Száznyolcvan éve, 1827. április 26-án hunyt el Bihari János zeneszerző, cigányprímás, ahogy Liszt Ferenc írta róla: "a cigány virtuozitás legismertebb, legünnepeltebb képviselője."
1764. október 21-én született Nagyabonyban, ahol apja, Bihari Ferenc szintén hegedűs volt. Gyermek- és serdülőkorát a Győr megyei Bőnyön töltötte. 24 éves korában Szerdahelyen feleségül vette a mindössze 16 éves Banyák Évát, a neves szerdahelyi cimbalmos, Banyák Simon lányát. Bihari - hegedűjátékát egyre tökéletesítve - hamarosan apósa zenekarának vezetője lett, majd 1802-ben egyik zenésztársával Pestre települt át. Itt alakította meg aztán országos hírű zenekarát, amelyben a négy vonós mellett egy cimbalmos is szerepelt.
A zenekar és elsősorban Bihari hamarosan nagy népszerűségre tett szert, virtuóz játékának híre Pozsonyba és Bécsbe is eljutott. A kor kiválóságai, többek között Kisfaludy Sándor, Széchenyi István és Liszt Ferenc nagy elismeréssel nyilatkoztak róla. Berzsenyi Dániel, valahányszor niklai magányából Pestre látogatott, Bihari hegedűjátékába feledkezett a Paradicsom fogadóban. Bécsben többször hallotta őt Beethoven, aki egyik dallamát fel is használta az István király nyitányban.
Bihari ismertségét és elismertségét növelte, hogy szinte elengedhetetlen résztvevője lett a különböző ünnepélyeknek és lakomáknak. 1811-ben az országgyűlés alkalmával Pozsonyban muzsikált, s később más országos ünnepi eseményen is őt kívánták hallani. 1814-ben, Napóleon leverése után a Szent Szövetség Bécsben ülésezett, tagjai onnan rándultak át Pestre és Budára, hogy a "magyar Rossini" hegedűjátékát hallhassák. 1815-ben a Katarina Pavlovna orosz nagyhercegnő tiszteletére rendezett margitszigeti mulatságon, 1820-ban a Csepel-szigeten Ferenc császár, Albrecht herceg, a cambridge-i herceg és több főrangú külföldi vendég előtt, 1825-ben pedig Pozsonyban a királyné koronázásakor koncertezett.
Az ünnepi eseményeken túl az ország csaknem minden nagyobb városában fellépett: saját művein kívül Lavotta- és Csermák-darabokat is játszott, a Rákóczi-nótát és -indulót, kuruc dalokat s más népies, illetve népdalokat. Pályája 1823 után lassan lehanyatlott, amihez baleset is hozzájárult: 1824 decemberében Egerből hazafelé utaztában kocsija felborult, s bal karja eltörött. A csontok ugyan összeforrtak, de Bihari karjának hajlékonysága elveszett, s ezután 1827. április 26-án bekövetkezett haláláig már csak ritka alkalmakkor lépett fel társaival.
A verbunkos zene Bihari keze alatt vált igazán reprezentáns, nemzeti karakterű muzsikává, Liszt, Sarasate és Brahms is felhasználta dallamait a magyaros jelleg kifejezésére, hangsúlyozására. Mintegy 84 fennmaradt táncdallama, illetve feldolgozása biztos formaérzékről tanúskodik. Õ maga nem értett a hangjegyíráshoz, műveit tanult muzsikusok jegyezték le, s látták el kísérettel. Saját neve alatt csak három füzete jelent meg Bécsben (Két magyar tánc, illetve Verbunkos zongorára, Hét magyar tánc egy hegedűre, Tizenöt magyar tánc két hegedűre), más művei gyűjteményekben, vagy csak kéziratos forrásokban maradtak fenn.
