Jóróka Lívia 1974-ben született Sopronban. 1998-ban a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán végzett angol nyelvtanári szakon.

Mit gondol, 3500 jelölt közül miért esett többek között önre a választás?

A fórumot 2004-ben alakította Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum elnöke azzal a céllal, hogy a világ negyven évnél fiatalabb vezetőiből olyan csapatot szervezzen, amely képes a bolygónk előtt álló kihívások megvitatására és jövőképek kidolgozására. Idén Európából 45-en lettünk a társaság tagjai - összesen 150 fiatalt választottak. Nem tudom, ki ajánlott, csak a jelölés után értesültem a tényről, óriási megtiszteltetésnek tartom. A jelölőbizottság, amelyet 28 jelentős médiavezető (többek között a New York Times kiadója,a Reuters elnöke, a kínai állami televízió igazgatója) alkot, nyilván az európai cigányság helyzetének javítása érdekében végzett csapatmunkánkat kívánta elismerni ezzel a gesztussal.

Január 24-től egy héten keresztül vitatkoztak az Európa és a világ előtt álló feladatokról Davosban. Milyen tapasztalatokkal gazdagodott?

Elsőre mindig tart kicsit az ember egy ilyen nagy nemzetközi találkozástól, de az aggályokat hamar felváltja a csodálat. Rengeteg okos emberrel találkozhattam, ott volt Davosban Larry Page és Sergey Brin, a Google két alapítója, Ali Babacan, a török gazdasági miniszter, a norvég herceg, számtalan tudós, politikus, üzletember. Különféle munkacsoportokban dolgoztunk, én elsősorban a regionális identitásokkal foglalkozó tanácskozásokon vettem részt. Arra kerestük a választ, vajon mi lesz Európa jövője, hogyan alakul át Németország és Franciaország eddigi vezető szerepe, milyen biztonsági, munkaerő-piaci gondokkal kell szembenéznie 2020-ig az EU-nak.

Mire jutottak?

Meglepő volt, hogy a résztvevők az egyik legnagyobb gondnak az európai muszlim közösségek integrációját, munkához juttatását, oktatását tekintették. Jelenleg 15 millió muzulmán él az Európai Unióban, az ő helyzetükkel a háromszázból hat előadás is foglalkozott, ám furcsa módon a 15 milliónyi romával egy sem. Sajnos Magyarország is nagyon ritkán került szóba. Ezen változtatnunk kell.

Mit tud majd hasznosítani parlamenti munkájában az elhangzottakból?

Nagyon hasznos volt, amikor a Dél-Amerikában már bevált social economy (megfelelően talán szociális vállalkozásként fordíthatnánk) tapasztalatairól cseréltünk eszmét különféle nem kormányzati civil szervezetekkel. A folyamatos segélyezés nem vezet sehova, a legkilátástalanabb helyzetben lévőkön is munkalehetőséget teremtve lehet a leghatékonyabban és hosszú távon segíteni. Például ha kisvállalkozások elindításához nyújtunk támogatást. Így egyre több helyen a környezetvédelmi szempontból is komoly gondot jelentő - sajnos gyakran a romatelepek közelében található - szeméttelepek, hulladékfeldolgozók üzemeltetésére hoznak létre vállalkozásokat. Vagy egy másik példa: a telepfelszámolási program végrehajtása egyben munkát is adna a legelkeserítőbb körülmények között élőknek.

A roma nők helyzetéről szóló jelentésében ezek szerint erről is olvashatunk majd. Mit tart még fontosnak leszögezni a dokumentumban?

Az Európai Parlament várhatóan májusban tárgyalja az általam készített szöveget, addig még számtalan bizottsági egyeztetés, megbeszélés vár ránk. A legfontosabb, hogy feltérképezzük a gazdasági kirekesztést. A jelenlegi helyzet megváltoztatásában nagy szerepe lehet az Orbán Viktor által is hangsúlyozott távmunka ösztönzésének. Munkahelyek teremtése mellett ugyanakkor lehetőséget kell teremteni rá, hogy a roma nők maguk dönthessék el: otthon maradnak-e gyermekükkel, teljes állást vállalnak, vagy részmunkaidőben szeretnének dolgozni.

Az álláskeresésnél ugyanakkor gondot jelent az alulképzettség is.

Az oktatás szerepét is hangsúlyozni szeretném: bár terepmunkáim során még nem találkoztam olyan roma emberrel, aki azt mondta volna, hogy nem akarja taníttatni a lányát, közösségeinkben sok nő mégsem jár iskolába. Ezen változtatni kell. Tervezem azt is, hogy a roma nők által számos észak- és kelet-európai országban a nyolcvanas-kilencvenes években elszenvedett kényszersterilizációt a vétkes államokkal ismertessük el, és fizettessünk érte kártérítést.

JÁRÓKA LÍVIA
1974-ben született Sopronban. 1998-ban a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán végzett angol nyelvtanári szakon. 1999-2004 között a University College of London hallgatója, majd PhD-hallgatója volt, szociálantropológiai tanulmányokat folytatott. 1998-tól 2004-ig az Európai Migrációs Központ romaszakértője. Terepmunkára épülő disszertációjának témája a józsefvárosi romák élete. 2004-ben az európai parlamenti választásokon a Fidesz listájáról jutott mandátumhoz, az Európai Néppárt frakciójában foglal helyet.