A Fővárosi Bíróság 2005. október 20-án a Roma Rendőrök Országos Egyesületét nyilvántartásba vette, és egyben közhasznú szervezetté minősítette.
Ma Magyarországon a rendőrség és kisebbség között nehezen jönnek létre olyan kapcsolatok, melyeket mindkét fél pozitívan értékel.
A roma rendőrök szerint ez azért van így, mert a felek zárt csoportokat képeznek, ahová a bekapcsolódás - már csak az előítéletek miatt is - nagyon nehéz.
A roma rendvédelmi dolgozók egy része úgy gondolja, hogy Magyarország Európa Unióba történt belépésével egyidejűleg, számukra is lehetőség nyílott arra, hogy mind a Belügyminisztérium önálló szerveinek állományát, mind pedig a kisebbséghez tartozókat közös megoldások keresésére sarkallják. Az Egyesület ennek megvalósításához fel kívánja használni a magyarországi támogatásokat, de nagy jelentőséget tulajdonít azoknak az Európai Uniós forrásoknak is, melyek az ilyen jellegű tevékenységre rendelkezésre állnak. Reméljük, hogy elképzeléseink beépíthetők a felek közötti kapcsolattartásba, elősegítve a roma-rendőr viszonyok pozitív irányú elmélyítését. " -, mondja Dr. Horváth Ferenc, az egyesület elnöke.
Dr. Horváth Ferenc, 1985. október 25.-től hivatásos állományú rendőr. 2002-ben végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi karán. Jelenleg az ORFK Közbiztonsági Főigazgatóság Főügyeletén bevetésparancsnok.
Az egyesület nem a munkáltatók adományaiból tartja fenn önmagát, saját önkormányzattal (Elnökség, Ellenőrző Bizottság és a legfőbb döntéshozó a Közgyűlés) rendelkezik. A rendvédelmi állományba sorolt tagjai mindig figyelemmel vannak munkájukból fakadó többletfelelősségükre. (A hivatásos állománnyal összefüggésben vállalt többletjogokra és kötelezettségekre.)
Nem célunk semmiféle szegregáció. Nem Roma Rendőrségről van szó, hanem egy társadalmi szervezetről, mely a közigazgatáson kívül, civil szervezet módjára, társadalmi tevékenységet kifejtve próbálja elérni alapszabályba foglalt céljait. Célunk az is, hogy a fokozott pszichikai igénybevétellel járó hivatásos állományú tagjainknak biztosítsunk egy olyan - a munkáltatótól független - fórumot, baráti társaságot, ahol elmondhatja problémáit, melyet jellegétől függően kezelünk. Számunkra nagyon fontos, hogy ne egy felülről irányított egyesület benyomását keltsük az emberekben, hanem egy olyanét, melyben - céljaink elérése érdekében - egyenrangú partnerként tekintünk minden cigány és nem cigány emberre.
Alapszabályunk minden lehetőséget megad arra, sőt előírja, hogy a magyar törvényekkel szembe helyezkedő tagjelöltek ne nyerjenek felvételt, vagy ha valaki méltatlanná válik, azt kizárhassuk sorainkból.
2005. október 7-én, amikor megalakult az egyesület, sokat gondolkoztam azon, hogy milyen elnöki beszéd szolgálná legjobban az egyesületem céljait. Legyen deklaratív és ne szóljon semmi másról csak arról, amit az alapszabály tartalmaz, vagy legyen tényfeltáró, kismértékben helyzetértékelő. Ügyeletesként, megszoktam, hogy a meglévő információk alapján, egy gyors helyzetértékelés után döntéseket kell hoznom. Így utóbbi mellett döntöttem!
Hogy miért érezzük szükségét annak, hogy egy ilyen társadalmi szervezetbe tömörüljünk, önkéntes feladatokat vállalva? Vegyük először a rendvédelmi oldalt! Nincsenek ugyan felmérések, mert nem is lehetnek arról, hogy hány roma ember dolgozik a Belügyminisztériumban vagy az alárendeltségébe tartozó önálló szerveinél. Nagyon kevesen!
Roma rasszjegyekkel rendelkező rendőr, határőr vagy tűzoltó kevés számban van jelen az állományban. Sokan gondolhatnák azt, hogy ez részemről burkolt szemrehányás a szervek vezetői felé. Ez azonban nem így van!
A belügyi önálló szervek komoly, hierarchikus rendszerben felépülő szervezetekből állnak, melyekhez a bekerülés lehetősége adott, csak a feltételrendszernek kell megfelelni. Tehát akkor minden roma bejuthat a rendőrség, határőrség vagy a tűzoltóság kötelékébe - gondolhatják egyesek - ami azonban önmagában csúsztatás. Két okból is! Az egyik az, hogy sokan állítják ma, hogy "a romák nem akarnak rendőrök lenni"!
