Az ország első cigánymúzeumát szervezik Eleken
Nagy fába vágták fejszéjüket az eleki romák: elhatározták, hogy összegyűjtik és kiállítják múltjuk tanúit, a hagyományos cigány mesterségek munkaeszközeit. Ez lehet Magyarország első - nem képzőművészeti jellegű - cigánymúzeuma, amelyet augusztusban terveznek megnyitni a viharsarki kisvárosban.
Eleken, ezen a román határra támaszkodó alföldi településen négy kisebbség tagjai - romák, szlovákok, németek, románok - élnek együtt a magyarsággal, összhangban a megye nevével: békésen. Drágos József, a helyi cigányszövetség elnöke (egyben a Kolompár Orbán vezette Országos Cigány Önkormányzat - OCÖ - egyik alelnöke is) részletekbe menően tájékoztatta munkatársunkat múzeumalapítási elképzeléseikről. Abból indultak ki, hogy az eleki romák régen is híresek voltak munkaszeretetükről, a hagyományos cigánymesterségek elismert színvonalú műveléséről. Drágos egyebek között felsorolta a patkoló- és egyéb kovácsokat, a fazekasokat, a vasúti pályamunkásokat, a kocsikészítőket, a vályogvetőket, a gyékény- és kosárfonókat, más szakmák képviselőit. Ezek tárgyi emlékeit - szerszámokat, rajzokat, kész termékeket - elkezdték maguk között összegyűjteni, hogy leendő múzeumukban közkinccsé tegyék.
Az akció hírére megmozdult a helyi cigányság, nem remélt mennyiségű anyagot hozva össze a patkóktól és patkószegektől a kovácsműhelyben működő berendezésekig, a vasúti talpfák "kétemberes" fúrójától a vályogtéglák formáiig. Akadnak persze olyan, a közvélekedésben cigány foglalkozásnak számító mesterségek (például a teknővájás vagy a famegmunkálás), amelyeket a környéken nem űztek, ám a leendő múzeumban ezeket is be szeretnék mutatni, a muzsikusi hagyományokkal, az ehhez kapcsolódó hangszerekkel egyetemben.
Az alapítás szándéka túlmutat az egyszerű emlékmegőrzésen. Drágos József és eleki helyettese, Szabó János szinte egymás szavába vágva, szenvedélyesen magyarázták: reményeik szerint a leendő látogatók arról is meggyőző képet kaphatnak majd, hogy a cigányember igenis szeretett és tudott dolgozni, és tudna ma is, ha munkát kapna. De hát az eleki cigányság körében is 30 százalék feletti a munkanélküliség, amire csak ideig-óráig megoldás a közhasznú feladatok ellátása.
Merész tervüket továbbították az OCÖ szervezeteihez, s mostanáig mintegy 250 helyről kaptak bemutatásra felajánlott eszközöket, szerszámokat, de legalábbis ígéretet vagy bíztatást. A leendő múzeum helye adott: a korábbi cigányóvoda, amelynek szegregációs jellegét az eleki romák számos alkalommal sérelmezték. Az épület falai között működik jelenleg a helyi mellett a megyei cigány önkormányzat is. Az épület előtti tágas udvaron jó helye lesz a múzeum szabadtéri kiállításának, itt kívánják felépíteni és működés közben bemutatni a kovácsműhelyt, de itt lesznek láthatók a készítőik mesterségbeli tudását demonstráló szekerek, sőt egy hintó is.
Az elképzelés megvalósításához a tárgyi emlékeken és a jó szándékon kívül pénzre is szükség van. Az eleki roma vezetők őszinte elismeréssel szóltak Pluhár László polgármesterről, aki közösségüket is rendre bevonja a település javát szolgálni hívatott EU-s és egyéb pályázatokba. Természetesen kiemelt szerephez jutnak az állástalanokat a munka világába visszavezető, ezt előmozdító projektek.
A múzeumot augusztus 20-án, Szent István ünnepén szeretnék felavatni, de az elgondolás híre már túljutott Elek határán. Gyula városa 11 kilométerre esik innen, az ottani turizmushivatal vezetője, Gyulavári Andrea máris késznek mutatkozott arra, hogy a gyűjteményt majdan felvegye a fürdőváros vendégeinek ajánlott környékbeli nevezetességek listájára. A Békés-megyei Múzeumok igazgatóhelyettese, Ando György pedig megemlítette, hogy raktáraikban a cigánymunka és -kultúra számos eszközét őrzik, ezekből készséggel juttatnának a leendő eleki múzeumnak, sőt az ottani kiállítás megformálásához is szívesen adnak szakmai segítséget.
