Nagyvonalakban áttanulmányozva az eddigi történelmét a rendnek, nem látni, hogy valaha is kereste volna a kapcsolatot a cigány közösségekkel.

Ha csak a Ferences rendből indulok ki, és mondjuk nem a katolikus egyház "terjeszke-désére", nyolcszáz éve van jelen hazánkban. Nagyvonalakban áttanulmányozva az ed-digi történelmét a rendnek, nem látni, hogy valaha is kereste volna a kapcsolatot a ci-gány közösségekkel. Ez a felvetésem csupán arra irányul, hogy miért éppen most, mondhatnám a XXI. században tárja segítségre a karját a rend, miközben a romák problémái már évszázadok óta folyamatosan jelentkeznek hazánkban?

- A választ a magyar katolikus egyház történelmi múltjában, a rend missziós vállalásaiban és a cigányság hagyományaiban kell keresnünk. A magyar katolikus egyház történelme - a Magyar Királyság történelmével azonos módon - állandó küzdelemben telt el. Az álta-lad használt "terjeszkedés" szóval ellentétben hol a belső megosztottsággal, hol a tatár, tö-rök, osztrák, szovjet megszállással, hol a reformáció keltette vallási feszültségekkel nézett szembe. Más nemzetek fiaihoz képest nagyon kevés alkalma (a XIII. században kunok besenyők, XX. században Kína) nyílt a hazai katolikus egyháznak új földrészekre, új fel-fedezésekre "térítőként" eljutni.

- A magyar ferencesek - bár a római központtól állandó kapják a sürgetést a missziós szolgá-latra - még a hazai egyházai, társadalmi elvárásoknak is nehezen tudtak a történelem folya-mán eleget tenni. Már az is óriási feladat volt, hogy egy-egy történelmi tragédia után lelket verni az emberekbe, a csüggedés helyett a talpra állást hirdetni, a vészben a végsőkig kitarta-ni (IV. Béla idején az ország újjáépítése, Hunyadi János mellett Kapisztrán Szent János fe-rences állt, a mohácsi csatában Tomori Pál ferences kalocsai érsek vezette a magyar sereget, a török hódoltság korában a "nép barátai"-ként maradtak együtt az emberekkel, később Albach Szaniszló, Zadravecz István neve ismertebb, és 1956-ban is voltak ferencesek a for-radalmárok soraiban). Ilyen volt a mi történelmünk!

- És a harmadik a romák sajátos társadalmi beilleszkedése, aminek - úgy gondolom - kö-szönheti, hogy még nem asszimilálódott. Szerintem a roma-integráció jelenkori probléma. Kár lenne visszavetíteni korábbi történelmi korokra. A romák nagyon zárt társadalmi, vallási, kulturális és etikai rendszerben éltek a falvak, városok peremén vagy külön táborokban, vagy egyszerűen állandó vándorlásban. Az Egyház és a ferences rend is annyit "fogott rajtuk", amennyit engedtek. Keresztelni elhozták a gyereket, mert a hitvilágukban a gonosz hatalmá-ból meg kell őt menteni. Így az egyház tagjává lettek, többségében katolikusok. Az egyház által felkínált egyéb szentségekben, vallási szokásokban általában kevés roma mélyült el.

Párhuzamot vélek felfedezni a rend és a cigányság között. Történelmi dokumentumok szerint a cigányok első csoportjai az 1200-as években érkeztek hazánkban, akár a fe-rencesek. S míg a rend tagjai kisebb testvéreknek is nevezik magukat, addig a cigányok kapcsán is ismeretes a kisebbség fogalma, gondolok itt a többségi társadalomhoz képest kisebb státusz megállapítására esetükben, arról nem is beszélve, hogy a cigányok egy-más között testvéremnek szólítják egymást és bizonyos szempontból meghatározott "rendben", pontosabban hagyományok között élnek. Mi a véleményed erről a párhu-zamról?

- Az ilyen párhuzamok mindig tetszenek, mert barátságot, szeretetet olvasok ki belőle. Biz-tos vagyok benne, hogy még sok ilyen szál kapcsol össze bennünket: pl. az élet, a jövő, a család, a gyermek, az idősember kiemelt tisztelete, az ünnepek mély, megrendült átélése, a közösség belső kohéziója, ellenállás mindenféle asszimilációnak - hogy csak olyanokat említsek, amik éppen eszembe jutottak.

