Végeláthatatlan tengeriföld a Zala megyei Galambok község határában. Három, majdnem egymáshoz tapasztott kunyhó kis szigetet alkot. Szigetet - citromszigetet.

A nagyapa volt az első telepes, ő vetette meg a lábát itt úgy húsz éve, és alapította meg ezt a vadtelepet, ahol három család lakik, összesen tizenegyen - meséli Bogdán Balázs, miközben a csecsemőt csitítgatja, aki két hete született a nagykanizsai kórházban. Csitítgatja, mert a kunyhóban fojtóan fülledt a levegő. A parányi, földes padlójú szobába húzódnak a délutáni, még mindig perzselő napsugarak elől. A szobában ágy, rajta az egyéves Balázs alszik, és egy asztal, amely konyhaasztalként is szolgál. A morzsákból és az ottfelejtett szalonnabőrből zümmögő, csípős legyek falatoznak. Szekrénynek már nem jutott hely, csak a másik szobában.

Ott a kályha, ami egyszerre tűzhelyként is szolgál. Szilvia kukoricacsutkákból tüzet rak. Ebéd készül, csirke. Egy fazékban olajat melegít, s a kiürült flakont a tűzre veti. Ettől jobban ég - bizonygatja -, és valóban, a fullasztó hőség egyre forróbbá válik. Az alacsony szobában kifeszített kötélen ruhák száradnak. Meg kell görbítenem a hátam, hogy alattuk átbújva újra kiléphessek a levegőre.

Galambok takaros falu. Az emberek főleg mezőgazdasággal foglalkoznak, de a turizmus is szépen hoz a konyhára. Többen szobakiadással foglalkoznak, a falu határában kemping is van. Zalakaros és a Balaton közelsége sok német, osztrák, holland betelepülőt is hozott a falunak, akik nyolcvannál is több ingatlannal rendelkeznek. A muskátliktól roskadozó ablakok, az egymás mellett nyíló kis vendéglők nem is sejtetik, hogy Galambok lakosságának harminc százaléka roma; az általános iskola nebulói között az arány már ötven százalék.

- Itt van előttem az aláírt szerződés, a napokban hozta a posta a minisztériumból. Pályázaton nyertünk pontosan hatvannégymillió hétszáztizenhárom forintot. Jövő héttől gőzerővel nekilátunk terveink megvalósításának - tudom meg Kiss Tóth László polgármestertől. Az önkormányzat felajánlott egy telket, még kettőt kellene vásárolnunk és ezekre hat házat építhetnénk - két kilencven és négy negyvenhat négyzetméterest. A tervezés több mint másfél milliós költségét megelőlegezve pályáztunk az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium romatelepeken élők lakhatási és szociális modellprogramjára. Sikerült megértetni a község lakóival, hogy a telepek felszámolása a közösség javát szolgálja.

A munkaügyi központ képzési programokat indít és a nyolc általánost is elvégezhetik a felnőttek. Az újonnan beköltözőket gazdálkodásra oktatják, mostantól az ő feladatuk lesz a közműdíjakat kifizetni. Kétszázötvenezer forintból berendezési tárgyakkal - tűzhely, hűtőszekrény beszerzésével - támogatják a letelepedőket. A programot egy éven át egy szociális munkás kíséri majd figyelemmel. A tulajdonviszonyok még nem tisztázottak. Eleinte bérlakás formájában laknák azokat, és az otthon öt-tíz év múlva lehetne a lakóké.

- A semmiből egy lehetőséghez jutnak, erre kell őket rádöbbentenünk - mondja a polgármester.