Magyarországon a családi háttér, a szülők iskolázottsága egyedülálló mértékben határozza meg a gyerekek iskolai teljesítményét. A magyar viszonyok különösen felerősítik az egyenlőtlenségeket.
A nálunk fejlettebb országokban sokkal kevésbé befolyásolja a családi háttér a tanulók fejlődését - mutatott rá Kertesi Gábor, oktatáskutató, közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi Intézetének főmunkatársa. Szerinte a magyarországi lesújtó eredményekben kulcsszerepet játszik az 1985-ben bevezetett szabad iskolaválasztási rendszer, aminek következtében felerősödtek a szegregálódási folyamatok.
A magyarországi szabad iskolaválasztási rendszer ritka kivételnek számít az egész világon. A fejlett országok többségében a gyermekeknek a körzeti iskolába kell járniuk, ha máshová akarná beíratni gyermekét a szülő, akkor vagy magániskolába küldi és fizet érte, vagy elköltözik. Magyarországon szintén vannak ugyan körzeti iskolák, ahová kötelező az ott lakó diákokat fölvenni, ám a szülőnek nem kötelező oda beíratnia gyermekét: ha van hely másik iskolában, járathatja oda is.
Az iskolák között már a kötött beiskolázás időszakában, 1985 előtt is voltak különbségek, mivel a beiskolázási körzetek lakosságának társadalmi háttere is eltérő volt. A szabad iskolaválasztás ezeket felerősítette: a tehetősebb, iskolázottabb szülők többnyire könnyebben tanuló gyermekei a jobb iskolákat célozták meg, a szegényebb, tanulatlanabb családok gyakran nehezebben tanuló gyermekei pedig maradtak a rosszabb iskolákban. A szabad iskolaválasztás rendszere elsősorban a középosztálybeli családoknak kedvez.
Ezt a feltételezést a 2001-es népszámlálás adatai erőteljesen alátámasztják. Magyarországon ma 1591 olyan település van, ahol csupán egy általános iskola van, vagyis, ha a szülők élni akarnak szabad iskolaválasztási jogukkal, kénytelenek más település iskolájába küldeni a gyermeküket. E falvak tanulóinak a 23 százaléka jár máshová iskolába, közülük is legnagyobb arányban az iskolázottabb szülők gyermekei. A csak szakmunkásképzőt végzett apák 20 százaléka küldi gyermekét más település iskolájába, az érettségizett apák 29 százaléka, a diplomás apukáknak viszont a 42 százaléka küldi másik település iskolájába a gyermekét.
A joghézagok következtében maguk az iskolák is szabadon válogathatnak a körzeten kívülről jelentkező diákok között. (Ezt 2007 tavaszán már nem tehetik meg. Akkor már a körzeten kívülről jelentkezők közül elsőként a halmozottan hátrányos helyzetűeket kell fölvenniük, a többiek pedig csak sorsolással kerülhetnek be.) A jobb iskolákba többen jelentkeznek, mint ahány hely van. És bár a közoktatási törvény tiltja az általános iskolai felvételiztetést, arra nézve, hogy minek alapján válogassanak a diákok között, ha túljelentkezés van, nem mond semmit. Így a felvételi vizsga tilalmát az iskolák burkoltan ugyan, de tömegével sértették meg - hívta fel a figyelmet Kertesi Gábor. Az oktatási intézményeknek ugyanis előnyös, ha magasabb társadalmi státusú, iskolázottabb szülők könnyebben tanítható gyermekeivel töltik fel helyeiket.
Ezek a folyamatok mindinkább duális rendszerré szakítják szét a közoktatást: az iskolázott, középosztálybeli szülők gyermekei járnak az ország jobb iskoláiba, a hátrányos helyzetű, szegény, iskolázatlan, állástalan szülők gyermekeinek pedig a középosztály által mellőzött, rosszabb iskolák jutnak.
Az utóbbi időben sokat emlegetett PISA nemzetközi felmérés is bizonyította: a szülők iskolázottsága nagy hatással van a tanulók teljesítményére. Magyarországon az OECD-országok átlagához képest erőteljesebb befolyással bír a családi háttér - mondja Balázsi Ildikó, a Sulinova Kht. értékelési központjának vezetője.
A 2003-as vizsgálatban - amely elsősorban a matematikai képességekre helyezte a súlyt - a legfeljebb nyolc általánost végzett anyák gyermekei matematikából OECD-átlagban 458 pontot értek el, a magyar eredmény ebben a "kategóriában" csak 428 pont lett. A legalább érettségizett anyák gyermekeinek OECD-átlaga 508 pont, míg a magyar eredmény 485. A diplomás anyák gyermekeinél az arányok megfordulnak: az OECD-átlag 532 pont, a magyar eredmény 542 pont. A vizsgálatból kiderült az is: ha Magyarországon két olyan iskolában, ahol a diákok családi háttere között jelentős eltérés van két azonos feltételek közül érkező diák jár, akkor a teljesítményük közötti különbség várhatóan 44 pont lesz. Ha viszont az egyazon iskolában tanuló diákok családi hátterében van ugyanakkora különbség, akkor a kettőjük közti teljesítménykülönbség csak hét pont lesz.
Az lenne tehát a megfelelő, ha a társadalmi különbségek az iskolán belül, és nem az iskolák között képeződnének le - mondja Kertesi Gábor. A PISA vizsgálatában a legjobban teljesítő finneknél például nincs szabad iskolaválasztás, és nem is ekkorák a különbségek az iskolák között. Ha viszont a nehezen kezelhető, rosszul tanuló gyerekeket öszszezsúfolják egy iskolába, mint nálunk, pillanatok alatt kialakul egy sajátos szubkultúra, amelyben a tanulás stréberségnek számít.
