Ki lehet-e törni a szegénységből, ha valahol a cigányok képesek szembeszállni az elő ítéletekkel? Uszkán megpróbálták.

Nem halat kell adni a szegényeknek, hanem hálót - ez a leggyakoribb kijelentés Uszkával kapcsolatban. S valóban, aligha van még egy olyan település Magyarországon, ahol annyi háló lenne, mint ebben az ukrán határ melletti négyszáz lelkes faluban. Van olyan család, melynek több mint egy kilométer hosszan tekereg a portáján - csak éppen nem halat fog vele, hanem uborkát. A növényt ugyanis nem karókra, hanem az ezekre kifeszített hálókra futtatják fel, majd naponta többször is szedik, mert a két és fél centis bébiuborka fizet a legjobban. Értik a módját, csak úgy hersen a fogunk alatt, amikor beleharapunk a savanyúságba. Mi történt itt, hogyan lehet élő cáfolata Uszka a mondásnak, hogy nem szokta a cigány a szántást?

Parasztosítás

- Maga szerint normális, hogy az uszkai cigányok német sárgarépát vesznek a segélyükön a szomszéd faluban, ahelyett, hogy megtermelnék maguknak? - lep meg Puskás Ferenc nyugalmazott agrárszakértő, aki 2003-ban vásárolt birtokot a faluban, hogy egy indiai falunevelési program átültetésével "parasztosítsa" a cigányokat. Miközben azonban a romák egyre nagyobb számban uborkáznak, a jó szándékú idős agrármérnök programjának alig van követője, mert a romák úgy érzik, kizsákmányolnák őket. Puskás Ferenc alapítványa nem fizet bért, ehelyett - ha úgy látja, hogy becsületesen teljesítenek - új csempét vesz a munkásoknak, vagy pótolja lakásuk hiányzó ajtóit.

Uszka lakosságának nyolcvan százaléka cigány; nem kell hozzá két évtized, és tömegével találunk majd ilyen falvakat, ahol a magyarok (a helyiek szókincsében ez azt jelenti, nem romák) kisebbségben lesznek. Ám ha valaki azt hinné, hogy Uszkára már belépni is rémület, akkor téved. A faluban nem szabad italozni, tilos hangoskodni, veszekedni és verekedni. Ahogy a nyomorban élő borsodi községekben, az év nagy részében itt is mindenki segélyből él, ám míg ott mindent a sötét tónusok uralnak, Uszkán nem észlelni konfliktusokat a romák és a (kisebbségi) magyarok között.

- 32 éves vagyok, és három hónapot dolgoztam eddig - meséli Orgován Ágnes, milyen az élet Nyíregyházától több mint száz kilométerre keletre. Vagy is ennyi ideig volt bejelentett állása - az is közmunka. A háromgyermekes aszszony 14 éves koráig csak az ötödik osztályt tudta elvégezni, azóta megtanulta az uborkázás fortélyait, és most egyike azoknak, akiknek felnőtt fejjel sikerült befejezniük az általános iskolát. A faluban húsz embernek nyílik lehetősége, hogy szakmát tanulhasson.

Egyikük, Balogh Beáta egy putriszerű ház előtt áll, kezében papírvágó ollóval. Előtte egy fiú ül, a feladat nehéz, olyan frizurát kell rittyenteni neki, hogy a feje tetején felálljon a haja, de ne nagyon, csak másfél centisre. Beáta fodrásznak készül, egy hajvágással ötszáz forintot spórol meg a fiúnak, aki a család büszkesége, hiszen gimnazista.

A renitens SZDSZ-es

- Építkezünk, karácsonyra elkészül az új házunk - mondja az asszony, miközben a frizurát igazítja. Három kisgyermeket nevelnek a férjével, édesanyjával együtt hatan laknak a 20 négy zetméteres házban. Segélyből tengődnek, elképzelni is nehéz, miből jut házépítésre. Beáta elmagyarázza az uszkai modell lényegét: a három gyermekre jutó szociálpolitikai kedvezmény (3,8 millió forint), az önkormányzat telke és támogatása, saját munkájuk és még 180 ezer forint kell hozzá, hogy tető lehessen a fejük fölött. Már a külső lépcső is elkészült, és most két barátjuk ássa lendületes mozdulatokkal az emésztőgödröt.

A faluban nemcsak Puskás Ferenc reformprogramja működik, hanem a polgármesteré is. Sértő-Radics István ígéretes kardiológusnak indult, ám egy amerikai ösztöndíj "kettétörte" kórházi karrierjét - képtelen volt viszszatalálni a hierarchia viszonyai közé. Így lett helyi körorvos, 1994 óta pedig a falu polgármestere, egy olyan párt, az SZDSZ színeiben, melynek egyes képviselői történelmi csökevénynek nevezik a kistelepüléseket. Sértő-Radics viszont úgy véli, minden falu nagy szolgálatot tesz a nagyvárosok túlterhelt agglomerációinak. Nem ez az egyetlen "renitenskedése": a tavaszi népszavazáskor például nem volt hajlandó kampányolni a vizitdíj mellett. A brüsszeli Régiók Bizottságát is alelnöklő politikus szociológus barátai - köztük még egyetemistaként Demszky Gábor mai főpolgármester - feltárták, hogy a helyi cigányok 90 százaléka egyetlen családhoz tartozik, és lehet szocializmus vagy kapitalizmus, mindig egy ágának leszármazottjai irányítják a települést. Most például Borbély Lászlóné Orgován Gizella, akit Sértő-Radics 2006-ban alpolgármesternek kért fel. Így a falu politikai szerkezete Orgován Gizella szerint úgy fest, hogy Uszka első számú vezetője a Jóisten, majd ő és a doktor következik mint az ott élők "anyja" és "apja".

