HÍRDETÉS


HÍREINK
vissza

Romano Glaszo - Cigány Hang

betűméret csökkentése betűméret növelése
Címkék:  Lakatos, interjú, györgy
2008 November 27    Forrás: Kissné Oláh Anita - RomNet


Ez a cikk archív

E néven nyert 1993-ban Ki Mit Tud-ot folklór kategóriában az a cigány együttes, melynek utolsó aktív tagja, Lakatos György. Történetéből most kiderül, hogy a csapat akkori tagjainak versengése miatt veszett el az a bizonyos "hang" az időben, és ha úgy tetszik, ugyan ez a "hang"még vissza is köszön, ha a mai cigány politikai közéletben résztvevő képviselőink együttműködésének képtelenségére gondolunk. Majd cigány gyermekek táboroztatásának jelentőségéről és tudatos leépítéséről is szólunk, illetve bemutatásra kerül a Roma Önkéntes Program, amelyben György is oroszlánrészt vállal.


Hirdetmény

Milyen apropóból, kiknek a segítségével jelentkeztetek az 1993-as KI MIT TUD-ra?

A Romano Kher által szervezett cigány középiskolás klubnak voltunk a tagjai többedmagammal. Így felnőtt fejjel visszagondolva, az Ando Drom együttest utánoztuk. De nem csak zenéltünk, hanem táborokat is szerveztünk. Mondhatni, hogy kortárs segítői feladatokat láttunk el. Végül is ilyenformán kezdtünk el zenélni és ez olyan jól sikerült, hogy indultunk a Ki Mit Tud-on. Azt megnyertük. Nagy szerencsénk is volt, meg hát tudtunk is egy kicsit zenélni.

A szerencse, az mihez kellett?

Akkor ott több cigányzenekar is indult, olyanok is, akik hozzánk képest egészen profik voltak és a mai napig is profi zenészek. A zsűri tagoknak is szimpatikusak lehettünk és a dalokat is jól összeválogattuk. Tényleg nagy szerencse volt, ami nem baj.

Milyen hatást gyakorolt rátok a siker? A hazai cigányokra nézve, járhatott -e pozitív változással az a tény, hogy több népzenei csoport mellett Ti nyertétek meg a folklór kategóriában a versenyt?

A szűkebb-tágabb környeztünk nagyon örült, hogy megnyertük. A cigány zenére mindenképp pozitív hatással volt, hisz épp ekkor ismerkedhetett meg a nagyközönség a cigány folklór zenével. Az épp felfutóban volt hazánkban, egyre több folklór zenekar alakult. Azt gondolom, hogy mi ezt a folyamatot csak erősítettük. Segítettünk, hogy elfogadóbb legyen a magyar és a cigány társadalom is a folklór irányába; elismerjék és szeressék!

A mi kis együttesünkben a hirtelen jött siker és népszerűség viszont - megmondom őszintén - feszültséget okozott. Addig nem ismertek bennünket, teljesen jelentéktelen együttes voltunk. A verseny után az egész ország megismert minket, és ezt a népszerűséget, azt hiszem, nem tudtuk feldolgozni.

Milyen feszültségekhez vezetett?

A tagok egymás között rivalizáltak. Aztán nem próbáltunk eleget, nem törekedtünk arra, hogy legyen a csapatnak egy sajátos formája. Azon túl pedig, sajnos nem a minőségre mentünk, hanem hogy túl legyünk egy - egy fellépésen. Igazából nem tudtuk eldönteni, hogy ki az együttes vezetője. Ebben mindegyikünk hibázott. Aztán szakadás történt a zenekarban, a Szilvási Gipsy Folk Band-be, Ternipe-be, Ando Drom-ba vándoroltak a tagok.

Ha jól értem, a zenekar megalakításakor volt egy közös álmotok, amelynek a megvalósítására jó irányba is indultatok el, és tehetségesek is voltatok. Amint imént az kiderült, a szerencse is mellétek szegődött, egy időre. Bár tisztában voltatok - mind magatokra, mind a hazai cigányokra nézve - az ezzel járó felelősséggel, mégsem voltatok képesek egységesen fellépni, egymással megbékélni, együtt felépíteni az együttest, ebből igazságosan profitálni, s mindeközben közösen értéket teremteni.

Tudnál e párhuzamot vonni a mai vagy a mindenkori - mindegy - cigány politikai közélet képviselőinek együttműködése és a ti együttesetek tagjainak együttműködésének sikertelensége között?


Mi, mint mondtam, rivalizáltunk egymással és nem a problémát igyekeztünk megoldani. Voltak kezdetben közös céljaink, hogy minél sikeresebb és eredményesebb legyen az együttesünk. Ennek érdekében kellett volna mindent bevetni és mindent alávetni!

