a valakik ismerik egymást gyerekkoruktól kezdve, egy faluban nőttek fel, egy padban ültek az iskolában, nemigen lopják el a másik gyümölcsét vagy tyúkját.
Jakab István építési vállalkozó. Embereivel csatornázásokat vállal, és mint mondja, ebből jól megél. Az általa vezetett harmincfős ceglédi roma-magyar polgárőrségnek is saját pénzéből vett uniformist: fekete dzsekit, fehér pólót, strapabíró, fekete nadrágot. A csoport az önkormányzattól évente félmillió forint benzinpénzt kap, ezt saját keretükből jócskán kipótolják, hogy rendszeresen járőrözhessenek a városban, s főként annak Ugyer néven ismert, mostanában kissé zaklatott hangulatúvá vált részén.
Ez a településrész valaha nyugodt és kedvelt szeglete volt a városnak magas színvonalú képzést nyújtó általános iskolával, óvodával, élelmiszerboltokkal, más üzletekkel. Ma azonban, aki teheti, menekül. A dűlősorokkal szabdalt vidékre néhány éve Szabolcs megyéből három-négy népes család költözött, tagjaik megzavarták az addigi békés életet. Az ugyeriek arra panaszkodnak: a beköltözők rendszeresen lopják a terményt, betörnek, kifosztják a tyúkólakat, megfenyegetnek iskolás gyerekeket, elveszik mobiltelefonjaikat.
- E néhány problémás família miatt mondják a ceglédiek: a cigányok lopnak, rabolnak. Nem teszik hozzá, hogy csak néhány család renitens tagjairól van szó, egy kalap alá vesznek rendes, dolgos embereket ilyen lumpenekkel - mondja Jakab István.
Szavai szerint a helyzet azért is kezd elfajulni, mert az Ugyerben élők nemrégiben a Magyar Gárdához fordultak segítségért. A roma-magyar polgárőrség vezetője, hogy elejét vegye egy esetleges "felvonulós" demonstrációnak, leült a gárda egyik budapesti képviselőjével - Jakab azt mondja, a nevét már elfelejtette -, s arra kérte, bízza rájuk, polgárőrökre az ügy elintézését.
- Mondtam neki, hogy lássa be: cigánnyal cigány tud a legjobban szót érteni, nekünk megvannak a kapcsolataink, ismernek és tisztelnek minket, megoldjuk a gondot - idézi fel a tárgyalás részleteit Jakab István. Hozzáteszi: sok roma polgárőrnek már a megjelenése is tekintélyt parancsol: ő maga például évekig bunyózott a vasutas egyesületben, a fia pedig profi bokszoló lett, korábban válogatott is volt.
Jakab egyébként nem híve a "hátsó sufniban lekevert pofonoknak", szerinte inkább azzal lehetne elejét venni a viszálykodásoknak, ha mindenki maradna a saját falujában, városában, s nem vándorolna egyik helyről a másikra, sokszor huszadmagával egyetlen szobába összezsúfolódni.
- Ha valakik ismerik egymást gyerekkoruktól kezdve, egy faluban nőttek fel, egy padban ültek az iskolában, nemigen lopják el a másik gyümölcsét vagy tyúkját - mondja. - Idegenként ezek a szempontok nem számítanak. Ezért van az, hogy a legtöbb helyen a betelepült családokkal van probléma - teszi hozzá. Ám mivel a beköltözéseket erőszakkal nem lehet megakadályozni, így ez a gond szerinte nem fog megoldódni.
A rendőrség számít a roma-magyar polgárőrségre, főként az olyan településrészeken, mint az ugyeri - mondja Huszárné Szabó Veronika, a ceglédi rendőrkapitányság hivatalvezetője. Õ korábban épp e településrész általános iskolájában tanított. Szavai szerint a rendszerváltásig nem volt különösebb probléma, a gondok akkor kezdődtek, amikor más országrészekből tömegesen költöztek ide rokonaikhoz vagy üresen maradt házakba a családok.
A rendőrség néhány hónapja együttműködési megállapodást kötött a roma-magyar polgárőrséggel, hogy közös erővel próbálják meg a peremvidékeken élők biztonságérzetét növelni. Ez a kapcsolat a kapitányság hivatalvezetője szerint még friss, így egyelőre nincs értelme elemezni, mennyire hatékony. Időbe telik, amíg a statisztikák is igazolhatják, hogy valóban békésebb lett-e a problémás ceglédi városrész.
