HÍRDETÉS


HÍREINK
vissza

Összeköti a parasztokat és a romákat a mélyszegénység

betűméret csökkentése betűméret növelése
Címkék:  Gagybátor
2005 December 28    Forrás: Népszava


Ez a cikk archív

Országos probléma, hogy a pusztulásra ítélt falvak egészükben visszasegíthetők-e a társadalomba. A valószínű az, hogy a tartósan szegény lakosság is elvándorol az ország kedvezőbb helyzetű területeire. Riporterünk Gagybátoron járt, egy eldugott faluban, a csereháti dombság legbelsejében. Ahol a parasztlakosság elöregszik, a roma családok átlagéletkora pedig egyre alacsonyabb.

Hirdetmény

Amint a Szikszói Állatifehérje Feldolgozó bűzét magunk mögött hagyjuk, kinyílik a táj: sokszínű mezők szabdalják, a levegő kristályosan tiszta. A kókadozó madárberkenye sor már a falu elejét jelzi; ismét megérkeztünk.

Gagybátor eldugott zsákfalu a csereháti dombság legbelsejében, ahol házat kapni pár százezerért, és ahonnan az idén csaknem harmincan költöztek el megélhetést és igényeiknek megfelelőbb iskolát keresve. A főutcán nagy a nyüzsgés. Látom, Lidiék költöznek. Az utolsó pillanatban vették meg szocpolból a "Kismilliomosék" portáját, a régi, lyukas falú házban már az első hó rájuk nyomta volna a tetőt. Lidi mögött nagylánya, utánuk, mint a kiskacsák lépegetnek a gyerekek. Köszönünk egymásnak. A nagylány karján egy szennyes ruhába csavart, pár hetes csecsemő alszik békésen. A tizenkét éves forma Sanyika lábán ma hosszú, piros csizma virít, büszkén mutatja. Mögötte a két kisebb mezítlábas fiúcska is cipekedik, kis testüket csak derékig fedi elnyúlt pulóver. "Megfagytok mezítláb a fűben, menjetek be a házba" - szólok rájuk, de ők nem törődnek a szóval, egy darabon jönnek utánam, aztán hátramaradnak.

Gagybátor lélekszáma az idén kétszázötvenre csökkent. A Fészekrakó program segítségével szinte az összes gyermekes paraszt család elköltözött, ami Balla Ferenc polgármester szerint végleg megpecsételte a település sorsát. A falut nagyjából fele-fele arányban lakó romák és parasztok (ahogy itt nevezik magukat az emberek) monitoring rendszer híján maguk értékelik naponta a helyi lakosság összetételének arányváltozását, és a szakemberekhez hasonlóan mindig ugyanoda lyukadnak ki: a parasztlakosság elöregszik, a roma családok átlagéletkora pedig egyre alacsonyabb. Ami összeköti a nyugdíjas korú, vagy a munkaerőpiacról "kiselejteződött" parasztságot és cigányságot, az a mélyszegénység, bár a parasztok a háztáji megszűnését egyértelműen az állandósult zöldség és gyümölcslopásokkal magyarázzák, amit a romák ráadásul a gyerekekkel követtetnek el. A település százhat munkaképes lakosából tizenhétnek van bejelentett munkahelye, köztük van a polgármester, a titkárnő, a jegyző, a református lelkész, a tanítónő és a hivatalsegéd. A "Kismilliomosék" elköltözésével - akik elég pénzt nyertek a Luxoron az elmeneküléshez -, a faluközpontban kialakult a gagybátori cigánysor.