Versenyeztünk, hogy ki legyen az együttes vezetője. Szintén rivalizáltunk a pénz miatt, ami ugyan nem volt sok. Kinek mennyi is jusson és hogy milyen arányban legyen elosztva. Annyi szóljon a mentségünkre, hogy akkor még nagyon fiatalok voltunk, bár ez nem jelenti azt, hogy nem kellett volna felelősségteljesen gondolkodnunk.

Mi maradt mára az Együttesből?

A Romano Glaszo kisebb formában ugyan, de megmaradt, ám a hírünk egy kicsit megkopott. Mondhatjuk úgy, hogy mára egy családi zenekarrá váltunk, ugyanis beszállt a két gyerekem is. A gyerekek még nagyon kicsik, hisz Gyurika nyolc éves, Saci pedig tíz. Még csak most tanulják meg a dalokat, a színpadi viselkedést. Kezdetleges állapotban vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy rosszul zenélnénk. Van még egy tagunk, ő a Hódosi Borcsa, aki nagyon ügyesen táncol, és szépen énekel.

Ezt követően dolgoztál - e olyan helyen, ahol a cigány ügyért - ha közvetve is - tenni tudtál?

Középiskolásként a Zsigó Jenő által vezetett Romano Kher - Cigány Háztól kaptam ösztöndíjat, és szintén a segítségükkel dolgoztam Balatonszemesen, ahol is cigány gyermekek táborozását bonyolították évről évre. Tulajdonképpen ott töltöttem a gyakorlati időmet; takarítottam, mosogattam, udvart raktam rendbe, de közben rengeteg cigány emberrel megismerkedtem, illetve olyan nem cigány emberekkel is, akik a cigány ügyben tevékenykedtek. Rengeteg gyerekkel megismerkedtem, jóformán ott tanultam meg a táboroztatás fortélyát.

Milyen fortélyai lehetnek a táboroztatásnak?!

Rengeteg, nem is gondolná az ember. Például, ott lehet megtanulni, hogy milyen különbségek vannak a cigány csoportok között. Az ott nagyon jól kijött, a magyar cigányok, az oláh cigányok és a beás cigányok esetében. De különbségek voltak cigány és magyar gyermekek között, illetve városi és vidéki gyermekek között is. Ugyanakkor sok azonosság is fellelhető volt, ugyanilyen viszonyítás mellett.

Említést tennél legalább egy különbözőségről és egy azonosságról a gyermekcsoportok között?

Minden gyerek szeretetre vágyik és arra, hogy biztonságban érezze magát, legyen az cigány, hottentotta, vagy bármi. Kulturális különbségek vannak például étkezésben. Az oláhcigány gyerekeknél megfigyelhető volt, hogy az étkezésnél máshogy viselkednek, mint társaik.

Konkrétabban: mondjuk, nem szednek maguknak a nagytálból ételt?

Szednek maguknak. Nem is arra gondolok, hogy mit esznek, hanem hogy miként állnak ehhez a dologhoz. Az oláh cigánygyerekeket jobban rá kell beszélni, hogy közösen egyen a többi gyerekkel. Többször el kell nekik mondani, vagy más megközelítésből kell próbálkozni ahhoz, hogy ők egyenek. Idegen helyen nem nagyon ettek, inkább kiszaladtak és vettek maguknak ennivalót. Bizalmatlanok voltak a gyerekek, még nekünk is, cigány táboroztatóknak is a bizalmukba kellett férkőznünk. Féltek a más környezettől, nem érezték magukat biztonságban, és ebből kifolyólag nem is keveredtek nagyon más csoport cigány gyerekeivel. Inkább egymás között voltak. Ez az iskolában is így van.

Milyen célkitűzéssel szerveződtek ezek a táborok?

Nem csak cigány gyermekeket vittünk el a táborokba, hanem magyar gyermekeket is. Az volt a cél, hogy magyar és cigány gyerekeknek is megmutassuk azt, hogy közösen is lehet jól élni. Célunk volt az is, hogy a gyermekek nyugodt körülmények között nyaraljanak és pihenjenek. Rengeteget foglalkoztunk azzal is, hogy a táborozóknak milyen képességeik vannak. Abban az egy hétben kiderült a táboroztatók számára, hogy melyik gyermek miben tehetséges: a táncban, a zenélésben, a sportban, más jellegű zenei aktivitásban, írásban, rajzolásban és a továbbiakban ezt a vonalat erősítettük benne. Sokan kerültek ki így táborozásból, és sikereket értek el. Ha másban nem is, abban segítettünk nekik, hogy felismerjék saját képességeiket.

Szerinted ma is adottak azok a feltételek, hogy ilyen táborokat lehessen bonyolítani?

