Járóka Líviával az első brüsszeli évről, a multikulturalizmus jövőjéről és a romák ügyének európai parlamenti képviseletéről beszélgettünk.
Véget ért az Európai Parlament ülésszaka. A saját munkáját illetően mely ügyeket tartja fontosnak kiemelni?
A romák valós helyzetének ismertetése, e téma megfosztása a paternalista, sok esetben előítéletes beidegződésektől, a szakmai érvek "bedolgozása" az európai köztudatba és politikába volt az első feladatom. Ennek eredményeképpen az év második felében a véleményformálás mellett, már a hivatalos ügymenetben is egyre több romákat érintő kérdés került előtérbe, határozatok születtek, melyeket tettek kell hogy kövessenek. Nem a retorika szintjén működő ajánlások, újabb kutatások, még több megfogalmazott terv szükségeltetik, hanem valós felelősség, elkötelezettség, kezdeményezőkészség, és a dolgok felülvizsgálata, és önbírálat, ha kell, a nemzeti kormányok, az európai vezetés, és a roma civilek oldaláról egyaránt. A dokumentumok közül legfontosabb talán az április 26-án elfogadott "Roma Határozat", az Európai Unió első olyan dokumentuma, amely kizárólag a romák problémáival foglalkozik. Továbbá megszületett az Európa Parlament "A kisebbségek védelme és a megkülönböztetés elleni politikák" címet viselő jelentése, melynek van külön egy hosszabb roma vonatozású, általunk szövegezett része.
Gál Kinga készítette el azt a jelentést, amely az alapvető jogok érvényesülése érdekében egy ügynökség felállítását javasolja.
Ez azért fontos, mert megteremti a lehetőségét annak, hogy a nemzeti hatáskörbe tartozó kisebbségek védelme európai szintre emelkedhet, és mert a hamarosan felálló Európai Alapvető Jogok Ügynökségén belül egy nemzeti kisebbségekkel foglalkozó intézmény megalakítására is esély mutatkozik. Több civil szervezet az európai struktúrán belül roma szekciót is szeretne látni, az Európai Bizottságban erre nem látok esélyt, valós igény és összehangolt lobby esetén esetleg ez is szóba jöhet, bár az én személyes véleményem az, hogy hosszú távon az integrált struktúrák hozhatnak csak igazi, tartós változást. Ezen kívül több egészségügyi, női jogi, várostervezési hivatalos anyagba is bekerültek a roma szempontok. A roma nők kényszersterilizációját a munkánknak köszönhetően ismerték el először: a tagállamokat kötelezte az EP, hogy szüntessék meg ezt az orvosi gyakorlatot. A költségvetés területén is történt előrelépés, a Szociális Alapot vizsgáló jelentés külön említi a romák és más hátrányos helyzetű csoportok igényét arra, hogy minél több európai forrás lehetővé tegye e csoportok lendületesebb integrációját, rövid távon adott esetben célzott pénzek, helyzetbehozó programok segítségével is. Ezeket a határozatok az idei ülésszak utolsó honapjaiban tárgyaltuk és fogadtuk el, ezt egy egész éves előkészítő munka előzte meg.
Hogyan kezdtek hozzá ehhez a munkához?
Az első hónapok nagyrészt abból álltak, hogy minél több kapcsolatot építsünk ki, szakmai szövetségeseket találjunk először a Néppárton belül, majd a többi pártban. A politikai atmoszféra is kedvezett a téma fogadtatásának, de ennél fontosabb véleményem szerint, hogy végre a szakmai érvek kerülnek előtérbe az eddigi paternalista személetmód helyett. A biztosok meghallgatásán, már az első hetekben sikerült felhívni a figyelmet a romák ügyére. Ezt követően alakult meg októberben a Néppárton belül az európai romákat sújtó problémákat vizsgáló munkacsoport, amelynek első, decemberi ülésén a bizottság létrejöttét kezdeményező Orbán Viktor is részt vett. A szakmai csoport vezetőjeként az a feladatom, hogy elkészítsem az Európai Néppárt állásfoglalását az európai roma közösségek integrációjának elősegítéséről , amelynek alapja az oktatás és a foglalkoztatás javítása lesz, és még a második ülésszak első felében lebonyolítsam ennek a munkaanyagnak a szakma vitáját. Novemberben pedig Románia és Bulgária csatlakozása kapcsán a "Rasszizmus és sokszínűség" pártközi csoport alelnökeként megszerveztem az Európai Parlament első hivatalos roma közmeghallgatását az ottani romák helyzetéről. Tavaszra sikerült az EP nőjogi bizottságában elérni, hogy napirendre tűzzék a roma nők helyzetét. Most ősszel ebben az ügyben is közmeghallgatás lesz szakértők és az esélyegyenlőségi biztos, Vladimir Spidla részvételével. Ezt követően pedig egy a roma nők gazdasági kirekesztettségéről szóló jelentés kerül a parlament plénuma elé, amelynek jelentéstevője leszek.