A falu nagy részét, a hozzátartozó földekkel, erdőkkel és legelőkkel két gazda birtokolja. Az egyik a népnyelv szerinti "Kiskupec", akinek csordája van és a sajátjában legeltet, a másik az előző polgármester, aki megvette az omladozó kastély épületét a gazdasági épületekkel együtt és a kastélyhoz tartozó, sittel teli töltött csónakázó tavat. Néhányan maguk készítette sajtot, túrót, tejfölt hordanak az encsi, vagy a szikszói piacra, a többiek általában nyugdíjból (már akinek valaha is volt munkaviszonya) és segélyekből élnek. Mindenkinek van fedél a feje fölött, a tizenhétezer forintos szociális támogatáson kívül rászorultság szerint szinte mindenki kap három-tízezer ezer forintos lakásfenntartási támogatást és a szociális földprogram alapján igényelhetnek magokat, hogy megtermelhessék az alapzöldségeket. Az önkormányzat szociális juttatásként felfűrészeli a családoknak a begyűjtött, vagy megvásárolt tűzifát. Az idén tizenhárom közmunkással és két önkormányzati körkaszával tartják rendben az árokszéleket, a pityerszert és az egyéb közterületeket. A település költségvetése ebben az évben 47 millió forint, mintegy 10 milliós forráshiánnyal, bevételük minimális; talán nyolc gépjármű van a településen, egyéb adókat nincs kitől behajtani.

Lassan felnő egy olyan generáció, amelyiknek a nagyapja esetleg még végzett mezőgazdasági munkát - a romák elsősorban a hagyományos, ősi cigányfoglalkozásokat űzték, csigát, makkot, gyógynövényt szedtek -, vagy az iparban dolgozott, de az apák szinte csak a közmunkát és a segélyeket ismerik. Amikor a kamaszok elérik a 18 éves kort, ellátatlanul maradnak. Szinte mindegy, hogy elvégezték a nyolc általánost, vagy sem, nem látnak más példát; a kiút számukra a szociális támogatás mellett a családvédelmi és a családi pótlék, tehát gyereket kell vállalni; minél előbb.

- Csakhogy itt éppen a legkiszolgáltatottabbakhoz nem jut el a pénz - a cigánysoron élő gyerekekhez. Születésük pillanatától nyomorra és a szüleikhez hasonló életútra vannak ítélve. Ez egy ördögi kör - mondja a szakmáját tekintve háztartási gépszerelő polgármester, aki életében maga is többször vált munkanélkülivé. Sokadmagával akkor, amikor a termelőszövetkezet felbomlása után 1993-ban megszűnt a helybe telepített, húsz éve működő orsózóüzem. - Itt a szegénységet már régen nem szabadna egyszerűen a segélyek elosztásával kezelni. Bármilyen kegyetlenül hangzik, kialakult egy olyan nemzedék, amelyik már nem sebezhető; úgy fog meghalni, ahogy most él. A munkától és felelősségtől elszokott szülő már nem keresi a kiutat, jön az ital, a leépülés - veszi sorba az ezerszer megfogalmazott okokat. - Ha lenne is lehetőség munkahelyteremtésre, az alacsony képzettség miatt, alig mernék belevágni. Krasznokvajnáról minden évben megkeresnek, hogy menjünk szüretelni, de nem találok rá embert.

Szakképzettség, rendíthetetlen erő, empátia - remélhetőleg a szeptemberben elfogadott Cserehát program keretén belül kinevezett kistérségi külső segítők bevonása elősegíti a válaszadást arra a kérdése, hogy a pusztulásra ítélt falvak egészükben visszasegíthetők-e a társadalomba. Amennyiben nem, akkor valószínűsíthető, hogy a tartósan szegény lakosság is elvándorol a teljesen leamortizálódott településekről az ország kedvezőbb helyzetű területeire.

A számítógépes ismereteit most alapozó polgármester még nem kapott információt a Cserehát programról, igaz, mint mondja, más elfoglaltsága miatt nem is vett részt a két utolsó kistérségi ülésen. A hivatalok nincsenek mindig a helyzet magaslatán, bár a helyzet szinte mindennapos - és főleg a békés együttélést szem előtt tartva hoznak döntéseket.

A munkának és a tudatos családtervezésnek megnyerhető korosztály egyetlen felemelkedési esélye az oktatás, csakhogy a cigánysoron lakó gyerekek óvoda- és iskolalátogatását a szülők általában nem támogatják. Az első két osztály összevontan a helyi általános iskolában végezhető el, utána iskolabusz hozza-viszi őket alsóban Gagyvendégibe, felsőben a Rákóczi kastélyból átalakított felsővadászi iskolába.

