Ha nincsenek támogatóim, akkor még a középiskolát is nehéz lett volna befejeznem.

Kisebbfajta meglepetést okozott tavasszal, hogy az ORFK - túlzás nélkül mondhatjuk - országosan ismert és kedvelt szóvivőjét, Garamvölgyi Lászlót szinte egyik pillanatról a másikra más beosztásba helyezték. Bényi Mónikát és Makula Györgyöt nevezték ki szóvivőnek. A jászkiséri származású Makula őrnaggyal a budapesti Teve utcai rendőrpalotában beszélgettünk arról, hogyan jut egy vidéki roma fiatal a mélyszegénységből a rivaldafénybe.

- Szép innen, a 7. emeletről a kilátás. Milyen érzés egy jászsági fiatalnak ilyen magasra eljutni?

- Óriási nagy út volt ez. Ha nincsenek támogatóim, akkor még a középiskolát is nehéz lett volna befejeznem, arról már nem is beszélve, hogy a Rendőrtiszti Főiskoláról nem is álmodhattam volna. Nagyon szegény családból származom ugyanis, ahol még a napi megélhetés is problémát jelentett.

- Utánanézve pályafutásának, megtudható Önről, hogy nyíltan vállalja roma származását. Ugyanakkor úgy tudom, 15 évesen már céltudatosan készült a továbbtanulásra. Talán ez nem is véletlen, hiszen kitűnő tanuló volt.

- Valóban így volt. Már általános, de főleg a középiskolában egyre tudatosabban készültem tovább. Mert hiába van valakinek jó feje, ha nincs kitartása, megfelelő szorgalma. A családi támogatás is megfelelő volt, hisz annak ellenére, hogy rossz anyagi körülmények között éltünk, mégis felvilágosultnak mondhatók voltak a szüleim, főleg a romák tekintetében. Folyamatosan azt mondták, hogy tanulni, tanulni, tanulni. Szüleimnek csak 8 általánosuk volt, édesapám segédmunkásként, édesanyám pedig a jászkiséri dohánybeváltóban dolgozott.

- A Soros Alapítványhoz intézett kérelmében olvasható, hogy lényegében nélkülöztek. Ennek tükrében valóban dicséretes, hogy nem pénzt keresni küldték el, hanem támogatták továbbtanulásában.

- Pedig volt a családban, aki azt mondta, hogy miért megyek gimnáziumba, ahelyett, hogy szakmunkásképzőbe mennék. Mert akkor hamarabb kereshetnék pénzt. Ezért vita is kerekedett édesapám és néhány rokon között. De ő azt mondta, nem, menjek csak tovább. Úgyhogy ez jó példa lehet arra minden szegény családban, hogy érdemes tanulni. Azt azonban meg kell jegyeznem, mind az általános, mind a középiskolában komoly mentoraim voltak, akik nagyon sokat segítettek. Mindig voltak olyan pedagógusok, akik meglátták bennem, hogy a képességek, az akarás alapján érdemes továbbtanulnom. Anyagilag pedig sokat jelentett a Soros Alapítvány támogatása, hiszen ha valakinél még az is gondot okoz, hogy eljárjon egy másik településre tanulni, akkor a segítség jól jön. Amikor egyébként jelentkeztem a főiskolára, a család úgy adta össze a jegyre valót, hogy egyáltalán el tudjak utazni.

- Miért éppen a rendőri pályát választotta?

- Itt is nagy szerepe volt a megélhetésnek. Nem véletlenül jöttem erre a pályára, hiszen bár megfordult a fejemben más egyetem is, egyszerűen nem lett volna lehetőségem ezeket elvégezni. Családom képtelen lett volna támogatni több évig a tanulásomat, albérletemet, így a főiskola támogatási rendszere rendkívül sokat nyomott a latba. Persze volt bennem olyan elhivatottság is, hogy olyan pályára készüljek, ahol valamilyen módon tudok segíteni az embereken.

- Miután elvégezte a főiskolát, hol dolgozott?

- Jó minősítéssel végeztem 2001-ben. Utána a Budapesti Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztályán teljesítettem szolgálatot egészen 2009 márciusáig. Ekkor neveztek ki az Országos Rendőr-főkapitányság sajtószóvivőjének Bényi Mónikával egyetemben.

- Nem akarok ezen sokat lovagolni, de mit szóltak odahaza ahhoz, hogy romaként a rendőri pályát választotta?

- Nagyon büszkék voltak, főleg az édesanyám, amikor felvettek. Meg az egész család is. Annyi előzménye volt az ügynek, hogy az unokabátyám példát mutatott, hiszen ő is a Rendőrtiszti Főiskolát végezte el.

- Mit szólt ahhoz, mit érzett akkor, amikor megtudta, hogy szóvivő lesz?

- Egyszerű rendőrként nagyon meglepődtem már azon is, hogy vajon miért hívhat engem az országos rendőri vezetés. A felkérés is nagyon meglepett, ugyanakkor rendkívül megtisztelő volt számomra.

- Gondolom, nehéz volt az indulás.

- Hihetetlenül nehéz, főleg, hogy országos szinten kell ezt a munkát művelni. Minden egyes szónak jelentősége van. Nagyon fel kell készülni a nyilatkozatokra, amiket több esetben milliók néznek a médián keresztül. De további rutin és gyakorlat kell még. Lényegében a rendőrség arcának kell lenni, ami komoly feladat. De amikor vállalkoztam erre, ezt már tudtam.

- Rendőri munkája során tapasztalt-e hátrányt, megkülönböztetést roma származása miatt?

