A világ leghíresebb és legjobb hegedűművészeinek társaságában, koncertjein mindig szívesen mutatkoztak politikusok, híres és kevésbé híres emberek.
A világ leghíresebb és legjobb hegedűművészeinek társaságában, koncertjein mindig szívesen mutatkoztak politikusok, híres és kevésbé híres emberek. Így történik ez a valaha élt legsikeresebb prímásnak, Bihari Jánosnak egyenes ági leszármazottjával is, de ő sztárallűröktől mentesen maradt az az "egyszerű" cigányzenész, aki már kétéves kora óta muzsikál, és a zene megszállottjaként mindig új és új hangzást, stílust varázsol elő hegedűiből, hogy zenész barátaival közösen megreformálja a cigányzenét, és létrehozza a zenetudósok számára is néha műfajilag szinte besorolhatatlant: a klasszikus zene és a dzsessz, a népdal és a filmzene keveredését a cigányzenével, amit az "újító" röviden csak ortodox cigány fúziós zenének nevez. A világhírnév és a dicsfény mögött azért némi keserűség is mutatkozik, ugyanis vannak olyan soha ki nem mondott mondatok, szavak, fájdalmak, amelyek ott motoszkálnak azokban az emberekben, akik Magyarországtól távolra szakadva szereztek elismerést és rangot maguknak, majd ezen keresztül szülőhazájuknak. Némiképp így tekint saját magára az a 47 éves Roby Lakatos is, aki már 22 éve él Belgiumban, és fiatal kora ellenére már fellépett a világ legnagyobb és legfontosabb koncerttermeiben.
- Magyarországon nem kapnak kellő figyelmet a zenészek. A legnagyobbak mind külföldön lettek igazi világsztárrá. Sajnos ez jellemző Magyarországra. Meg kell kerülni a Földet ahhoz, hogy valaki visszatérhessen Magyarországra, hogy megismerjék. De nemcsak a zenészek vannak így, a feltalálók, az orvosok, stb. - mondja hangjában némi keserűséggel az egyébként mindig vidám és mosolygós hegedűvirtuóz, aki a 100 Tagú Cigányzenekar meghívására jött a magyar fővárosba, hogy egy közös produkciót is előadjon a Hungaricumnak számító gigászi csapattal. Keserűség azért van benne, mert a világhírnév ellenére meg sem próbálják ezeket az embereket visszacsábítani az országba, mindössze "büszkélkedni" szeretnek velük. - Nem is hívnak, csak mi akarunk jönni. Hazajövünk, mert valahol motoszkál bennünk, hogy magyarok vagyunk, és szeretnénk Magyarországon is bizonyítani - meséli már vidámabb hangon, mert szerinte ez a régi zenész dolog mindig is bennük él, ugyanis a zenészek mindig bizonyítani akarnak. Főleg az öregek. - Amikor a muzsikusok elérik a 70 éves kort, már a fiataloknak akarnak bizonyítani, és bizonyítanak is, mi fiatalok pedig az országnak, hogy mi is itt vagyunk, és nem véletlen az, hogy ott vagyunk, ahol vagyunk. Külföldön mindenki magyarként tart számon, de ha egy-egy belga lemezcég is a közelben van, akkor belgának titulálnak. Õk meg így büszkélkednek velem - magyarázza.
Elismerésekben nincs hiány. Roby Lakatos kapott már Magyarországtól lovagkereszt kitüntetést, mostani fellépésén pedig Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter tüntette ki a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, mert a román és a magyar népzene ötvözésével új zenei stílus teremtett. Mexikóban összesen hétszer tüntették ki. Amikor negyedszerre utazott az amerikai kontinens országába, megkapta a tiszteletbeli állampolgárságot. Így lett hármas állampolgár. Magyar, belga és mexikói. Számtalan ország jutalmazta már a legmagasabbnak számító elismerésekkel, kevés olyan ország is van, ahol ne lépett volna még fel. A hivatalos "meghajlások" mellett például Japánban róla mintázták a csokimikulást, és egy bajuszos fánkot neveztek el róla, míg Franciaországban saját maga készíthette el a nevét viselő férfi és női parfümöt. A megtiszteltetések között említi azt is, hogy egy svájci szponzor jóvoltából három évig játszhatott a legendás cremonai hangszerkészítő mester által készített Stradivari hegedűn, amelynek az értéke másfél millió euró volt, vagy egy hasonló jó minőségű és értékű szintén olasz Guarneri hegedűn. De ezektől egyszerű okok miatt vált meg: túl nagy volt a felelősség. Saját hegedűje is olasz mester műve, de nem ennyire értékes, viszont kitűnően szól. Hogy hogyan, azt a világ legnagyobb koncerttermének közönsége hamarosan ismét meghallhatja, ugyanis a New York-i Carnegie Hall-ban közösen játszik majd Bobby McFerrinnel, és régi álmát valóra váltva közösen zenélhet Itzhak Perlmannal is, aki 15 alkalommal nyert Grammy-díjat, és négy Emmy-díjjal jutalmazták művészetéért, többek közt a klezmer muzsikáért való tevékenységéért.