Sanyika elmeséli, hogy az iskolában sokat és sokfélét esznek, nem is ismer mindent azok közül, de otthon is esznek meleget, segélyosztáskor tésztafélét, hozzá csirkefarhátat pörköltesen. A sors és a BKV szeszélye folytán a faluba több helységből csak vissza lehet jönni busszal, elmenni onnan nem, úgyhogy az iskolások tízórai után gyakran vissza is jönnek.

Két műbőrdzsekibe öltözött kamasz botladozik végig az egyik udvaron oszladozó szeméthalmok között. A hátsó kertben égig ér a dudva, a tornácon ruhák szellőznek. Kérdem őket az iskoláról, "csak az ebéd miatt se lógnánk"- mondják, "de egy idősebb fiú - inkább már férfi - megfenyegetett, miatta járunk a korábbi busszal". Elhallgatnak. Egyikük hokedlit állít az utcára, a kerítés nélküli ház elé, és óvatosan ráhelyezi a hifit; bömbölni kezd a lakodalmas rock. - Imádom a zenét - kiáltja a fülembe -, meg a karácsonyt. Kár, hogy csak egyszer van egy évben. Akkor lemegyünk a református templom kertjébe, a tanító néni segít díszeket csinálni, és mindenki kap szaloncukrot. Emlékszik, tavaly tavasszal is volt nagy banzáj az iskolaudvaron, olyan finom virslit még nem evett, mint ott. Amikor a polgármesternél utánakérdezek, keserűen válaszolja: hónapokig készültek, hogy méltóképpen ünnepeljék meg a faluban is az EU-csatlakozást; úgy érezte magát, mint, akit földbe döngöltek, amikor látta, hogy a meghívott asszonykórus műsorára mindössze nyolcan voltak kíváncsiak; csak a délre meghirdetett ebédre verődött össze a sokaság.

A kies pityerszer aljában lakó Erzsi néni el van keseredve. "Elharapózik az igénytelenség" - mondja - "a közmunkások többet ülnek a pityerszerben, mint kaszálnak". Úgy emlékszik, hogy még tizenöt éve is volt itt munkamorál, a porták szegényesek, de rendezettek, a kisgazdák önellátók voltak, minden évben eladtak egy-két disznót, abból megtérült a saját, a harmadik ára. Híres szülöttüket a népdalénekes Béres Ferencet említi büszkén, miközben mutatja a kapuja előtti árkon átívelő, új betonhidat. Az órabéren felül valóságos lakodalmas ebéddel csalogatta ide dolgozni az embereket. Bezzeg, amikor kicsit sóhajtozott a kiadások miatt, a szemére vetették: "kellett magának Erzsébet-híd!".

Trézsiné Tomkó Anikó a Szikszói Kistérségi Többcélú Társulás gyermekjóléti szolgálatának családgondozója három hónapja látogatja a körzet kistelepüléseinek "problémás" családjait, hogy feltérképezze az óvodás- és iskoláskorú gyermekek számát, egészségi állapotát, ellátottságát, higiénés környezetét. A lakóhelyén munkanélkülivé lett óvónő hetente egyszer, három órát tölt Gagybátorban.

- A vártnál sokkal rosszabb állapotokat tapasztaltam a faluban - mondja. - Bútorozatlan, takarítatlan helységek, mindenütt kosz és legyek, több helyen már eltüzelték az udvaron álló budit is, a gyerekek ott végzik a dolgukat, ahol eszükbe jut. Egyetlen eszközöm a meggyőzés. Próbálom ösztönözni a szülőket, hogy ne tartsák otthon a gyerekeiket, hanem járassák óvodába. Sokszor kapom azt a választ, hogy majd vesznek ruhát, cipőt a gyereknek és akkor elhozzák, de ez csak kifogás, az önkormányzat rendszeresen hozat ruhaneműt a faluba. Többen panaszkodnak, hogy az óvodában bántják a gyerekeket, de látogatásaimkor azt tapasztalom, hogy jól érzik magukat ott. Az óvónő megtanítja őket a fogkefe, fogkrém, szappan használatára, a kezükbe ad ceruzát, rajzlapot, újságot, könyvet, mesél nekik, hogy megismerjék kicsit a tágabb világot. Ha egy gyerek hosszabb ideig nem jár óvodába, iskolába, igyekszem megtudni az okát és megértetni a szülőkkel, hogy a gyereknek elsősorban melegre, ételre és érzelmi biztonságra van szüksége. Megértőnek kell lennem a szülők problémáival szemben is, mert csak velük együtt érhetek el előrelépést a gyerekek nevelésében. Egyelőre bizalmatlanul fogadnak, gyakran kapom meg, hogy már megint mit keres itt, mit zaklatja a cigányokat. Az adminisztrációt megnehezíti, hogy sokan nem tudják, mikor születtek és milyen betegségeken estek át a gyerekeik. A legtöbb szülő magántanulót csinálna belőlük; ez annyit jelent, hogy nem jár iskolába, hanem időközönként osztályozó vizsgát tesz. De, hogyan segíthet egy analfabéta, vagy alig olvasni tudó szülő, otthon a gyereknek; ha fáznak, a könyvek is a kályhában végzik.

