Egy szkinhedtüntetés során láttam először kisgyerek szemében a félelmet, amit az érezhet, akit a származása miatt meg akarnak ölni - mondja pályája kezdetéről Magyar Elemér, "a cigányok ügyvédje".
- Honnan tudja, amikor elvállal egy ügyet, hogy a védence valóban ártatlan?
- Ezt nem lehet egy pillanat alatt eldönteni, de segít az élettapasztalatom. Sajnos nagyon ritkán tévedek - rengeteg jogsérelem történik. A legfrissebb példa: tegnap este 8-kor hívnak, hogy kommandósok jelentek meg egy cigány családnál. A fiúkat keresték, és még azt sem voltak hajlandók megmondani, miért. Amíg egy országban meg lehet csinálni, hogy naponta háromszor is zaklathatják őket, engedély nélkül bemehetnek a lakásukba, addig nagyon sok tennivaló van. Amikor az ember elvállal egy ügyet, valami igaza biztos, hogy van. De hozzáteszem, olyan embert is védek, akiről tudom, hogy bűnös. Ám azt szeretném, hogy tartsák tiszteletben a jogait, és úgy kezeljék, ahogy az a bűntetőeljárásban elő van írva.
- A romákat legtöbbször piti ügyekben kapják el...
- Igen, erre mondja cigány ismerősöm: "Elemér, tudod, hogy a cigányok miért lopnak?" - "Nem tudom." - "Azért, mert sikkasztani nem tudnak." Vagyis rájuk még pénzt sem bíznak.
- 1967-ben kezdett el dolgozni ügyészként. Azóta Ön szerint jobb vagy rosszabb lett a helyzetük?
- Azt hittem, legalább a rendszerváltás komoly változást hoz, de tévedtem. Talán annyi változás van, hogy létrejött a kisebbségvédelem, ami elképzelhetetlen lett volna a szocializmusban, hiszen az emberi jogok akkor még tabutémának számítottak. Beszélni ma már lehet, viszont abban nincs változás, hogy ugyanúgy megsértik az emberi jogokat, mint akkor. Évtizedekkel ezelőtt is nagyon nehéz helyzetben volt a magyarországi cigányság, igen rossz körülmények között éltek. Akkor figyeltem föl arra, hogy bűnbakként használják őket, mintha az egész bűnözést a cigányság hajtaná végre: sok a cigány, ezért sok a bűnöző. Miközben én meg azt látom, hogy ők az áldozatai a rendszernek, ennek az egész darálónak, amit úgy hívnak, hogy igazságszolgáltatás.
- 1987-ben lépett ki az ügyészségtől. Miért?
- Elegem lett az egész álszent Kádár-rendszerből. Abban a naiv tévhitben éltem, hogy az csak annak a korszaknak a sajátossága.
- Ügyvédként folytatta, miközben cikkeket írt az igazságszolgáltatás ellentmondásairól és törvénytelenségeiről. Konkrétan milyen ügyek kapcsán?
- A kilencvenes évek elején elég erős volt a szkinhedmozgalom, és gyakorlatilag én voltam az egyetlen, aki ezzel szemben fellépett. Egerben volt egy eset - ami ennek az időszaknak a meghatározó eseménye volt -, amikor 150 szkinhed szabályosan, katonás rendben kivonult, hogy cigányt verjenek. A belvárosból masíroztak ki a lakótelepre, úgy, hogy a rendőrök nem avatkoztak közbe. Egy cigány kereskedő-vállalkozót elkaptak és megverték. Az érintettek egyből értesítettek, így pár perc késéssel már a családnál voltam. Akkor láttam először egy kisgyerek szemében azt a fajta félelmet, amit az érezhet, akit a származása miatt meg akarnak ölni. Utána egy jó ideig a szkinhedekkel harcoltam itt Egerben - nyilván a magam módján -, ilyen ügyeket vállaltam el, és cikkeket írtam róluk.
- Szervezett egy tüntetést is...
- Igen, Horváth Aladárral együtt szerveztünk egy nagy cigánytüntetést, ami ebben az országban az első volt. Akkor jöttem rá, hogy a nagy többségnek igazából nem tetszett a szkinhed-megmozdulás, inkább mellénk álltak az emberek.
- Jogi berkekben milyen volt a visszhang?
- Ilyen értelemben nem volt sikeres az akció. Azt hiszem, hogy ez sokkal bonyolultabb társadalmi folyamat, mint hogy egy tüntetéssel lehessen befolyásolni.
- A cigányokkal milyen a kapcsolata?
- Sok barátom van közöttük, akiket úgy szereztem, hogy a problémáikban segítettem. Egyébként ők is segítettek bizonyos dolgokban. Nem pénzről van szó, nagyon sok ügyet ingyen vállalok.
- Amivel igazán híres lett, az a Pusoma-ügy.
- Pusoma Dénes olyan volt, mint bárki más: nem kimondottan rossz vagy jó ember - átlagos. Alapvetően arról van szó - és ezt be tudom bizonyítani a saját praxisomon keresztül is -, hogy a cigányokat úgy különböztetik meg leginkább az igazságszolgáltatásban és a bíróságon, hogy jóval kevesebb bizonyíték alapján is elítélik őket. A Pusoma-ügyben is ezt lehetett látni: néhány részleges bizonyíték alapján bűnösnek mondták ki egy súlyos bűncselekményben. Akkor minden fórumon elutasítottak, pedig tudtam, hogy igazam van. Szerintem, ha valakit ártatlanul elítélnek, attól minimum bocsánatot kell kérni. Õk még ezt sem tették meg.
Magyar Elemér Fekete-fehér címmel drámát írt Pusoma Dénes történetéből. A drámából hamarosan film készül
Ragályi Elemér rendező:
"A film megtörtént eseményt dolgoz fel: egy embert ártatlanul elítéltek gyilkosságért. Később kiderült ugyan, hogy nem ő a tettes, de végül öngyilkos lett. Televíziós produkcióra kaptunk állami támogatást, a Duna és a Magyar Televízióval van szerződésünk, és ha főműsoridőben adják le, kétmillió ember fogja megnézni. Bennem is rengeteg düh van azzal az általam zsigeri diszkriminációnak hívott dologgal szemben, ami mindannyiunkban megtalálható. Ha az ember alaposan magába néz, felfedezheti azokat az apró momentumokat, amivel megkülönbözteti azokat, akik nem olyanok, mint ő."