- Előítéletekkel találkoztam. Amíg nem ismerik az embert magát, addig előjönnek az előítéletek. Egy idő után, amikor az ember bizonyít, azonban nem számít már a származás, hanem a kollégát látják az emberben. Én sem úgy kelek, fekszek, hogy roma vagyok, és azt gondolom, hogy a cigányok is magyar emberek. Magamat is olyannyira érzem magyarnak, mint cigánynak. Ez nem is kérdéses. Ezért tartom fontosnak, hogy minél több cigány származású rendőr legyen. Mert attól kezdve, hogy a rendőrök kollégaként találkoznak nap mint nap ezzel a kérdéssel, akkor a közös munka összehozza az embereket, és rájönnek, hogy nem szabad általánosítani.

- Megragadom az alkalmat és megkérdezem mint szóvivőt, hogy mit gondol, létezik-e cigánybűnözés?

- Nincsen. Az óriási hiba, ha a bűnözést bármilyen módon etnikumhoz kötik. Ezek egyébként alapvető kriminológiai dolgok, amiket tanítanak is a főiskolán. Azt lehet mondani, hogy a leszakadt társadalmi rétegek érintettek az olyan jellegű bűncselekményekben, amelyek kifejezetten a napi megélhetéshez köthetők. Persze senki sem mondja, hogy nincsenek cigány bűnelkövetők, mert vannak, viszont nem minden cigány ember bűnöző. Mert a cigánybűnözés kifejezés azt sugallja, hogy ennek az etnikumnak valamennyi tagja bűnelkövető, ami egyértelműen nem igaz. Egyébként nagyon sok cigány származású kollégám van, és egyre több ilyen van, szerencsére. Megbecsült tagjai a rendőri testületnek. Õk az élő példák arra, hogy a cigánybűnözés nem létezik.

- Említette az egyre több cigány származású rendőrt. Sikeres az a program, hogy még több ilyen etnikumú ember dolgozzon a testületben?

- A rendőrségnek nagyon sok olyan programja van, ami arról szól, hogy a rendőri pályára próbálnak irányítani minél több roma fiatalt. Erre különböző ösztöndíjak szolgálnak. Ennek hatására egyre több roma fiatal jelentkezik, de a nagy áttörés még várat magára. Mi folyamatosan ezen dolgozunk. Nagyon sok nemzetközi példa van arra, hogy a kisebbség megállja a helyét ilyen pályán is. A legjobb példa az Amerikai Egyesült Államok, ahol sok olyan eredményt értek el, ami nekünk is követendő példaként szolgál. Amikor jártam az USA-ban, találkoztam a színes bőrű rendőrök szövetsége vezetőjével, aki elmondta, hogy hasonló volt a helyzet Amerikában, mint most nálunk. Egy-két afroamerikai dolgozott csak rendőrként. És most azt látjuk, hogy nagyon magas számban reprezentálják a fekete közösséget a rendőrségen belül, de nemcsak ott, hanem mondjuk a honvédelem terén is. Mára odáig jutottak, hogy magas rangú vezetőket is ad a kisebbségük. Ez rendkívül nagy eredmény. Ez számíthat példaként számunkra, hogy érdemes a szegény sorsú fiataloknak is továbbtanulni, megmutatni azt, hogy ők is képesek elérni azt, amit mások. Persze nagyon fontos, hogy bennük is legyen elhatározás és akarat, mert anélkül nem megy. Magam is megtapasztaltam ennek a fontosságát. Mert ha valaki nem süllyed el abban, hogy származása miatt nem jut előbbre, és nem fullad önsajnálatba, akkor igenis ki lehet törni a nehéz körülményekből. Nem szabad agresszív módon visszatámadni a megjegyzésekre, de meg kell mutatni, hogy nem kevesebb másoknál, és értékes tagja a társadalomnak. Nagyon nehéz ez, és meg kell tanulni az ilyen helyzeteket kezelni.

- A Teve utcai rendőrpalotában fel kell tegyem a kérdést, melyik a nehezebb: egy roma fiatalnak bejutni ide ilyen magas pozícióba, vagy egy tevének keresztülbújni a tű fokán?

- Az a tapasztalatom, hogy egy roma fiatalnak a rendőrségnél a kezdetek lehetnek nehezebbek. Mert a társadalomban elterjedt előítéleteket előbb le kell bontania. És ehhez idő és bizonyítás és főleg kitartás kell. De ha bizonyít, akkor semmi hátrány nem éri származása miatt. Az én esetem is mutatja, el lehet érni bármit. Mert rólam sem sokan mondták volna akkor, amikor az általános iskola padjában ültem, hogy ide jutok. Bár jó fejű gyerek, de nem biztos, hogy sokra viszi, vélhették volna sokan. Ám, hogy kiben mi lakozik, és az mennyire bontakozik ki, az a személyiségétől és akaraterejétől függ.

- Hogy véli, példát mutathat-e roma származású társainak?

- Megerősítést adhat olyan fiataloknak, akik ha látnak a tévében, azt mondhatják, ha neki sikerült, akkor nekem is sikerülhet.

Ha lehetősége adódik rá, akkor karaokézik

1998-ban érettségizett Jászapátin, még ebben az évben elkezdte a Rendőrtiszti Főiskolát. 2001-ben végzett hadnagyként. Két gyermeke született, a 8 éves Norina és a 4 éves György (ő a hatodik György a Makula családban). Volt felesége pedagógus. Egy húga van, 27 éves, eladóként dolgozik a fővárosban. A Európai Roma Rendvédelmi Bajtársi Egyesület főtitkára. Hobbi: a gyerekeivel tölti a legtöbb időt szabad idejében. Imádja a számítástechnikát, és ha teheti, karaokézik.