2024 March 29., Friday/Gedeon, Johanna napja van. .

Keresés

Add meg amire keresni szeretnél!

Ártatlanul a börtönben
2005. 12. 12. 00:00

A büntetlen előéletű férfi a szabadulása óta keresi a korábbi helyét a világban. Egyelőre nem sok sikerrel.

A 49 éves roma férfit 2004 januárjában szintén a megyei bíróság mentette fel a folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak vádja alól, ami miatt első fokon még négy év két hónapi fegyházra ítélték. A büntetlen előéletű férfi a szabadulása óta keresi a korábbi helyét a világban. Egyelőre nem sok sikerrel.

Bogdány József alacsony, szikár ember. A szeméből tűz és életerő sugárzik, pedig jószerivel alig akad egészséges testrésze. Gyomrát és tüdejét évekkel ezelőtt megműtötték, szívpanaszai vannak, magas a vérnyomása, mozgásszervi betegségben is szenved, a közelmúltban pedig cisztát találtak az agyában. Naponta tizenkétféle gyógyszert szed, az állandó fejfájás miatt már a harmadik fajta fájdalomcsillapítót használja. Attól fél, hogy az a másfél év, amit elvettek az életéből, nagyon fog hiányozni a tervei megvalósításához.

- Három éve éppen arra készültünk, hogy felújítjuk a somogytarnócai házunkat, egy egykori cselédlakást, amit még az önkormányzattól vettünk. Már megvoltak a kiviteli tervek is, sőt, a banki kölcsönhöz is benyújtottuk a papírokat, amikor elvittek a rendőrök - mondja Bogdány József. - A feleségem egyedül nem tudott belevágni az építkezésbe, egy időre elköltözött az anyjához, aztán mire visszament, már szinte mindent szétloptak a házból. Ma már csak egy romhalmaz az egész.

Bogdány Józsefet dolgos, szorgalmas embernek ismerték Somogytarnócán. A férfinak egészen a letartóztatásáig csaknem folyamatos munkaviszonya volt: téeszben, állami gazdaságban, városgazdálkodási vállalatnál, fatelepen dolgozott, ha pedig éppen nem volt állása, regisztráltatta magát a munkaügyi központban. A környékbeliek elfogadták, hogy a roma férfi tíz évvel ezelőtt második feleségnek egy magyar asszonyt választott. Piroska - akinek szintén ez a második házassága - a most 14 éves Csilla lányát hozta a kapcsolatba. A hétéves Dani és az ötéves Noémi már közös gyermekük.

- Piroska édesanyja az első pillanattól kezdve ellenezte, hogy a lánya hozzámenjen egy romához, meg is mondta a szemembe, mindent el fog követni, hogy szétválasszon minket - állítja Bogdány József. - Tervéhez unokáját, Csillát használta fel. Nem volt nehéz, mert az akkor 11 éves lánnyal nehezen jöttem ki, nem tűrte el, hogy megpróbálom fegyelmezni, ráadásul szégyellte, hogy egy roma ember lett a nevelőapja.

Csilla és a nagymamája 2002 nyarán tettek bejelentést a gyámhivatalnál, hogy a nevelőapa, Bogdány József rendszeresen szexuálisan molesztálja a kislányt. Később a rendőrségen a gyerek úgy pontosította a vallomását, hogy a nevelőapja többször megmutatta neki a nemi szervét, és arra kényszerítette, hogy kézzel simogassa, elégítse ki őt. A rendőrök 2002. augusztus hetedikén őrizetbe vették a férfit, akit két nappal később letartóztattak folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak alapos gyanúja miatt.

- Nem is értettem, hogy mi történik velem. Szörnyű volt, hogy igaztalanul megvádoltak, de akkor még azt hittem, hogy hamar kiderül majd az ártatlanságom - mondja Bogdány József. - Álmomban sem gondoltam volna, hogy csaknem másfél évig ülök majd a börtönben.

Bogdány Józsefet 2002 szeptemberében szállították át a rendőrségi fogdából a kaposvári börtönbe. A férfi olyan körülmények közé került, amit addig csak filmeken látott. Bogdány Józsefet egy zsúfolt, huszonegy fős zárkába helyezték, ahol a rabok háromemeletes ágyakon aludtak, a vécécsészét csak egy paraván választotta el az emberektől.

Józsefet megelőzte a híre: mire belépett a zárkaajtón, a cellatársak már tudták, hogy mivel vádolják a férfit. A kártérítési perben a bíróság két tanút is meghallgatott, akik közös zárkában raboskodtak Józseffel. A jegyzőkönyv tanúsága szerint L. György például azt vallotta, a börtönben még a gyilkosoknál is rosszabb a pedofilok megítélése. Igaz, József mondta, hogy ártatlan, ám ezt odabent senki sem hitte el neki. Különösen azok után, hogy 2003 májusában első fokon bűnösnek találták őt.