Roby Lakatos azért kezdett új stílust játszani, kitalálni, mert idegesítette, hogy a cigányzenében nem történik semmi, míg más irányzatban haladtak a korral. - Kicsit a feje tetejére állítottam a cigányzenét: zenekaromból kivettem a brácsát, amit egy szólógitárral helyettesítettem, aztán betettem egy hangversenyzongorát, majd vibrafont. Aztán olyan zenészeket kerestem, akik professzionális dzsesszt játszanak, csak éppen romák. Ez a zenei feeling az, ami megtetszett a Deutsche Grammophon lemezcégnek és azonnal leszerződtetett. Máig is velük vagyok.
Roby különleges zenéje abból az indíttatásból született, hogy a kávéházi cigányzenét színpadra, koncertterembe vigye, de úgy, hogy aki hallgatja, az ne unatkozzon, és máskor is el akarjon menni. Más elementumokat vitt bele, így már az első hangokból tudni lehet, hogy igen, ez Lakatos. Véleménye szerint az nem jó zenész, aki csak szívből játszik, akkor ugyanis hamar káosz lesz. - Fele ész, fele szív. Így lehet beosztani az erőt, és tudatosan irányítani lelket és a testet egyaránt. Ez kell a jó zenéhez és zenészhez - vallja a hegedűvirtuóz, akit sokan Paganinihez hasonlítva, az ördög hegedűseként is neveznek, bár ő ezt nem szereti, mert véleménye szerint a zene és a tudás isteni eredetű. A tudása abban is megmutatkozik, hogy remekül zongorázik, bőgőzik, cimbalmozik, de az összes fúvós és vonós hangszeren is jól játszik, e mellett kiválóan dobol, ugyanis mindig ennek a hangszernek akart a virtuóza lenni. Testvérével, a szintén világhírű dzsessz-tenorszaxofonossal, a Frankfurtban élő Tony Lakatossal sokszor játszik együtt jazzt, klasszikust, így bátyjának legutóbbi lemezén például három számot játszik.
- Brüsszelben a magyar könnyűzenét egyáltalán nem ismerik, de a jazz muzsikusokat, például Szakcsi Lakatos Bélát azt természetesen igen. A belga fővárosban a jazz élet pezsgő, nagyon jó, 4-5 új klub nyílt, de most én nem vagyok benne. Mivel a klasszikus világban indultam el a zenémmel, meg kell tartanom azt a színvonalat és ezt a kört. Klasszikus menedzserekkel dolgozom, klasszikus zenét játszom, és klasszikus termekben lépek fel. Ha van időm, vagy egyedül hívnak meg zenészként egy koncertre, elmegyek. Így játszhattam nemrég Stochelo Rosenberggel is. Minden műfajban a nagyok egy idő után összetalálkoznak, amikor ismertté válnak, akkor összejönnek. Ez teljesen normális - mondja természetes egyszerűséggel.
Magyarországon azt hangoztatják a muzsikusok, hogy veszélyben van a cigányzene, a zenészek nem tudnak megélni, ezért felhagynak a szakmájukkal, a rádiók tévék alig játszanak cigányzenét. Roby Lakatos szerint azért, mert káosz van ebben a dologban, és amíg nem lesz egy erős szakszervezete a cigányzenészeknek, mint 30 éve, vagy van most is Amerikában, az is marad. - Úgy látja rendet egy olyan törvényváltoztatással lehetne tenni, hogy ne lehessen feketén muzsikálni.
A fiatalon világsztárrá lett hegedűművész 14 lemezzel és több száz nagylemezen való közreműködésével a háta mögött most egyszerre három lemezt készít, de a fő terve, hogy itthon egy alapítványt hozzon létre, mert azt látja, hogy egy új, fantasztikus zenészgeneráció nőtt fel, a tehetséges fiatalokat össze kell szedni, tanárokkal, mesterekkel meg kell taníttatni velük a cigányzenét, úgy mint régen ő is tanult a prímáskirálytól, Járóka Sándortól. Két lánya, az egyik 14, a másik 20 éves, szintén a zene és az ének felé kacsingat, e mellett a nyelvtudásban megpróbálják lehagyni apjukat, aki franciául, angol, németül és spanyolul beszél.
Szerinte ahhoz hogy valaki sikeres legyen, nem kell iskola, a szakmában ugyanis igazán csak az számít, hogy ki hogyan teljesít. Mondja ezt az a Roby Lakatos, aki mindössze hatévesen a legnagyobb prímások mellett a legendává lett Dankó Pista hegedűjén játszhatott több ezer ember előtt egy fesztiválon.