Az ok kutatói szerint azért nem, mert pl. a rendőrség állománya, vagy a roma közösségek zárt csoportokat képeznek, és hosszú ideje előítéletek alakítják kapcsolataikat. A másik ok, hogy a lehetőség ma megmarad a lehetőség szintjén, és nem érlelődik elég emberben céllá! El kell ismerni, hogy a romák nagy többsége nem ugyanolyan alapokról indulhat, mint a társadalom egyéb rétegeiben élők. Mondok rá példát is!
A szakközépiskolai rendőrképzés azok számára teszi lehetővé a rendőrré válást, akiknek a szülei vállalni tudják, hogy két hosszú éven keresztül anyagilag továbbra is támogatják gyermeküket.
A szegény sorban lévő, fiatal roma társadalomnak esélye sincs arra, hogy a szülők támogassák. Így kereső foglalkozás után kell nézni, segédmunkások lesznek belőlük, vagy ami még rosszabb.- rossz magatartásmintákat követve odacsapódnak azokhoz az emberekhez, akiknek már jóval kevesebb esélye van a jó útra térni. Kivételek ugyan vannak, de azok csak erősítik a főszabályt. Hogy várhatnánk el a fiataloktól, hogy erkölcsi és anyagi segítség nélkül bemenjenek olyan közösségbe, melyről csak azt hallják, hogy előítélettel vannak irántuk.
Segítség nélkül semmiképpen sem! Üdvözölendő a Belügyminisztérium roma fiatalokat pályára irányító kezdeményezései, vagy az Országos Rendőr-főkapitányság roma fiatalok számára biztosított ösztöndíj-programja. Eredmények vannak, de az átütő siker elmarad. Tudom, hogy a roma- rendőr viszony jobbá tételén sokan fáradoznak. Nem szakterületem, laikus vagyok a témában, így az eredményeket sem kívánom minősíteni. Hogy lehet az, hogy én húsz év szolgálati viszony letöltése után, nem is olyan rossz beosztásban nem ismerem az eredményeket.
Nem tudom milyen kapcsolatokat építettek ki a megyékben, kihez lehetne fordulni! Ez persze nagyon szubjektív, mások azt is kérdezhetnék: miért nem járok utána? Talán igazuk is van! Lehet, hogy a tájékozatlanságom az én hibám, de vajon az egyszeri roma rendőr, aki a szolgálati helyén túl alig lát, és nagyon fiatal még, kitől kap információt, kitől értesül arról, hogy nincs egyedül, hogy őt nem hagyták magára az identitászavara leküzdésében és, hogy ő is nagyon fontos abban a gépezetben ahol éppen van? Le tudja egyedül küzdeni azt az érzést, hogy egyesek "janicsárnak" tartják, míg mások csak cigány rendőrként emlegetik, vagy megtörik és beáll valamelyik oldalra? Elmondja-e neki valaki, hogy ha elfogulatlanul, csak arra a jogi alapokra építkezve, amit az iskolában tanult, kevés empátiaérzéssel meg tudja oldani a feladatát, ha segítség kell, kit kereshet? Ehhez kevés, hogy ott van az Internet vagy az Intranet! Ehhez barátokra, jóérzésű kollégákra van szükség!
Segítőkész emberek pedig vannak a testületeken belül is. Tapasztalom ezt magam is. Sokan vannak, akik felül tudnak emelkedni az előítéleteken és egyre tudósabbak a témában. Az egyesület előzetes tárgyalásai ígéretesek. Az ORFK Megelőzési Főosztállyal felvettük a kapcsolatot, partnerként tekintenek ránk.
A már kialakított magyarországi kapcsolattartó hálózatok megnyerésével, önállóságukat nem érintve, összegezni kívánjuk a feladatokat, a célokat az irányokat.
Térjünk, most át a roma kisebbség érdekképviseleti oldalára! Ebből a szemszögből nézve a roma-rendőr viszony jobbá tétele ma még csak egy kis szegmense annak a komplex tevékenységnek, ami a romák felemelkedését hivatott szolgálni.
Jóval nagyobb problémát jelent a romák felzárkóztatása, az esélyegyenlőség megteremtése, az egységes és belső viharoktól mentes érdekképviselet. Jóval nagyobb probléma az, hogy a romák nagy része segélyekre szorul rá, mert nincs munkahely se közel-se távol, mert megszűntek a munkásszállók és, mert képzett munkaerőre van szükség.
A romák nagy része előtt nincs követhető példa, nem látnak kiutat a kilátástalanságból. Kevés, nagyon kevés az, ha a médiában itt-ott feltűnik egy-két sikeres vállalkozó, aki megtanult gazdálkodni, megtanulta az állami támogatást a saját és családja hasznára fordítani. Az is csak csepp a tengerben, hogy néha-néha feltűnik egy-két főiskolát végzett roma rendőr, akit így külön-külön nem tartanak hitelesnek az érintettek. Ezek a dolgok ma csak kuriózumok.