Az egykori rabtárs szerint Bogdány Józsefnek nagyon kemény sorsa volt a börtönben, az első hónapokban valóságos pszichikai terror alatt állt. A cellatársak csak "pedrónak" hívták, reggeltől estig ugráltatták, csicskáztatták a vézna férfit, akinek megállás nélkül takarítania kellett. Egy másik egykori rab, P. István pedig azt vallotta, hogy Józsefnek rendszeresen ki kellett állnia "sportolni", azaz bokszolni az egyik fogvatartottal, történetesen az egyik legerősebb fizikumú, küzdősportokban is jártas férfival. A tanú arról nem beszélt, mi lett a vége ezeknek a "sporteseményeknek".

- Mi lett volna? Jól elvert minden alkalommal - mondja József. - Igazából nem volt küzdelem, mert én nem is mertem ütni, attól féltem, hogy akkor még jobban összever. Arra figyelt, hogy nyílt sebet ne okozzon: ököllel ütötte a fejemet meg a karomat, rugdosta a lábaimat. Tele voltam kék-zöld foltokkal, de ez nem nagyon látszott, mert hetente csak egyszer lehetett fürdeni. Volt egy őr, aki megkérdezte, mik azok a foltok. Azt mondtam neki, hogy elestem a zárkában.

József másféle atrocitásokra is emlékszik. Származása, vékony testalkata és a pedofília gyanúja miatt folyamatosan megalázták. Így például az ennivaló nagy részét elvették tőle: húst, felvágottat, paradicsomot hónapokig nem ehetett, a jobb falatokra az erősebbek azonnal rátették a kezüket. Másfél évig szinte csak májkrémen élt. Nemcsak takarítania, mosnia is kellett, a zárkatársak koszos ruháit, zoknijait. Ha nem ugrott azonnal, könnyen kaphatott egy-két pofont.

- Volt egy rab, aki nem engedte meg, hogy normálisan végezzem a szükségemet - mondja József. - Hangosan számolt, és ha harminc másodpercen belül nem fejeztem be a nagydolgomat, rám öntött egy vödör vizet. Azt mondta, nem bírja a szagomat.

Amikor arról kérdezem a férfit, hogy miért nem szólt az őröknek a bántalmazásokról és a megaláztatásokról, halvány mosoly fut át az arcán.

- Annál nincsen nagyobb bűn, mint ha valaki vamzerkodik. A spicli úgyis lebukik, aztán a társak még jobban megdolgozzák - mondja Bogdány József. - Akkor úszod meg a legjobban, ha tűrsz.

Az utolsó hónapokban aztán könnyebb lett a helyzete a börtönben. Amikor a rabtársak látták, hogy a felesége csomagokat és leveleket küld a férfinak, többen is elfogadták, hogy József talán mégsem bűnös. Az ártatlanságát - pontosabban a bizonyítottság hiányában történő felmentését - 2004. január 19-én mondta ki a bíróság. A jogerős ítélet szerint az elsőfokú bíróság rosszul mérlegelte a feltárt tényeket, bizonyítékokat, azok alapján ugyanis nem állapíthatták volna meg Bogdány József bűnösségét.

Így például hiba volt elfogadni hitelesnek József anyósának tanúvallomását, amikor nyilvánvaló volt, hogy rossz viszonyban van a vejével. Ugyancsak megkérdőjelezhető a sértett - a nevelt lány - előadása is, aki egyébként a bíróság előtt már nem is tett vallomást. Csakúgy, mint József felesége, akiről viszont a bíróság megállapította, hogy az édesanyja erős befolyása alatt állt. A jogerős ítélet szerint felvetődött az a gyanú, hogy az anyós és a nevelt lány egymással összejátszva hamisan vádolták meg Bogdány Józsefet a bűncselekménnyel.

Hogy valóban így volt-e, arról nem születik majd bírósági döntés. József ugyanis nem tett feljelentést hamis vád miatt az anyósa ellen.

- Minek? Nagyon haragszom rá, meg is szakítottam vele minden kapcsolatot, de nem akarok újra évekig a bíróságra járni - mondja a férfi. - Csilla más ügy. Amikor először találkoztam a nevelt lányommal az után, hogy kiengedtek a börtönből, az volt az első kérdésem: miért csináltad? Erre ő lehajtotta a fejét, de nem mondott semmit. Azóta egyszer sem kérdeztem a dologról. Azt nem mondom, hogy elfelejtettem, azt se, hogy teljes szívemből megbocsátottam volna neki, de soha többé nem fogom szóba hozni.

Bogdány József szabadulása után visszament a somogytarnócai házba, de a családját nem találta otthon. Nem volt hova mennie, ezért ott maradt a fűtetlen, víz és villany nélküli egykori cselédlakásban. Kezében a szabadulólevéllel járta a falu utcáit, próbálta elmagyarázni az embereknek, hogy ártatlanul hurcolták meg. Ekkor tanácsolta neki valaki, hogy forduljon ügyvédhez, és perelje be az államot a börtönben töltött hónapokért.

