de nem lényegtelen probléma maradt hátra az elnöki kommentár után. Hogy tudniillik miért nem tudta Sólyom László mindezt éppen egy hete elmondani. A nemzet egységét szándékai szerint megtestesítő államférfinak miért kellett a kislétai gyilkosság után 168 órát várni, hogy a cigányok elleni merényletek ügyében - ismét - szóljon a nemzethez. Senki sem várta tőle, hogy állást foglaljon a támadások okairól, vagy megnevezze a tetteseket. Az sem érv, amit egy korábbi eset után mondott egy interjúban, miszerint "végtelenül káros és felelőtlen magatartás nyilatkozni mindaddig, amíg semmit nem tudunk". Ami ugyanis tegnap elhangzott, az egy hete éppúgy érvényes volt, mint ahogy az lesz egy hét múlva is.

Csak a megszólalásnak lehetett volna nagyobb súlya közvetlenül a történtek után. A késlekedést semmissé tenni egy mégoly igaz nyilatkozattal sem lehet.