Kissé előreszaladtunk... Ezek szerint rengeteg ügy van, és a romák helyzete gyakorlatilag folyamatosan az Európai Parlament napirendjén van.
Minden olyan ügyet igyekszem képviselni, amely a roma kisebbség és a többség közötti esélyegyenlőtlenség kiegyensúlyozásáról szól. Nagy hangsúlyt fektetünk az európai cigányellenesség megfékezésére és a civil szervezetekkel való szoros együttműködésre. Kezdetektől célom volt, hogy 2007 az esélyegyenlőség éve legyen, és végül a Bizottság és a Parlament is elfogadta ezt a javaslatot. Szeretném, ha az azt követő év is hasonló témájú lenne, egymás tiszteletére, a hátrányban lévők helyzetére, konkrét lépésekre koncentrálna, mintegy építve a 2007-es évben központi kérdésként kezelt Európa-szerte erősödő cigányellenességre, xenofóbiára és ennek következményére, a diszkriminációra. Ennek a programnak a része lesz a futballstadionokban tapasztalható jelenségek visszaszorítása is.
Mennyit javít a romák helyzetén az, hogy most már két magyar képviselőjük is dolgozik az Európai Parlamentben?
Az elsődleges feladat az, hogy az európai politika lehető legmagasabb szintjén foglalkozzanak a romák ügyével. Úgy érzem, hogy ez sikerül is. És persze ketten vagyunk, így minimum kétszer annyit tudunk elérni, bár a romák helyzetéről szóló határozat támogatottsága is bizonyította, hogy a kompromisszum, a közös fellépés megsokszorozza az eredményességet. Legfőbb ideje, hogy ne csak dokumentumok és gesztusok szintjén, de konkrét lépések formájában is tetten érhetőek legyenek az eddig eltelt időszak eredményei. Ez az elkövetkező négy évre, ameddig a mandátumom tart, rengeteg munkát jelent majd. Az a dolgunk, hogy ne mehessen át úgy dokumentum az Európai Parlamenten, hogy azt ne vizsgáltuk volna meg a romák helyzete tekintetében, hogy a roma szempontok minden vitában megmutatkozzanak. Tovább kell mennünk az úton és az alapozó időszak végéhez közeledve konkrét lépéseket kell kikényszerítenünk, és az eredményességet is rendszeresen vizsgálnunk kell. Ahogy említettem, szoros munkakapcsolatban vagyok a civil szervezetekkel, a munkám nagy részét az ő szakvéleményükre alapozva végzem, ahogyan megpróbálok minél jobb kapcsolatot kialakítani a roma ügyekre egyre nagyobb figyelmet fordító, az ebben a folyamatban a politikai akarat és gazdasági támogatás tekintetében jelentős szerepet játszó Európai Bizottság tagjaival is. Az Európai Bizottságban, a legkülönbözőbb területeken történtek előrelépések, úgy érzem talán sikerült a lehető legtöbbet kihoznunk a minket fogadó, eddig roma ügyben inkább passzív politikai légkörből, hisz a Bizottságon belül megalakult egy, a roma ügyekkel foglalkozó tárcaközi testület és látványos közeledés történt a roma civil szervezetek felé. Ez azt mutatja, hogy ez a téma egyre hangsúlyosabban jelenik meg az Európai Bizottság napirendjén. Ezt egyébként Barroso elnök és Spidla biztos úr is nyilatkozatai és aktivitása is megerősíti. Ezen, és egy látványos roma kiállításon túl, a Bizottság háromhavonta négy roma származású gyakornokot fogad - innen azonban az Európai Bizottságnak tovább kell lépnie.