Orgován Gizella nem véletlenül említi első helyen a Jóistent. Uszka felvirágzása - vagy a szegénység méltósággal való vállalása - nem a házépítési, oktatási vagy uborkás program miatt következett be, hanem azzal, hogy egy nap kiszállt az autójából egy házaspár, és elhozta nekik az Istent.

- Mocskos, taknyos kislány voltam. "Drága Gizikém, mosdjál meg, még szebb leszel" - ezt mondta neki a fehér ember felesége. - Ugyanúgy néztek ránk, mint ha magyarok lennénk. Korábban sosem tapasztaltunk ilyet - eleveníti fel Orgován Gizella, hogyan kezdődött Kopasz Jenő kölcsei boltos térítőmunkája a hetvenes években. Nem sokkal korábban Gizi apja még vasvillával ment a magyaroknak, mert a fiát megütötték, amiért betette a lábát a "magyar kocsmába". Apjának esténként hat tyúk volt az övére erősítve, amikor hazatért a tízgyermekes házba. Innen indultak. A Szabadkeresztyén Egyház prédikátoraként Kopasz Jenő megtanította nekik, hogy ki lehet vívni a magyarok megbecsülését, de ahhoz úgy kell tekinteniük magukra, mint ha ők is magyarok lennének. A hitélethez Uszkán az is hozzátartozik, hogy tisztálkodni kell, rendben tartani a környezetüket. Le kellett szokniuk az ivásról, és legfőképpen meg kellett szeretniük az Istent, és vele önmagukat.

Boltos mint prédikátor

A falu híresen szép református temploma mellé új gyülekezeti helyet nyitottak. Csütörtök este van, a "cigány templomban" ilyenkor is hattagú zenekar kíséri az énekeket, és ugyanannyi tagból áll a "kórus". Gizi édesapja és Beáta is itt van a családjával, testükkel lassan követik a ritmust, egy asszony magasban tartja a karját, mások könnyeznek. Ha valaki részegeskedik, nem engedik fel a színpadra, ha verekszik vagy megsért valakit, akár a gyülekezetből is kitilthatják, amíg nem kér bocsánatot. A falu házainak nagy része körbe sincs kerítve, a szárnyasokat legfeljebb a gyerekek hajkurásszák, senki nem tűzi már őket az övére.

Ám a hit és a háló sem oldott meg mindent. Uszkán nincs munkalehetőség, az uborka mellett az egyetlen kívülről jövő pénz Puskás Ferenc gyógynövényeiből származik. Ezen túl csak az államra számíthatnak; ha elnyernek egy-egy pályázatot, abból szociális lakásokat építenek, bepucolják a házaikat, kihasználják az egykori vályogvető hagyományokból maradt érzéküket az építkezéseknél. Az elmúlt 14 évben Uszka megtanulta, hogyan lehet a legtöbbet kivenni a szociális ellátórendszerből, úgy osztva be a közmunkákat, hogy minél többeknek jusson munkához kötődő segély is.

- Innen nem tudunk továbblépni. Hol vannak a vállalkozók? Mutasson egyet is, mert én nem látok - mondja Sértő-Radics István.

Puskás Ferenc kéthetente négy napot tölt a faluban, ám a bevétel szerény, így eddig szép álom maradt az indiai nagykövet elszállásolására is alkalmassá tett kisnemesi kúria, s öt év múltán is ott tartanak, hogy az utca felőli ablakok ki vannak törve.

- Nem baj, ha csak egy embert foglalkoztat, az is nagy dolog - mondja Orgován Gizella. A tanulást sokan kiútnak tekintik a nyomorból, ezért is hozták létre a Tanodát, ahol délutánonként a helyi gyerekeket korrepetálják, táncolni, énekelni, számítógépezni tanítják. Harminc százalékkal javultak a jegyek, de a legtöbb gyermek így sem jut el a középiskoláig, a segélyből élő szülők nem tudják vállalni a taníttatásukat. Aki mégis szakmát szerez, az nem nyolc osztálylyal, hanem középfokú végzettséggel lesz munkanélküli.

- A lányom szakácsnak tanult - mondja Gizella -, de Uszkán nincs étterem, nincs iskola, nincs óvoda, ahol főzhetne.

A megoldás az volna, ha az uborka egész évben nőne, de csak három és fél hónapig tart az "ünnep". Kétszáznyolcvan forintot kapnak egy kilóért, a bevételt a lakásukra költik, ősszel pedig lelkesen festik a redőnyt, vagy slaggal mossák a szőnyegeket az utcán, kihasználva az utolsó enyhe napokat. A fiatalok azonban csak lődörögnek, labdával zsonglőrködnek, fel-alá mászkálnak, hogy aztán este, mintegy varázsütésre, a falu meginduljon a gyülekezeti ház felé.