2024 March 28., Thursday/Hajnalka napja van. .

Keresés

Add meg amire keresni szeretnél!

A szegregáció csapdája
2007. 02. 14. 00:00

Egyszerre két települési önkormányzattal is pereskedik a hátrányos helyzetű gyermekek esélyeiért küzdő alapítvány.

A másik per Hajdúhadház önkormányzatával folyik: leghamarabb márciusban állapíthatja meg a bíróság, hogy a miskolcihoz hasonló hátrányos megkülönböztetés folyik-e a településen. Ha bizonysággá válik, hogy a roma gyerekek többsége a lepusztult melléképületekben tanul, míg a jól felszerelt, modern főépületekbe a nem roma diákok járnak, kár tagadni: ez szegregáció, ami jogállamban megengedhetetlen. Ugyanakkor a hátrányos közegből érkező gyerekeknek felzárkóztatási programban kell részt venniük, mert a szokásos oktatási ritmusban tanuló közösségekhez csapódva végzetesen lemaradnának, egyszer s mindenkorra elveszítve az esélyt, hogy eredményesen fejezzék be az iskolát. Márpedig a szakértői vizsgálat megállapította, hogy a roma gyerekek esetében Hajdúhadházon szükségszerű képességkibontakoztató oktatás folyik. Ez azonban nem lehet mentség a faji alapon történő elkülönítésre. Olyan csapdahelyzetről van szó, amelyből - akármilyen döntés születik majd a perben - nehezen lehet kimászni.

Nem hiszem, hogy Hajdúhadházon kirívóan erős cigányellenességről lehetne beszélni. Egy a rendőrök és a roma lakosság kapcsolatait elemző, 2004-ben készült felmérés a hajdúsági kisvárost pozitív példaként emelte ki. Itt ugyanis a rendőrök és roma polgárőrök együtt járőröztek. Ez az együttműködés jól példázza, hogy az olaszliszkai tragédia óta egyre gyakrabban emlegetett cigánybűnözés fogalma nehezen áll meg a lábán. Hiszen a törvénytisztelő romák nem haboztak fellépni a bűnelkövetőkkel szemben még akkor sem, ha azok szintén cigányok voltak - noha az általánosító logika szerint egymással szövetségben hágták volna át a törvényt.

A bűnbakkeresés mindig zsákutcába vezet. Nagy hiba a cigány etnikumot a rablások, lincselések általános felelősének kikiáltani. Ugyanakkor az egyre gyakoribb romaellenes okfejtések nem csitulhatnak az által, hogy a rasszizmus bélyegét kérlelhetetlenül rásütjük a hangadókra. Szembe kell nézni a kölcsönös bizalomvesztés tényével: a több százezernyi, egzisztenciális szakadékba csúszott roma a magyar államtól nem számít segítségre - a törvényszegések is nagyrészt innen vezethetők le. A többségi közgondolkodásban a rossz tapasztalatok nyomán minden, cigányok által elkövetett bűncselekmény dimenziói aránytalanul megnőnek, és mellettük eltörpülnek a nem roma elkövetők bármilyen borzalmas tettei.

Nagyrészt a kölcsönös bizalomvesztésnek a következményei lehetnek az iskolai szegregációs állapotok is: úgy hírlik, Hajdúhadházon a szülők jelentős hányada - mindkét oldalról - az elkülönülést támogatta. A pereskedés eredményeként tehát rá lehet mutatni a lehetetlen közállapotokra, a változtatás érdekében viszont a háborúskodáshoz vezető jogi úton kívül léteznek célravezetőbb megoldások is. Eszem ágában sincs az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítványt kioktatni a teendőiről, hiszen a szegregáció megszüntetését célzó programjait már máshol is kipróbálta. Lényegében már az első osztályba való beiratkozásnál meg kell akadályozni a cigány és nem cigány osztályok kialakítását. Ehhez természetesen a szülők, az iskola és az önkormányzat hathatós együttműködésére van szükség. Még ha Miskolcon egyelőre nem is sikerült az akciót sikerre vinni, a kudarcból tanulva továbbra is hasonló próbálkozásokra lesz szükség.

A leszakadó családok gondjain a szegregáció megszüntetése csak részben enyhít. A közgondolkodás megreformálása hosszú időt követel, az állam viszont továbbra is adós az olyan, kormányzati ciklusokon átívelő, az elszigetelt akciókat összehangoló programmal, amely a hátrányos helyzetű rétegek felzárkóztatását célozza. A támogató akciók sorozata nagyrészt a romákra vonatkozna, de hosszú távon az egész ország jövőjét befolyásolhatja.