A Néppártnak is van roma gyakornoki programja...
Igen, ebben megelőztük őket. Az Európai Néppárt az első és máig az egyetlen párt a Parlamentben, amely nemzetkőzi roma gyakornoki programot indított. Így évente nyolc diák ismerheti meg közelről az Európai Parlament munkáját. Az első Magyarországról érkező gyakornok, egy lány, szeptemberben érkezik, egy hónapig a Néppárt képzésén vesz részt, majd egy hónapot dolgozik az Európai parlament képviselőinek parlamenti irodáiban.
Úgy tűnik, hogy a magyar romák európai képviselete "női" feladat lett.
A magyar parlamentben a három Lungo Drom-os és Teleki László szocialista képviselő is férfi.
Ugyanakkor annak ellenére, hogy a roma vezetők túlnyomó többsége férfi, a Fidesz rendezvényein, legyen az bárhol az országban, a részt vevő romák nagy része úgy tűnik, hogy a nők közül kerül ki. Érdekes, hogy a leggyakrabban az asszonyok jönnek el a nagyobb lányokkal, és sokkal kevesebb férfit látni.
A rendezvényeken lehet hogy a nők, a politikai tárgyalóasztaloknál azonban a férfiak vannak többségben egyelőre, de abban egyetértek, hogy egyre több a roma női politikus. Ez egy érdekes dolog, a szakdolgozatom egyik része éppen a politikai szerepvállalásról szól. Arról, hogy meglepő módon a rendszerváltozás után a nőknek kellett ellátnia az integráló szerepet, korábban ugyanis a férfiak jártak el dolgozni, az ő fizetésükből élt a család. A nők a gyermekeket nevelték. A rendszerváltozás során azonban nagyon sokan elvesztették az állásukat, a mai roma társadalom 80-90 százaléka munkanélküli. Ez olyan drasztikus változást okozott a családok életében, hogy felborultak a szerepek, és a nők mindjobban rákényszerülnek arra, hogy a többségi társadalom felé ők nyissanak, kapcsolatot teremtsenek, munkát vállaljanak, akár politizáljanak. Szerintem ez az oka annak is, hogy a roma nők aktívabban vesznek részt a közéletben. Egyre több roma nő vesz részt sikeresen nemzetközi szinten is a politikában, de még nem egyenlő számban találunk nőket és férfiakat a roma politikusok között Európában. Talán a roma nők könnyebben elfogadhatóak a többségi társadalom számára. A témában végzett kutatások is azt mutatják, hogy a roma nőkkel kapcsolatos sztereotípiák nem annyira negatívak és könnyebben megváltoztathatóak, mint a roma férfiakkal szembeni előítéletek. A politikusok között pedig ugyanaz a helyzet, mint a nem romáknál: azt hiszem, a nők könnyebben tudnak kapcsolatokat teremteni, kompromisszumkészebbek, és mivel a női politikusok kevesebben is vannak, talán jobban figyelnek rájuk.
Hol tölti a parlamenti szünetet?
Itthon, Sopronban a szüleimnél, a nagyszülőknél. Az év első felében Brüsszelben laktunk, utána minden héten ingáztam Brüsszel és Sopron között. Szeptembertől újra kiköltözünk Brüsszelbe, ahol a kislányom, Emma Gál Kinga legkisebb fiával együtt most kezdi az óvodát.
Az európai parlamenti választások előtt Londonban élt, ott járt egyetemre. Ez keveseknek adatik meg. Hogyan sikerült kijutni?
A gimnázium után Szombathelyre mentem főiskolára, angol szakra. Ezután jelentkeztem egy szociológia egyetemi kurzusra, ami Varsóban volt a CEU-n. Amikor ezt befejeztem, mivel Magyarországon nem lehetett antropológiából doktorálni, ezért angol egyetemekre jelentkeztem, több helyre fel is vettek, de akkor éppen Londonban dolgozott Michael Stewart, aki a magyarországi oláhcigányokkal is foglalkozott. Így a londoni Universíty College-ot választottam, ahol tőle tanulhattam. Egy év alatt elvégeztem három egyetem különböző antropológia kurzusait, Schöpflin tanár úr óráira is jártam, az azt követő évben pedig beiratkoztam a doktori képzésre.