Mária asszony fogyatékos lánya helyett neveli egyik mozgáskorlátozott unokáját. Az idős asszony szívesen fogadta a családgondozót, aki rábeszélte, úgyis ráér, kísérje el a kislányt minden nap az óvodába. A nagymama szerint egy helyi, állandóan nyitva tartó iskola segítene igazán, ahol szépen beszélnek a gyerekekkel, ott hozzászoknának az igényesebb környezethez. Fogalma sincs arról, jelentene-e változást, ha a romák jövőre maguk közül választanának polgármestert, talán a roma jelöltnek nem is lesz elég az iskolázottsága, akkor majd a következő választásokon.

- A körzetemben itt a legriasztóbb a helyzet - mondja a családgondozó. - A legtöbb felnőtt le van százalékolva, csak arra kérnek, intézzek nekik olyan emelt családi pótlékot, ami a beteg gyerekek után jár. Bár tisztában vagyok vele, hogy körülményesebb a vizet a kútról hordani, mintha be lenne vezetve, mégis kérem őket, tegyenek magukért, takarítsanak össze valamennyire a házakban, mossanak a gyerekekre, hogy azok elfogadható állapotban kerüljenek be az óvodába és az iskolába, ássák ki újra a budit az udvarokon.

Dr. Szabó Márta, az encsi ÁNTSZ tiszti főorvosa nem emlékszik, hogy az áldatlan közegészségügyi állapotok miatt a polgármester, vagy a védőnő kért volna tőlük segítséget, bár az ÁNTSZ csak szakmai irányelveket adhat, még ahol a legégetőbb a szükség, ott sem állnak anyagi eszközök rendelkezésre. Ha a budikat eltüzelik, akkor célravezető lenne műanyag, mobil WC-ket felállítani a veszélyeztetett családok udvarában és kitalálni, miből lehetne fizetni a rendszeres takarítást - javasolja a főorvos asszony.

Most veszem észre, hogy a piros csizmás Sanyika nem maradt el, csendesen kullog mögöttem. - Vegyé' csokit - mondja a bolt előtt. Veszek. - Meg kivis innit. - Rendben. - Maradjá' itt - rángatja meg ragacsos kezével a lelógó sálamat. Nem maradok, én csak a hétvégére jöttem.



Hirdetmény

vissza az oldal tetejére

PROGRAMAJÁNLÓ
Előző hónap 2020 Szeptember   Következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930    
Aktuális: 

Nincs esemény

HÍRDETÉS


EGY ÉVE TÖRTÉNT
  • Összegzés az Első Országos Roma Ifjúsági Kongresszusról

  • A Dikh TV november elejéig kódolatlanul elérhető

  • Farkas Flórián nagy feltámadása: újra bevetik listavezetőként

  • Csoda, hogy egyáltalán létezik

  • Az ellenzék adhatja az ORÖ-elnökét, Flóri nagyot bukhat!



CÍMKE FELHŐ
KI KICSODA?

SZAVAZÁS

Oszlassa-e fel magát azonnal az Országos Roma Önkormányzatot?














KÖVESSEN MINKET ONLINE
KÉPGALÉRIA
 PARTNEREINK:

  • 100 Tagú Cigányzenekar



    Phiren Amenca



    Parno Graszt