Gyakorlatilag szóbeszédre alapozva, valódi bizonyítékok nélkül ítéltek el emberölés vádjával két férfit - apát és fiát.

Elterjedt, hogy ők csinálták

"Burka Ferenc nem látogathatja a helyiséget" - olvasható az újszentmargitai Korona presszó pultja felett. A nyerőgépbe egy huszonéves fiatalember próbálja gyűrött kétezresét beerőszakolni. Mint kiderül, Burka Róbert az, a figyelmeztetető feliraton szereplő férfi fia. Azt mondja, hogy három hónapja belekötöttek az apjába, volt egy kis szóváltás, azóta él a tiltás. Hozzáteszi, hogy egy részegen a földön fekvő férfit többen is rugdostak, de őket mégis beengedik. A pultos nem kommentálja ezt, csak a papírlapra mutogatva hajtogatja: "Ezt gondolom. Ezt gondolom."

"A rendőr húzta a kutyát"

Ebben a kocsmában indult ifjabb és idősebb Burka Ferenc története hét évvel ezelőtt, 1999. március 4-én. Gy. János iszogatott és játékgépezett a presszóban, inkább veszített mint nyert, majd hazament. Néhány órával később vérbe fagyva találták házának udvarán. A hajdú-bihari rendőrök már másnap elvitték otthonából ifjabb Burka Ferencet, rá két hétre pedig az édesapját. A két meggyanúsított férfi előzetesbe került, majd három év múlva "nyereségvágyból elkövetett emberölés" miatt 13 és 15 év fegyházbüntetésre ítélték őket úgy, hogy közvetlen bizonyíték egyetlen egy sem volt. Feltételezés és pletyka viszont annál több.

Az apa ügyvédjétől, Zeke Lászlótól kapott dokumentumok szerint az eljárás során az ügyész "jellegzetesen cigány elkövetési mód"-nak tekintette, hogy a feltételezett tettesek minden bizonnyal elégették a gyilkosság idején viselt gumicsizmát (valaki égett gumi szagát érezte az utcában), és azt, hogy Burkáék másnap kimosták ruháikat. Az ügyvéd szerint meglepően keveset foglalkozott a nyomozás ellenben azzal a ténnyel, hogy az áldozat kezében hosszú, festett vörös hajszálakat találtak, miközben apa és fia fekete, rövid hajúak.

Újszentmargita rendőrségi körzeti megbízottja - az ügyvédtől kapott irat szerint - a tárgyaláson azt vallotta: "Én egyből Burka Ferencre gondoltam, ez megérzés volt. Úgy gondoltam, ő a feltételezett elkövető." A településen is hasonló hírek terjedtek, egy másik tanú ezt vallotta: "Tény és való, az terjedt el a faluban, hogy ők csinálták..., suttogták az emberek, hogy a Csokiék voltak."

A gyilkosság másnapján a rendőrök szagkereső kutyával mentek a Szélső utcába, ahol Burkáék is laktak. Ifjabb Burka Ferenc azt mondja, hogy az állat több udvarba is bement, ám a nyomozó gyakorlatilag húzta a kutyát hozzájuk. A jegyzőkönyvekben arra is találni ugyanakkor magyarázatot, hogy a kutyás vizsgálat miért nem hozott eredményt. A dokumentumokban olvasható állítás szerint a tettes olyan hidegvérrel követte el a gyilkosságot, hogy még csak nem is verejtékezett, így nem hagyott szagmintát. 2002 tavaszán megszületett az elsőfokú ítélet: a két előzetesben ülő férfi bűnös emberölés bűntettében. A falu nem várta meg az ítéletet, Burka Róbert szerint a családnak már a gyilkosság utáni napoktól kezdve nem köszöntek az emberek, lekezelően bántak vele és édesanyjával, a húgának "beszólogattak az iskolában". Apa és fia ezalatt sorra járták a börtönöket: Debrecen, Szeged, Sátoraljaújhely, de egymással nem tarthatták a kapcsolatot, a falubeliek viselkedéséről is többnyire csak levélből értesültek, mert hozzátartozóiknak nem volt pénzük az utazásra a két kenyérkereső lecsukása után.

Nevelőtiszt: "Vannak még csodák"

Mindkettőjük egészségi állapota megromlott a jogtalan fogvatartás évei alatt: az apát hamarosan a börtönben megfázott derekával műtik, míg fia azóta is nyugtatókat szed, és pszichiáterhez is járt. Õt ráadásul elhagyta közben az élettársa, két kisfiának édesanyja. "Sokáig a legrosszabb az volt, hogy bizonytalanságban voltunk, és mivel nem volt ítélet, még csak nem is dolgozhattunk. Ültünk civil ruhában a cellában, kilátástalan volt az egész, azt elmondani nem lehet, hogy mennyire" - mondja ifjabb Burka Ferenc. Az elítélt fiú ezalatt levelet írt Strassbourgba, de a segítség közelebbről jött, a sátoraljaújhelyi börtönt járó, és a fogvatartottaknál érdeklődő Magyar Helsinki Bizottság munkatársai figyeltek fel a különös történetre. Margitics Péter - aki a fiatalabbik férfit képviselte - vitte végig az ügyet. Végül sikerrel, igaz, addig újabb két év telt el a börtönben. "Úgy ítéltem meg, hogy reményteljesen vághatunk neki a fellebbezésnek, mert sok volt az ügyben a fikció, és durván egyoldalúan értelmezték az adatokat az eljárás során" - magyarázza az ügyvéd.

