A kormányzati jelentések szívesen büszkélkednek a Józsefvárosi Tanodával. Csak éppen a modellértékűnek tartott intézmény közben a csőd szélére jutott.

- Könyörgő levelet írtam az elektromos műveknek, hogy ne kapcsolják ki az áramot. Az Elműnél 80 ezer forintos tartozásunk van. A gázszámlával is régóta tartozunk meg a közös költséggel is. Pár nap múlva talán már internetünk se lesz, mert azt sem tudjuk fizetni - sorolja szinte egykedvűen Kövécs Tünde, a Józsefvárosi Tanoda vezetője. A munkatársak legutóbb tavaly októberben láttak fizetést.

A pénzügyi szükségállapot mindenkit váratlanul ért. A tanoda korábban elnyert egy 19 millió forintos pályázatot, ami 2006. január elsejétől 2007 szeptemberéig nagyjából fedezte volna a kiadásaikat. A pénznek azonban csak a töredéke érkezett meg.

A Józsefvárosi Tanoda - az időközben Solt Ottília-díjjal kitüntetett Szőke Judit kezdeményezésére - tíz évvel ezelőtt jött létre. Az intézmény sokféle hátránnyal küzdő roma fiatalok tehetséggondozására és felzárkóztatására vállalkozott. A délutáni foglalkozásokon számítógépes ismereteket, esetenként angol nyelvet tanulhatnak a cigány diákok, a tanoda szakemberei felkészítik őket a középiskolai vagy az egyetemi felvételire. Ha kell, akkor "külső helyszíneken", iskolákban és családoknál tanítanak.

Nyilvánvaló, hogy egy olyan intézmény, amely szegény sorban élő diákok képzését végzi, sosem válhat nyereséges vállalkozássá, még csak önfenntartóvá sem. Segítségre szorul, hogy segíthesse a rászorulókat.

A Józsefvárosi Tanoda állami feladatot lát el, de alapítványi formában működik, ezért - az önkormányzati és az egyházi iskoláktól eltérően - nem kap normatív költségvetési támogatást. Nincs más megoldás: állandóan pályázni kell. A kezdeti éveket főként a Soros Alapítvány jóvoltából sikerült átvészelni, a tanoda mai székhelyéül szolgáló József körúti lakást holland alapítványi pénzből vásárolták.

Időnként állami pályázatokból is tisztességes támogatás folyt be, de ami most történik, Kövécs Tünde számára felfoghatatlan. Amikor elnyerték azt a bizonyos 19 millió forintot, szerződés készült arról, hogy a tanoda mire költi és milyen ütemezésben kapja meg a pénzt. (Úgynevezett HEFOP-pályázatról van szó, tehát a pénz nagy részét nem a magyar költségvetés, hanem az Európai Unió adja.) Eddig csupán az előlegként feltüntetett 4,7 millió jött meg, az is jókora késéssel, tavaly szeptemberben. Azóta semmi. Pedig a támogatandó program már több mint egy éve tart.

A pályázati pénz kezelője az oktatási tárca, pontosabban valamelyik egysége, amelynek kilétét homály fedi. A menetrendszerű átszervezések miatt sosem tudni, hogy éppen melyik minisztériumi hivatal az illetékes: ha a tanoda vezetőjének az egyikkel nagy nehezen sikerül felvennie a kapcsolatot, a következő alkalommal már máshova irányítják.

Ha a tanoda nem tenne eleget a szerződésben foglalt feltételeknek, egyszerűen elesne a támogatástól. A minisztérium viszont - állítja Kövécs Tünde - minden következmény nélkül, sorra sérti meg a határidőket. A pénz bizonyára megvan valahol, csupán azt nem lehet kideríteni, hogy hol. A tanoda máshonnan nem remélhet segítséget: senki se hajlandó olyan programot finanszírozni, ami egyszer már elnyert 19 millió forintot.

A cigányság helyzetéről szóló kormányzati beszámolók rendre az egekig magasztalják a "modellértékű" Józsefvárosi Tanodát. A kezdeményezés sikerén felbuzdulva, állami közreműködéssel tucatszámra alakultak hasonló intézmények szerte az országban. Kövécs Tünde úgy tudja, sok vidéki tanoda is ugyanazokkal a gondokkal küzd, mint a józsefvárosi. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy egy kilátástalanul szegény kistérségben még kevesebb az esély a megmaradásra.

A Józsefvárosi Tanodának jelenleg tizenhárom munkatársa van. Néhányan önkéntesként jelentkeztek a munkára, de nem mindenki engedheti meg magának, hogy ingyen dolgozzon: ezt egyébként sem lehet senkitől elvárni. Kövécs Tünde fiatal roma diplomásokat is a tanodához csábított. Most olyan érzése van, mintha becsapta volna őket, és azokat a cigány diákokat is, akik rendszeresen részt vesznek a foglalkozásokon. Sejtelme sincs, hogy meddig lehet így kihúzni...

Az oktatási minisztérium sajtóosztályán készséggel megígérték, hogy gyors választ adnak a látszólag egyszerű kérdésre: mikor kapja meg a Józsefvárosi Tanoda a neki járó pénzt? Ha nem is gyorsan, de sürgető telefonok és többnapos várakozás után megérkezett a válasz, mégpedig írásos formában. A minden bizonnyal szakszerű, ám emberi fogyasztásra csak korlátozottan alkalmas közlemény elismeri, hogy a "monitoring- és elszámoltatási rendszer többszereplős volta és összetettsége" az elmúlt két évben "sajnos gyakran a kifizetések csúszását eredményezte". A szövegből úgy tűnik, hogy mára normalizálódott a helyzet: a minisztérium szerint e hónap közepéig elkezdik utalni a pénzt.

Hiszem, ha látom - mondja erre a Józsefvárosi Tanoda vezetője, aki reméli, hogy ezúttal tényleg nem jön közbe semmiféle bürokratikus akadály. Különben késő lesz...