Ballon Károly Kornélné, a Barcshoz tartozó Somogytarnóca részönkormányzati képviselője a kártérítési per tárgyalásán úgy fogalmazott: József a szabadulása után hiába próbált kapcsolatokat keresni, a falu nem fogadta vissza őt, sokszor beszóltak neki az utcán, hogy menjen vissza a börtönbe, és tűnjön el a környékről.

- Amikor kiengedtek, a bírónő azt mondta, egy darabig kerüljem a családomat, ne zaklassam a feleségemet, nehogy valami bajt csináljak, mert könnyen visszakerülhetek a börtönbe - idézi fel a szabadulása utáni időket Bogdány József. - Eltelt hat hónap, aztán nem bírtam tovább. Nagyon hiányoztak a gyerekeim meg az asszony, úgyhogy megkerestem őket.

Férje letartóztatása után Piroska a három gyerekkel átmenetileg az anyósához költözött. Mint mondja, teljesen össze volt zavarodva, sokáig nem is tudta, kinek higgyen.

- Utólag szégyellem, hogy nem álltam azonnal a férjem mellé, de az anyám és a lányom annyira bizonygatták, hogy a Józsi milyen szörnyűségeket csinált. A Csilla még gyerek volt, nem hittem, hogy képes lenne igaztalanul megvádolni a nevelőapját - mondja József felesége. - Az is igaz, hogy én mindig is gyenge voltam, könnyű volt engem befolyásolni. Hosszú hónapokig eltartott, amíg hinni kezdtem a férjem ártatlanságában. Az anyám és a lányom utólag sem ismerték be, hogy hazudtak a Józsiról, de már nincs is szükségem rá. Ismerem a férjemet, tudom, hogy sohasem tenne olyat, amivel megvádolták.

József még a börtönben ült, amikor Piroska újra felvette vele a kapcsolatot, leveleket, csomagokat küldött neki. Végül visszaköltözött Somogytarnócára, ám a lepusztult lakásban nem bírta sokáig, így került a három gyerekkel a nagyatádi anyaotthonba. Tavaly nyáron ott kereste fel először a férje, aki elmondta: még mindig szereti őt, szüksége van rá meg a gyerekeire, majd óvatosan megkérdezte tőle: hogy újrakezdhetnék-e egymással? Piroska rövid gondolkodás után igent mondott. Az egyetlen kérdése az volt, hogy József képes lesz-e egy fedél alatt lakni a nevelt lányával, de a férje megnyugtatta: nem fogja bántani egykori vádlóját.

A Bogdány család jelenleg Nagyatádon él egy lakótelepi albérletben. József elvégzett egy személy- és vagyonőri tanfolyamot, de az egészségi állapota miatt szinte semmi esélye sincs, hogy munkát találjon magának. Havi 17 200 forint szociális segélyt kap az önkormányzattól, ehhez jön Piroska főállású anyaságért járó 22 ezer forintja. A családi pótlékkal és a gyermekvédelmi támogatással együtt nagyjából havi 80 ezer forintból kell megélnie az öt embernek. Ebből csak az albérlet elvisz 25 ezer forintot.

- Nagyon kellene a kártalanításként megítélt összeg a családnak, de úgy véljük, hogy ennél jóval több jár az elszenvedett atrocitásokért - mondja Krasznai Mária barcsi ügyvédnő, Bogdány József jogi képviselője. - Épp ezért fellebbeztünk a keresetben megjelölt tízmillió forintos kártérítési összeg megítéléséért.

Az első fokon megítélt 4,6 millió forint nagyobbik része az úgynevezett nem vagyoni kártérítés. Az ítélet indoklása szerint ez az összeg alkalmas arra, "hogy az előzetes letartóztatás miatti fizikai és pszichés sérelmeket enyhítse, kompenzálja". Ugyanakkor az ítélet azt is rögzíti, hogy a "fogva tartás alatti bántalmazás nem a jogszerű fogva tartási körülmények következménye, és ezért külön a magyar állam nem felel". Érdemes elgondolkodni ezen az indokláson, ez ugyanis azt jelenti, hogy mindaz, ami Bogdány Józseffel a börtönben történt, az a jogszerű fogva tartás keretei között esett meg vele.

József most siettetné az időt, alig várja, hogy a kártérítési perben megszülessen a másodfokú döntés.

- Ha csak annyit kapok, amit első fokon megítéltek, Nagyatádon már abból is tudnék venni egy kis lakást - mondja a férfi. - Muszáj lépnünk, mert az albérletet már nem bírjuk sokáig fizetni. Csak attól félek, hogy nem találok magamnak munkát. Pedig még az állandó fejfájással is tudnék dolgozni. Nem adhatom fel. Fel kell nevelnem a gyerekeimet.