2024 March 28., Thursday/Hajnalka napja van. .

Keresés

Add meg amire keresni szeretnél!

Híres újpesti cigányok 20.
2008. 11. 17. 00:00

Nagyon régi história, a felmenőim közül a dédszüleim érsekújváriak voltak a nagyszülők már Újpestiek.

Mégis zenész lettél?

Igen. A Mária utca 64-ben laktunk. Szembe velünk Kállai Kiss Ernő klarinétos élt a családjával. Csukott ablaknál is, nyitott ablaknál meg még jobban hallottam, ahogy gyakorol. Forradalmasította a cigányzenében a klarinétot. Ez volt rám olyan hatással, olyan felismeréssel, hogy nekem ezt a hangszert kell választanom. A hegedűhöz képest nekem egy nagy szabad szárnyalásnak tűnt. A bátyám meg szerzett hozzá egy klarinétot. Így indultam. Az alapokat Bakos Józseftől tanultam. A zeneiskolában eltöltöttem három évet, miután édesanyámnak azt mondták, hogy adjon komolyzenei pályára. Õ erre azt felelte, hogyha nem lesz jó cigányzenésznek, akkor gondolkozunk majd rajta, drága tanító elvtárs. Csak többet keres egy muzsikus, mint egy tanár! Abban az időben ez így is volt.

Hol voltál tanuló?

Budán a Sípos étterembe, Csonka Sándor művésznevén Szép Sándor prímásnál. Nagyon rendes ember volt. Egyszerű, de annál kedvre valóbb stílusban játszott. Egy év Balaton után az EMKE zenekarába kerültem, ahol Farkas Gyula a Rajkó áldott karmestere tanított minket. Bevonultam katonának, ott is zenészként szolgáltam a hazámat. A vizsgák után, működhettem. Így neveztük a működési engedélyt.

Aktív zenészként merre fordultál meg?

Több helyen játszottam, a leghosszabb ideig a Hotel Olimpiában, Suki András vezetése alatt. Kilenc évig. Számomra remek időszak volt, kiváló kollégákkal. Ahol a szív a lélek együtt tudott működni a kézzel, az ésszel és természetesen a klarinét esetén a tüdővel is! Tehát nem nevezhető könnyű munkának, sem szellemileg sem fizikailag, egyik hangszer kezelése sem.

Család?

Megházasodtam 1978-ban, feleségem, Danyi Mária szintén újpesti muzsikuscsalád leszármazottja. A fiam, ifjabb. Kantó Gyula klarinétművész-tanár lett, Németországban dolgozik. Zsanett lányom csellószakon végezte a Konzervatóriumot.

Mi számodra a legkedvesebb emlék?

A Kulacsban muzsikáltam, ahová eljött Csunkó Csóka József bőgős. Meghívott a Hármas-határhegyi étterembe, mert épp nem volt klarinétosuk. Ez az egy év, amit itt eltölthettem teljesen más irányt adott a zenei fejlődésemben. Bejött egy nyitott fülű külföldi, lehet hogy komolyzenész volt. Leült, hallgatta a számokat, majd csak úgy evés közben megkérte a bandát, hogy az előbbit még egyszer játsszák csak el neki. Aztán még egyszer kérte. Az ember villája, kése megállt a levegőben. Ugyanis kétszer ugyanúgy semmit nem játszottak el nem azért, mert nem tudták, hanem mert az számukra unalmas lett volna. Ösztönszerűen improvizáltak. Bombák voltak ebben a műfajban. A zenekar tagjai mind újpestiek a Kacsesz a Dudus és az előbb említett Csunkó is. Tőlük tanultam meg azt is, hogy forogni kell, azaz minél több bandába kipróbálni magam. És a jók után kell menni, azt kell élőben hallgatni, mert onnan jön a fejlődés.

Milyen lehetőséget látsz a műfaj jövőére?

A magyar nótát utánozhatják bárhol a világban, de úgy játszani senki sem tudja, mint a magyar cigány. Nem szabad, hogy egy több száz éves hagyomány elvesszen, ami a magyar népi kultúra gyöngyszeme. Például a pozsonyi Országgyűlés nem volt Bihari János zenekara nélkül. Vannak népek, akik sokkal jobban vigyáznak a saját hagyományaikra, pedig nekik az országuk teljes történelme annyi, mint amit mi eltöltöttünk a magyar nótával. Ha egy ország nem öleli fel azt, ami a sajátja, akkor kivész. Vagy más országokban él tovább. Hollandiában például. Egy-két generáció, és aki ezt a műfajt akarja élőben hallani, az kimehet.