A demonstráció megszervezését indokolva kiemelte, hogy az elmúlt időszak romák elleni gyilkosság sorozatára nincs ésszerű magyarázat.
A Róbert Károly körút és a Váci út kereszteződésénél, a Magyar Államkincstár előtti füves területen mintegy 300 résztvevő előtt Kóczé Angéla nyitotta meg a rendezvényt. Máté Erika cigány nyelven elhangzott éneke után a mozgalom nevében Zolnay János szólt a megjelentekhez.
A demonstráció megszervezését indokolva kiemelte, hogy az elmúlt időszak romák elleni gyilkosság sorozatára nincs ésszerű magyarázat, és nem lehet tovább úgy tenni, mint ha semmi sem történt volna. Bár nem tudjuk még, ki és miért gyilkol, nem lehet tovább várni annak kimondásával, hogy rasszista indíték áll a háttérben. Felhívta a figyelmet arra, hogy a rendszerváltás óta eddig nem tapasztalt mértékben eluralkodott az uszítás és gyűlöletkeltés a legkülönbözőbb médiafelületeken, a nyomtatott sajtótól az internetig.
Zolnay úgy vélte, hogy ebben a kialakult helyzetben nem lehet számítani semelyik politikai pártra, sem a kormányra, s ezért csak a civil önszerveződő szolidaritás az egyetlen erő, mely ma szembeállítható ezzel a tendenciával. Párhuzamot vont az 1944. novemberi zsidó deportálások és a napjainkban tapasztalható cigányellenes erőszak között. Mint mondta, a magyar társadalom akkor is és ma is elfordítja a fejét, megpróbál nem tudomást venni a szörnyűségekről. Ellenpéldaként a 15 évvel ezelőtti felsőőri (Ausztria) csőbomba merényletet emelte ki, amikor az osztrák társadalom egyöntetű szolidaritással válaszolt. A mozgalom nevében felszólította a rendőrséget, hogy tegye a dolgát, és vegye végre komolyan a nyomozást.
A Tarka Magyar mozgalom nevében Daróczi Ágnes szólalt fel. Az elmúlt hónapokban lezajlott romák elleni támadások sértettjeinek és áldozatainak a nevét sorolva a rendőrségnek címezve kérdezte: ennyi még nem elég? Jogot, jogállamiságot követelve szólította fel az illetékes szerveket, hogy védjék meg a magyar állampolgárokat.
Ezt követően Kóczé Angéla felolvasta a Mozgalom petícióját, mely lényegében két követelést tartalmaz. A romák által lakott 500-800 telepen, vagy telep szerű lakókörnyezetben a rendőrség tartson huszonnégyórás járőrszolgálatot, mivel itt a legnagyobb a cigányok veszélyeztetettsége. Másrészt azt is követelték a szervezők, hogy a rendőrség rendszeresen, hetente adjon nyilvánosan tájékoztatást arról, hol tart a nyomozás, akár van újabb fejlemény, akár nincs.
Setét Jenő, a Roma polgárjogi Mozgalom egyik alapítója szintén bírálta a rendőrséget eredménytelenségéért. Felhívta a nyomozó szerveket, hogy vegyék végre komolyan a cigányok által nyújtott információkat, és előzzék meg a hasonló eseteket. Hangsúlyozta, hogy nem az éjszakai őrtüzek mellett virrasztók feladata az állampolgárok életének megvédése, hanem a rendőrségé.
A Szózat eléneklése után a résztvevők gyertyákat és mécseseket gyújtottak az elhunyt áldozatokra emlékezve. A helyszínen a parlamenti pártok prominensei közül egyedül Gusztos Pétert, az SZDSZ frakcióvezető helyettesét sikerült felismernem, és egy pillanatra feltűnt Tamás Gáspár Miklós is. Nem láttam viszont az OCÖ elnökét, Kolompár Orbánt, és más roma szervezetek vezetőit sem (kivéve természetesen a mozgalomban részt vevő RPA -t). A demonstrálók több mint fele, inkább kétharmada volt nem roma, ami szintén arra utalhat, hogy a cigányok közt sem elég erős még a szolidaritás.
