Az előítéleteket csak úgy tudjuk lebontani, ha bemutatjuk az értékeinket, azok pedig a kultúránkban és a művészetünkben rejlenek - mondja Raduly József.

- A számvevőszéki jelentés alapos áttekintést ad a cigányság javára fordított támogatásokról. Ön szerint melyek a tanulmány legfontosabb tanulságai?

- Az Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézetének helyzetfeltáró tanulmánya azt vizsgálta, hogy a rendszerváltozás óta hogyan változott a cigányság helyzetének javítására fordított támogatások összege és a felhasználás hatékonysága. Nem vagyok közgazdász, az adatokból az abszolút számokat tudom leginkább értékelni, valamint azt, hogy mindez megfelelő transzparenciával bírt-e. Összességében azt kell mondanom, hogy az átláthatósággal van probléma. Százhúszmilliárd forintról beszél a dolgozat, ami nagyon jelentős összeg. Hét-nyolc évvel ezelőtt mi, cigány politikusok, már hárommilliárd forintnak is örültünk volna, most pedig azt kell látnom, hogy negyvenszeres összegről van szó. Ezért szeretnék visszakérdezni: valóban negyvenszeresen változott-e a cigányság helyzete? Állítom, hogy nem.

- A támogatások folyósítása mennyiben kötődik a politikai helyzethez?

- Hallatlanul fontosnak tartom Orbán Viktor szavait az új többséggel kapcsolatban, és itt megemlítenék egy népcsoportot, amelyet úgy nevezünk: cigányság. Tessék a nyolcszázezres magyarországi cigányságot is az új többség részének tekinteni. A cigányok közül ma már csak azok szimpatizálnak az MSZP-vel, akik a párt holdudvarához tartoznak. Ide sorolom az Országos Cigány Önkormányzatot is, amely a kormány kinyújtott kezeként viselkedik. Egyetértek azzal, amit Orbán Viktor elmondott április 11-én, a Magyar Tudományos Akadémián: a cigányság a rendszerváltozás legnagyobb vesztese, és elsősorban a kultúráját veszítette el. Ezért fontos, hogy a Fidesz úgy tervezi: cigány kulturális autonómiát és ezzel együtt megfelelő intézményrendszert fog kialakítani, amint hatalomra jut.

- Milyen a cigány kultúra helyzete?

- A kisebbségi kultúrákat mindig egy kicsit másként kezelik. A távoli kultúrákat másként fogadjuk, és másként is kezeljük, mint a saját kultúránkhoz közelebb állókat. Ez pedig az ismeretlenségből, a szokatlanságból és az idegenkedésből adódik. Mindez a politikai tartalmakban realizálódik. A cigány kultúra ezzel együtt nemcsak kisebbségi, hanem diaszpórakultúra is, olyan, amelyik az adott nemzeti kultúrában és kultúrkörben is idegen. Jellemző a diaszpórakultúrára, hogy nincs háttérbázisa, nincs anyaországa, akárcsak a magyarországi cigányságnak sincs. Ahhoz, hogy életben maradjon a kisebbség, a cigányság, nincs más módja, mint a saját kultúrájának ápolása.

- A rendszerváltozás óta egymást váltó kormányok hogyan viszonyultak a roma kultúrához?

- A romapolitika fő dilemmája, hogy miként kezelje az állam a cigányügyet. Két viszonyulásmódot figyelhetünk meg: az egyik emberi jogi és kisebbségi kérdésként kezeli, a másik pedig szociális és foglalkoztatási kérdésként. Ez utóbbin belül is felvetődik a kérdés, hogy egységes szegénypolitikát vagy kifejezetten speciális romapolitikát folytasson-e az állam. Az európai uniós ajánlás szerint a romák egyszerre kisebbségi népcsoport és szociálisan hátrányos helyzetű közösség. Az Orbán-kormány nyíltan vállalta a szegénységpolitika és a romapolitika kettősségét, ami példamutató magatartás, teljesen egybevág az uniós ajánlással.

- Milyen szerepet vállal mindebben az Országos Cigány Önkormányzat?

- Az OCÖ jogi státusát tekintve korlátozott közhatalmi jogosítványokkal felruházott intézmény, tehát a magyarországi cigányság jogi, politikai érdekvédelmi szervezete. Fontos feladata lenne, hogy az anomáliákat kormányzati és parlamenti szinten fölvesse és kezelje. Az eddigi cigány önkormányzatok sajnos mindennel foglalkoztak, csak a kulturális autonómiával nem. Az OCÖ-vezetők kultúra elleni védőoltást kaptak. Nem értékelik a kultúrájukat, pedig ha ezt elveszíti egy népcsoport, akkor saját identitását veszíti el. A nyolcszázezer fős cigányságnak nincs színháza, könyvtára, képtára vagy dokumentációs központja. Az Országos Cigány Önkormányzatnak ebben a kérdésben határozottan helyt kellene állnia, mert igenis cigány kultúrpalotára van szükség. Az előítéleteket csak úgy tudjuk lebontani, ha bemutatjuk az értékeinket, azok pedig a kultúránkban és a művészetünkben rejlenek.