"Lám-lám nekik sikerült!" - mondják a roma fiatalok, majd segítség és támogatás híján abba az irányba fordulnak ahol holnap is biztosított a megélhetés. Jó esetben segédmunka után néznek, rossz esetben pedig a meggazdagodás könnyű útját keresve eltűnnek abban a süllyesztőben ahonnan igen keserves a visszaút.
Egyszóval a roma érdek-képviseleti oldal még problematikusabb a téma szemszögéből mint a belügyi oldal, hiszen az itt megoldandó feladatok nagyon sokrétűek. Feltehetnénk a kérdést, hogy tovább?
Mi azt mondjuk: alakítsunk ki országos párbeszédet, keressük meg a kapcsolódási pontokat, kutassuk fel a rendelkezésre álló kiaknázatlan forrásokat, tegyünk olyan javaslatokat, melyek megalapozzák a roma-rendőr viszonyban az előrelépést, használjuk ki a média előnyeit, tájékoztassuk a nyilvánosságot, vegyük igénybe a nemzetközi tapasztalatokat!
Vannak olyan források, amelyeket csak az ilyen célokra lehet igénybe venni, itt Magyarországon és uniós tagságunk kapcsán Brüsszelben is! Segítsenek nekünk megtalálni ezeket és fordítsuk arra, ami előbbre viszi megoldáskereséseinket.
Egyesületünk két vezetőjének - Makula György úrnak és jómagamnak -, a Brit Nagykövetség és Országos rendőrfőkapitány úr jóvoltából lehetősége volt arra, hogy részt vegyen az Egyesült Királyságban rendezett hasonló tárgyú konferencián. Nagyon jó benyomásokkal tértünk haza.
A brit Belügyminisztérium és a rendőri szervek komoly forrásráfordítással, egy kézben tartva a dolgokat kidolgoztak egy projektrendszert. A Brit Sokszínűség Kiképzők Hálózata (PDTN - Police Diversity Trainers Network) által szervezett rendezvény célja a rendőrség és a cigány, valamint a "traveller (utazó) közösségek" közötti kapcsolat és az együttműködés javítása, harmonikusabbá tétele volt. Sikerült barátokat is szereznünk, akik a mi magyarországi kezdeményezésünket igen jó ötletnek tartották. Nekik is az volt a véleményük, hogy a roma - rendőr viszony elmélyítése csak olyan emberek bevonásával lehetséges, akiket mindkét oldalon hitelesnek tartanak, akár az érintettségük okán, akár eddigi munkásságukra tekintettel. Szükség van arra, hogy egyesületi formában mi is tegyünk valami érdemlegeset a roma - rendőr viszony jobbítására.
A jövőbeni konkrét célok, hogy pályázati forrásból, vagy anélkül, el kívánjuk indítani az "Együtt a hátrányos helyzetű gyermekekért" elnevezésű programunkat, melynek legfőbb célja összefogni a hátrányos helyzetű, főként a kisebbséghez tartozó ún. "kulcsos" gyermekeket, képzéssel és fizikai felkészítéssel, csoportfoglalkozásokkal megfelelő alternatívát adni a számukra.
A bűnmegelőzési feladatok egyik szegmenseként, létre kell hozni egy olyan hátrányos helyzetű, nagyobb részében a kisebbséghez tartozó fiatalokból álló csoportot, akik az átlagosnál jobban veszélyeztetett helyzetben élnek. Kísérleti jelleggel a csellengő, "kulcsos" gyermekeket, - akik ki vannak téve minden olyan bűncselekménynek, amely az utcán történhet, illetőleg potenciális áldozattá vagy elkövetővé válásuk az átlagosnál nagyobb - csoportba kell formálni, oktatni, képezni kell őket. Az elméleti és gyakorlati képzés, oktatás önmagában nem elég egy különböző gyökerekkel rendelkező közösség összetartására. Ezért a képzéseket össze kell fogni olyan közösségformáló programmal, amely alkalmas a tagok csoporttá kovácsolására. Fel kell kutatni a középiskolákban tanuló cigány fiatalokat, pályázati vagy egyéb úton támogatást kell szerezni azok számára, akiket érdekel a rendvédelmi pálya. Ki kell alakítani egy olyan egyesületi fórumot, ahol a diszkriminációval, az általános államigazgatási kérdésekkel kapcsolatos információkat tudjuk megadni az érintetteknek, érdeklődőknek.
A Roma Rendőrök Országos Egyesületének elnökeként megteszek minden tőlem telhetőt azért, hogy Alapszabályba foglalt céljainkat meg tudjuk valósítani.
Szükség van arra, hogy egyesületi formában mi is tegyünk valami érdemlegeset a roma - rendőr viszony jobbítására.