Amikor mi táboroztattuk a gyerekeket, akkor nagy szerencsénk volt. Különböző emberek és intézmények támogattak minket. Többek között a Romano Kher és az akkori munkahelyem, az Országos Egészségfejlesztési Központ, akik beemelték a saját programjukba a roma gyermekek táboroztatását. Ezen kívül lehetett pályázni egyéb helyekre is. Sokkal több magyarországi pályázati lehetőség volt korábban, és reálértékben az akkori támogatások is többet értek. Az utóbbi tizenöt évben az én megítélésem szerint csökkentek ezek a támogatások. Nagyon - nagyon kevés lehetőség maradt táboroztatásra.

Ezt követően dolgoztam 2003-tól az Országos Cigány Önkormányzatban.

Mostanában mivel foglalkozol?

Jelenleg olyan dologgal foglalkozom, ami a magyarok és cigányok körében is szokatlan; cigány önkénteseket toborzok Európa különböző országaiba. Ez egy nagy nemzetközi összefogással létrejövő program.

Az önkéntes munka sokak számára érthetetlen, mert csak azt látják, hogy valaki elmegy, és ingyen dolgozik. Azért lehet ez így, mert nagyon sok cigány ember érzi úgy, hogy ő csak segítségre szoruló tud lenni, nem tudatosul bennük, hogy ők is hasznosak lehetnek valakik számára. Ez egy nagyon rossz állapot, amelyet ezzel a programmal igyekszünk megváltoztatni. El akarjuk hitetni velük, hogy ők is a társadalom hasznos tagjai. Lehet, hogy nagy szavaknak hallatszódnak ezek, de nagyon fontosak is. Egy cigány ember is tud segítséget nyújtani.

Ezek az esetek többségében segítő tevékenységekben merülnek ki, gyerekekkel vagy idősek között. Például Olaszországban környezetvédelemmel foglalkoznak cigány önkéntesek. Hazánkban cigány gyermekeket tanítanak olvasni, vagy épp kulturális rendezvényeket szerveznek.

Az önkéntesek meglátják az önkéntes munkával járó előnyöket is, hiszen megtanulhatják egy év alatt az adott ország nyelvét, kapcsolatokat építhetnek és nem utolsó sorban megismerhetik egy - egy ország kultúráját is, mindezt úgy, hogy mindvégig biztosítjuk nekik a szállásukat, étkezésüket, az utazási költségeiket, valamint a biztosításukat.

Magyarországról a két év alatt hány önkéntest tudtatok toborozni?

Évről évre növekszik a számuk. Körülbelül hetven önkéntes vett részt a munkában. Vannak magyarországi önkénteseink Franciaországban, Németországban, Dániában, Olaszországban és Kárpátalján (Ukrajnában). Hazánkban is vannak önkéntesek, leginkább nyugat Európából, akik kórházakban, cigány iskolákban, szervezeteknél dolgoznak.

Végezetül pedig azt kérdezném tőled, hogy cigány szülőként, mi tartasz fontosnak a cigány kultúrából és a cigány identitásból értékként átadni a gyermekeidnek, ahhoz, hogy ezzel megkönnyítsd az integrálódásukat a mai Magyarországon?

Ehhez elsőként is meg kellene határozni, hogy mi is a cigány kultúra. Hiszen minden cigány embernek mást és mást jelenthet. Sokan - tévesen azt gondolják, hogy csak a cigány táncban és zenében merül ki, sokan pedig összemossák a cigány kultúrát a szegénység kultúrájával.

A gyerekeinket nem erőszakkal neveljük a cigány kultúrára. Ahogy mi élünk, azt a gyermekek látják, és természetes módon fogadják el. Számukra nem megterhelő, hogy cigányok, sem otthon, sem pedig az iskolában. Nem szégyellik, hogy cigányok és nem okoz gondot kimondani ezt. Nem büszkék rá, de nem is szégyellik származásukat, inkább természetességgel vesznek róla tudomást. Inkább szemléletet és világnézetet igyekszem átadni nekik. Azt tanítom, hogy magyarok és cigányok egyszerre.

Mert miért ne lehetne ez a kettő egyszerre?!




Hirdetmény

vissza az oldal tetejére

PROGRAMAJÁNLÓ
Előző hónap 2019 Szeptember   Következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30      
Aktuális: 

Nincs esemény

HÍRDETÉS


EGY ÉVE TÖRTÉNT
  • Farkas Flórián fércmunkának tartja a Sargentini-jelentést

  • Magyar roma nőről ír az Independent, aki a brit cigányság jogaiért küzd

  • „Te is a nemzet része vagy” – megtartották a 6. Roma Büszkeség Napját

  • Megtartották a Roma Büszkeség Napját, de Járóka Líviát nem hívták meg

  • Roma Büszkeség Napja -„Egyformán vagyunk emberek”



CÍMKE FELHŐ
KI KICSODA?

SZAVAZÁS

Oszlassa-e fel magát azonnal az Országos Roma Önkormányzatot?














KÖVESSEN MINKET ONLINE
KÉPGALÉRIA
 PARTNEREINK:

  • 100 Tagú Cigányzenekar



    Phiren Amenca



    Parno Graszt