A község nem roma lakói az öt kilométerre lévő Edelénybe járatják gyermekeiket, de a tehetősebb cigány családok is az ő példájukat követik.
Az egyik kislány azzal kezdte: orvos szeretne lenni. A mellette ülő fodrásznak készült, a harmadik topmodellként képzelte el a jövőjét. Kaló Károly egyetlen válaszhoz sem fűzött megjegyzést. Nem mondta el, hogy a tapasztalatok szerint a szendrőládi iskola tanulóinak fele már a középiskolába sem jutott el, mert a nyolcadik elvégzése előtt betöltötte tizenhatodik évét, ami a korábbi évfolyamok esetében a tankötelezettség végét jelentette. A többiek utóbb a középiskolából buktak ki.
Szendrőládon a helyi iskola valamennyi tanulója hátrányos helyzetű - és három kivételével valamennyien roma származásúak. Itt mindenki rászoruló, senki nem fizet a tankönyvekért és az ebédért. A gyerekek egy része otthon soha nem látta újságot olvasni vagy levelet írni a szüleit. Első osztályban, amikor a tanító néni azt mondja, vegyék elő a füzetet és rajzoljanak egy kört, a kisdiákok nagy részének fogalma sincs arról, hogy mi az a kör. Az ilyen gyerekeket sajátos nevelési igényűnek nevezik, és külön tanulócsoportba sorolják. A szendrőládi iskola 334 tanulója húsz különböző tanulócsoportba jár, de miután ennyi terem nincs az épületben, az iskolában két műszakos a tanítás. Egyik héten a felsősök jönnek délután, a másik héten az alsósok.
A község nem roma lakói az öt kilométerre lévő Edelénybe járatják gyermekeiket, de a tehetősebb cigány családok is az ő példájukat követik.
Szendrőládon egyetlen diplomás cigány embert ismernek, Kaló Károlyt, aki a Miskolci Egyetem filozófia szakán végzett, jelenleg pedig az Autonómia Alapítvány szakértőjeként dolgozik. A második az öccse, Kaló Norbert lehet. A huszonhat éves fiatalember - nem mellékesen önkormányzati képviselő és a szociális bizottság elnöke - már harmadéves főiskolai hallgató. A község egyik volt szolgálati lakásából kialakított, néhány hónapja hat oktatóval működő tanoda - bár a létrehozásában sokan működtek közre - igazából kettőjük érdeme. Az előkészületek, a tervezés, a pályázatok és az uniós elvárások szerinti dokumentáció elkészítése négy évet vett igénybe, végül a szendrőládi tanoda programja tizennyolcmillió forintos támogatást nyert. Cserébe azt vállalták, hogy a programban részt vevő negyven gyermek fele sikerrel veszi a középiskola támasztotta akadályokat.
A tanodába motiválható felsős gyermeket kellett toborozniuk. Ezt azonban sokkal könynyebb volt kimondani, mint megvalósítani. Az 1830 lelkes borsodi faluban ugyanis - Vadasné Joó Katalin iskolaigazgató szerint - nem az az igazán nagy baj, hogy az ott élők esélyt sem kapnak álmaik megvalósítására, sokkal inkább az, hogy a szendrőládi gyermekek már nem is álmodnak.
- Nemrégiben ötödikes gyerekeket kérdeztem a terveikről - mondja az iskola élére néhány hónapja kinevezett igazgató. - Néhányuknak fogalma sem volt arról, mit szeretne, mások viszont egészen határozott elképzeléssel rendelkeztek. Azt mondták: tizennyolc és hatvanéves koruk között otthon ülnek majd és várják a segélyt, ahogyan apa és anya is teszi. Ahhoz pedig fölösleges tanulni.
Vadasné Joó Katalin pedagógiai tapasztalatait egy tiszaújvárosi elit gimnáziumban szerezte. Már az első, Szendrőládon töltött napján rádöbbent, milyen különbség az a hatvan kilométernyi távolság, amely egy fejlett iparral bíró kisvárost a válságövezet határán fekvő falutól elválaszt. Megrázó élménye volt, amikor egy, az ellenőrzőjéért hazaküldött gyermek édesanyja a folyosón üvöltve szidta a tanárokat, majd a ruháját tépve a folyosó falába akarta verni a fejét.
A szendrőládi romák nagy része a település végén, telepen lakik. Az iskolával sokan elégedetlenek, Csemer Józsefné például azt mondja, kőművesnek tanuló fia a sajószentpéteri szakiskolában kudarcot kudarcra halmoz, most kell pótolnia az általános iskolai tananyagot. A teljességhez hozzátartozik, hogy hosszú éveken át a szülőknek sem volt fontos, hogy a gyermek iskolába járjon. A múlt tanévben akadt olyan gyermek, aki több mint ötszáz órát hiányzott, ami száznapos mulasztásnak felel meg. Néhány család gyermekei évente 80-120 órát is hiányoztak. Volt, aki a hiányzások miatt tizenhárom évesen még a harmadik osztályt járta.
Az igazolatlan távolmaradások miatt indított szabálysértési eljárások során kiszabott - és be nem fizetett - bírságokat tavaly fogházbüntetésre váltotta át a kazincbarcikai bíróság, ezt követően a szülőket előállító rendőrök hajnalonként gyakori vendéggé váltak a telepen. Azóta valamelyest visszaesett a hiányzások száma.
- A hátrányok csökkentését szolgálhatja az óvoda bővítése is, jelenleg ugyanis csak az ötéves gyermekeket tudjuk felvenni, így is nyolcvanhatan járnak a hatvanöt férőhelyes intézménybe - mondja Vadasné Joó Katalin. - Pedig Szendrőládon különösen fontos lenne, hogy az iskolakezdés előtt közösségi nevelést is kapjanak a gyerekek. Pozitív jelenségnek tartom azt is, hogy az utóbbi hetekben több szülő kért igazolást az általa korábban befejezett osztályokról, hogy utólag, valamilyen felnőttoktatás keretében befejezhesse az iskolát.