Hogyan került Londonból Brüsszelbe?
Októberben kaptam a felkérést, hogy induljak a képviselőségért. Így a kampány előtt és alatt februártól már családostul mentem vissza az utolsó szemeszterre, és nem volt akadálya, hogy tavaly szeptemberben Brüsszelben kezdjem a munkát.
Mindenkit váratlanul ért felkerülése a Fidesz európai parlamenti listájára. Mikor kezdődött a kapcsolata a Szövetséggel?
Az egyetem alatt két és fél éves terepmunkán voltam a Józsefvárosban, ahol az ott élő romákról, a rendszerváltozás előtti és utáni helyzetükről írtam a szakdolgozatomat. Akkor találkoztam újra Szájer Józseffel, akit már ismertem Sopronból még a '89-es fideszes pártoló tag koromból. Megálltunk, beszélgettünk. Kérdezte, mivel foglalkozom, én pedig elmondtam, hogy ebben a témában készülök doktorálni Angliában. Mondta, hogy érdekelné a véleményem a polgári kormány akkori cigánypolitikájáról. Elég kritikusan fogalmaztam, ezért meglepődtem, amikor két évvel később felhívott telefonon, hogy a Fidesz mindenképpen szeretne egy roma embert is bejuttatni az Európai Parlamentbe, és hogy elvállalnám-e.
Ön élt Londonban, véleménye szerint mennyiben változtatja meg az angol főváros életét a robbantás-sorozat?
Az egyik helyszín éppen az iskolám mellett volt. Amikor bejelentették, éppen dolgoztunk a parlamentben, drámai volt. Előtte már beszélték a folyósón, jöttek az e-mailek, folyamatosan néztük a BBC honlapját, végül Josep Borell az EP elnöke jelentette be a tragédiát. A londoni barátaim között szerencsére nem volt komolyabb sérült, egyetlenegy ismerősöm, Claude Moraes képviselő kollégám felesége utazott az érintett metróvonalon éppen akkor, de szerencsére nem esett baja.
A hírek szerint az angolok meglepően nyugodtan viselték az egész szörnyűséget, azt mondják azért, mert az IRA-fenyegetettség miatt felkészültebbek az ehhez hasonló eseményekre.
Az angolokra amúgy is jellemző a kimértség. Azt gondolom, hogy az angoloknál, mivel egy multikulturális társadalomról van szó, a vallási különbségek és a társadalmi sokszínűség, a tolerancia így az etnikai konfliktus is inkább a közgondolkodás része, mint például nálunk. Sokkal inkább jelen van a mindennapjaikban, mint a miénkben, és az angol történelem kudarcai, így az ír-angol ellentétek miatt is sokkal felkészültebbek az ilyen típusú feszültségekre és talán kezelésükre is. Nagy a muszlim, általában véve az ázsiai népesség aránya, és egy nagyon jelentős integráló folyamat ment végbe náluk az elmúlt évtizedekben. Az angol multikulturalizmus egész eddig sikertörténetnek volt nevezhető: most, hogy ott született vagy legalábbis ott nevelkedett emberek támadtak az angolokra, biztos, hogy elindul majd egy ennek eredményességét megkérdőjelező párbeszéd.
Augusztus 2. a roma holokauszt áldozatainak emléknapja. Mi történt augusztus ezen a napon, mire emlékezünk?
Két olyan nap van az évben, amelyről a romák nemzetközi szinten is megemlékeznek, és amelyre itthon is egyre nagyobb figyelmet fordítanak. Az egyik április 8., a Nemzetközi Roma Nap, a másik augusztus 2., a Porrajmos, amikor 1944-ben egyetlen éjszaka alatt - történészek szerint - négyezer romát megölve számolták fel az Auschwitzi cigánytábort. Összesem mintegy félmillió testvérünket gyilkolták meg a Porrajmos során. Európának több törlesztenivalója közül egyik legégetőbb a romákat ért és ma is tartó üldözés és kirekesztés elismerése és megszüntetése.