A Szegedi Itélőtábla 2005-ben megsemmísítette az elsőfokú ítéletet, mert az ügyet "hiányosnak" és "felderítetlennek" nevezte. Iránymutatásul a jövőre nézve pedig a következőt írta: "tényből tényre csak megalapozottan lehet következtetést vonni, minden más lehetőséget kizárva és nem feltételezésekre alapítva". Ifj. Burka Ferenc nevelőtisztje csak annyit mondott a búcsúzáskor: "Látja Burka, vannak még csodák." Ezt követően négy hónap házi őrizet következett, majd 2006. április 25-én a jogerős felmentő ítélet. "Sírtunk, alig tudtunk megszólalni. A bíró meg is kérdezte, hogy értem-e az ítéletet?" - mondja a fiatalember. Az ügyet nyomon kísérte Kőszeg Ferenc is, a Magyar Helsinki Bizottság vezetője, aki a felmentő ítéletet követően, a helyszínen azt mondta Burkáéknak: "Ebből a történetből könyvet kellene írni."

"A hatóság nem szokott bocsánatot kérni"

Burkáék azt mondják, mióta kiszabadultak, nem kapnak rendes munkát. Ottjártunkkor az apa segédmunkázni volt valahol. A fiú hegesztő, érettségije is van, de arra panaszkodik, hogy mindenhol a gyakorlatot kérik számon, ám ő az elmúlt hat évet a rács mögött, majd házi őrizetben töltötte. Ráadásul most még papírja sincs róla, hogy ártatlanul ült börtönben, még nem kapta meg az ítélőtáblától a végzést.

Zeke László kártalanítás címén 50-50 millió forintra perli a magyar államot - ekkora kártérítésre még nem volt példa. A kialakulóban lévő bírói gyakorlat szerint átlagosan egymillió forintot szokás megítélni minden ártatlanul börtönben töltött év után, tehát ez az összeg messze e fölött van. "Az összeg pusztán mérlegelésen alapul, abból indulok ki, hogy kinek mi, mennyit ér. 50 millió egy jó debreceni kertes ház ára, és ha megkérdezném, hogy ki ülne érte több mint öt és fél évet, senki nem vállalná. Ráadásul ezekkel az emberekkel riogatták a helyi lapok a környékbelieket" - állítja Zeke László.

Az ügyészt azóta előléptették

Megkérdeztük Tóth Istvánt, aki az eset elejétől ügyészként képviselte a vádat, hogy utólag miként értékeli a Burka-ügyet. "Az ügy sajátossága volt, hogy komoly bizonyítási nehézségek léptek fel, ráadásul az idő súlyos elenyésztető hatással volt a bizonyítékokra. Sajnos itt is - mint általában - sok idő, ezúttal 13 hónap telt el az elkövetés és a vádirat benyújtása között" - mondja Tóth, akit azóta előléptettek, jelenleg a debreceni Fellebbviteli Főügyészség osztályvezetője.

Az ügyész hozzáteszi: "Nem tekintem szakmai sikertelenségnek az ügyet, mert a felmentő ítélet nem azt mondta ki, hogy nem ők követték el a gyilkosságot, hanem azt, hogy nincs bizonyíték a bűnösségükre." Arra a kérdésre, hogy személy szerint meggyőződőse-e Burkáék bűnössége, azt válaszolja, hogy ő tiszteletben tartja a jogerős ítéletet. Az esetleges bocsánatkérést firtató megjegyzésünkre pedig a következőt felelte: "Az én személyes tapasztalatom, hogy a hatóság ilyen esetekben nem szokott bocsánatot kérni az érintettektől" - mondja Tóth István.

Megkerestük a Hajdú-Bihar Megyei Rendőrfőkapitányságot, hogy megtudjuk: utólag ők miként értékelik a nyomozás minőségét, de Vezendi Jánosné szóvivő azt mondta az [origo]-nak, hogy "mivel megszületett a bírói ítélet, ezért már nem kommentáljuk az ügyet". Zeke László, az apa védője ma eképpen összegzi a hatóságok tevékenységét: "A rendőrség alapvetően rossz nyomon indult el, az ügyész azonosult ezzel, a bíróság pedig még mielőtt kifutott volna az előzetesre rendelkezésére álló időből, meghozta a téves ítéletét."