Végzettségedet illetően, túl azon, hogy pappá szenteltek, szociális munkás vagy. Ez a képzettséged mennyiben járul hozzá ahhoz, hogy a cigánypasztorációt sikeresen foly-tasd?

- A szociális munkás szakot azért végeztem el, mert itt a rendház és iskola mellett egy szo-ciális otthont is működtet a rend, és mivel az igazgatónak egy ilyen végzettséggel kell rendelkeznie, hát megszereztem.

- A cigánypasztorációt nem érzem külön feladatnak. Bizonyára sokat kell még olvasnom, tanulnom, ismerkednem az életetekkel, mégis bennem egy dolog él - hogy az őszinte, tiszta szeretet és tisztelet egy év óta még minden nehézségen átsegített minket. És lehet, hogy azzal, hogy úgy ismerlek benneteket, ahogy vagytok a mindennapi életetekben, le-egyszerűsít sok mindent. A pasztoráció szó számomra különben is nagyon furán cseng: inkább úgy fordítom le a magam számára: "kenyeredet oszd meg az éhezővel"!

Amikor az esti gimnázium kapcsán Nyíri Róbert kanonok megkeresett, miszerint bajnai cigány közösségnek és a falubélieknek iskolát indíts, milyen gondolatok és érzé-sek fogalmazódtak meg benned elsőként?

- Akkor is, most is megtiszteltetésnek tekintem. Minden nyitás, érdeklődés az iskolánk felé ezt az érzést váltja ki belőlem. Úgy gondolom, van mit adnunk szellemi-lelki kincseink-ből. Ma, amikor inkább a reklám, a menedzselés kerül előtérbe, tehát el kell tudnom adni magamat, és ilyenkor keres meg valaki, és úgy választ, hogy nem én erőltetem magamat rá, számomra ez felemelő érzés!

Mit tekintesz az iskolával kapcsolatosan a legnagyobb kihívásnak, illetve veszélynek?

- Két dolgot szeretnék, ha megvalósulna: olyan tudást átadni a bajnai hallgatóknak, amiből az Életnek szóló ismereteket kapják, és azt a kitartást erősíteni, hogy senki ne morzsolód-jon le - és hogy ebben mi, tanárok is minden erőnkkel tudjunk segíteni.

Milyennek látod a roma közösséget? Mely pozitívumaikra lehet építkezni?

- Szimpatikus, kedves társaság. Mire lehet építkezni: a jó szívükre, a szeretet iránti foko-zott érzékenységükre, a ragaszkodásukra, amikor látják, hogy őszintén a javukat akarjuk.

S miként fogadták a Ferences gimnázium tanárai a felkérést arra, hogy délutánonként romákat tanítsanak? Voltak -e fenntartásaik ezzel kapcsolatosan?

- Úgy, mint én - megtiszteltetésnek tekintették. A tanári karból én válogattam össze azokat a kollégákat, akiket a bajnai iskolában munkára kéretem fel. Se akkor, se most egyikük-nek sem volt semmilyen fenntartása ezzel kapcsolatban. A jó kezdeményezést mindnyá-jan azonnal felismerték.

Normál körülmények között jelentkeznek-e a Gimnáziumba cigány diákok? Ha kevés számmal, akkor annak Te miben látod az okát?

- Többször tettem próbálkozást arra, hogy felvegyek tehetséges roma fiúkat az iskolába, akik esetleg még papságra is gondolnak, nagyon kevés érdeklődést tapasztaltam. Az egyik okát abban látom, hogy egy zárt (havonta egyszer mehetnek haza) kollégiumi rend-szerbe egy viszonylag nagyobb szabadsággal rendelkező roma fiatal nehezen tud beil-leszkedni. A másik ok, hogy elég szűk körben tudunk magunkról hírt adni a cigány ifjú-ság körében.

- Az elmúlt évek során azért évente mindig volt legalább egy-kettő, aki nem dicsekedett ugyan azzal, hogy cigány származású, mi azért tudtuk róla, és semmilyen komolyabb gondot nem okozott a jelenléte a közösségben.

Kívánom a cigány közösségeknek, hogy adjon az Isten nekik olyan lelki vezetőket, amilyen János atya is!