Családi és szűk baráti körben helyezték végső nyugalomra szerdán a Rákospalotai temetőben az életének 61. évében elhunyt Osztojkán Béla író, költő, újságírót, ismert roma közéleti személyiséget.

Osztojkán Béla első generációs roma értelmiségiként részt vett a roma civil önszerveződés első, máig meghatározó szervezete, a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége megszervezésében. 1989-ben megalapította a Phralipe Független Cigány Szervezetet, amelynek elnöke lett. A rendszerváltozás után, 1990 és 1993 között az SZDSZ tagja volt.

Osztojkán Béla 1994-től a mezőladányi kisebbségi önkormányzat tagja lett, 1995-ben képviselőjévé választották az akkor megalakult Országos Cigány Önkormányzatnak (OCÖ), amelynek a második ciklusban, 1999-től alelnöke volt. 1995-től az ország egyetlen cigány nemzetiségi középiskoláját, a pécsi Gandhi Gimnáziumot működtető Gandhi Közalapítvány titkára volt.

Alapító főszerkesztője volt a Világunk, az Amaro Drom és a Phralipe című lapnak, amelyekbe haláláig rendszeresen publikált. A Phralipében közölt írásaiért 1997-ben Bezerédj-díjat kapott.

A magyarországi cigány irodalom kiemelkedő alakjaként is számon tartott Osztojkán Bála verseiben a cigány és a magyar hagyományok, legendák, mítoszok keveredtek. A Halak a fekete citerában című önálló kötete 1981-ben jelent meg, amelyet a Hóesés hűségben (1983), a Nincs itthon az Isten (elbeszélések 1985), az Átyin Jóskának nincs, aki megfizessen (regény, 1997) és a Bölcsek napkeletről (színpadi meseköltemény, 1998) követte. Átyin Jóska című regénye idén augusztusban jelenik meg franciául.