Egy híján negyven cigány felnőtt járta ki a hetedik és nyolcadik osztályt egy fél év alatt Gyöngyöspatán. A bizonyítványosztás után többen vallják: érdemes még tovább tanulniuk.
- Rájöttünk, hogy nem lehet beilleszkedni a társadalomba tanulás nélkül. Már a takarítónőtől is kérik az iskolát, úgyhogy kell a tudás - ecsetelte a 42 éves Baranyi Györgyné, miután harmincnyolc társával együtt átvette az általános iskolai bizonyítványt. Hétgyermekes családanyaként ült iskolapadba. Hat hónapon keresztül még a főzéssel is iparkodott, hogy délután két órakor pontosan érkezzen az órákra. - Sokat tanultunk itt, és szeretnénk még tovább képezni magunkat, ha lehet. Egész nyáron napszámba jártam, utána olyan jó volt beülni az osztályba, mintha egy másik családom lett volna - mesélte a cigányasszony.
- Azelőtt nem ültem le soha a gyerekekkel megírni a leckét, mert szégyelltem, hogy nem tudom vele megoldani a feladatokat. A múltkor a harmadik osztályos lányom kérdezte is: "Anya, mi történt veled?" Most, együtt percek alatt túlvagyunk egy-egy leckén - tette hozzá.
A megyében egyedülálló módon a kurzust két osztálynyi felnőtt végezte el, a helyi Nekcsei Demeter Általános Iskola pedagógusai tanították őket. S közben maguk is tanultak, mert amint azt Tőgyiné Dezső Éva, a négy felkészítő pedagógus egyike bevallotta: tévesen hitték azt korábban, hogy ismerik a roma felnőttek világát. - Mi lényegében szakmai kihívásként fogtunk bele a tanításba. A cigánygyerekek dolgait napi szinten ismerjük már, a felnőttekről viszont rengeteg újat tapasztalhattunk meg. Míg délelőtt a fiatalok rendetlenkednek, a szüleik délutánonként teljesen mások voltak, fegyelmezetten viselkedtek. Mikor összeraktam, melyik gyermek melyik szülőé, csodálkoztam is.
A roma felnőttek harminc évet vittek bennünket vissza az oktatásban. A kezdetektől fogva itták a szavainkat, habár sokuknak baja volt még a tollfogással is, szorgalmasan körmölték le maguknak a táblára írtakat, akár a szünet rovására is. Az órákról nem késtek, és elkezdtek napról napra csinosabban öltözni. Végül mind a 39 jelentkező sikerrel zárta tanulmányait.
- Mindig készítettem a foglalkozásokról fotókat, egyszer együtt néztük a képeket, s azt mondta valamelyikük, de jó is lenne közösen elmenni valahová. Összehoztuk. Egy napot töltöttünk a Balatonnál tanulmányi kirándulásként. Tudja, nem is gondoltam volna, mennyire nehéz olyan szállást szerezni a tó partján, ahol szívesen fogadnak minket majd negyven romával - egészítette ki a tanárnő.
A kirándulás után az osztályközösség - illő módon - bankettet is szervezett magának. - Bocsánat, nagyon izgatott vagyok. Azt sem tudom, hol kell nézni, olyan vagyok most, mint egy kisgyerek - szabadkozott egy másik frissen végzett felnőtt, Farkas László, amikor az érdemjegyek felől kérdeztem. Az ő bizonyítványában történelemből jó, fizikából jeles jegy szerepel. A negyven körüli férfi azt mondta, régebben sokat olvasott a mohácsi vészről, az egri ostromról, vagy épp a honfoglalásról, innen az érdeklődés a história iránt. Örül, hogy tanulhatott, de a program árnyoldaláról is ejtett pár szót: - A patai magyarok közül sokan megszólnak, ellenzik, hogy tanulunk. Azt mondják: mi az, hogy mi fizetünk azért, hogy tanulhassunk, ti meg azért kaptok pénzt, hogy tanuljatok?
Nem adták fel, sikerült úrrá lenniük a nehézségeken - Érdemes volt megcsinálni, bár eleinte senki nem hitte, hogy menni fog - fejtegette Kakukk Imre, a Trívium Alapítványi Iskola igazgatója, a képzés egyik főszervezője. - Az itteni felnőttek többsége tartós munkanélküli, elég nehéz volt már azt is elérni, hogy bejárjanak. Az első napok után jött a "bezártság- érzés", meg a késztetés arra, hogy abbahagyják. De sikerült úrrá lenni ezeken a nehézségeken, egyikük sem adta fel. Most már biztos alapokkal rendelkeznek ahhoz, hogy szakmát is tanuljanak.
