HÍRDETÉS


HÍREINK
vissza

Cigányból egy éppen elég

betűméret csökkentése betűméret növelése
Címkék:  Balogh Rodrigó
2005 Május 23    Forrás: Népszabadság


Ez a cikk archív

Magyarországon, színházi berkekben nem hallani diszkriminációról. Ha van is, arról senki nem beszél szívesen, mindenki félti a pozícióját, a szerződését, bármit, amit el lehet veszíteni. Az elmúlt években azonban felnőtt egy olyan romaszínész-generáció, amely folyamatosan helyet követel magának és érezteti, hogy jelen van a színházi szcénában. Balogh Rodrigó 26 éves színész, a Budapesti Kamaraszínház tagja az RS9 színházban rendez.

Hirdetmény

- Jelenleg épp egy olyan darabban játszik - Genet: Négerek -, amelyben domináns, hogy roma. Létezik olyan kategória, hogy roma színész?

- Nyilvánvalóan létezik, bár nem nagyon tartom örvendetes dolognak. A színházban persze szempont, hogy hogyan nézel ki, én nem tudom letagadni - nem is szeretném -, hogy roma vagyok. Minden, a kérdést érintő felkérésénél elgondolkodom azon, hogy csak azért kapom-e meg a szerepet, mert roma vagyok, vagy mert a rendező látott már valahol és tetszett neki. A Négereknél is bennem volt a félelem, de a rendező Balázs Zolin már az első percben látszott, hogy megdönthetetlen a koncepciója, és egy nagyon aktuális dologról van szó. Úgy gondolom, az, hogy hogyan reagálja le valaki, hogy roma vagy, elsődlegesen intelligencia kérdése. Persze a színházban sem mindenki rendelkezik megfelelő IQ-hányadossal.

- A színház belső körére - színészekre, rendezőkre - vagy a kritikára gondol?

- Az egészre. Nézze meg a Négerek kapcsán a kritikákat. A legtöbb kritikus félamatőrnek nevezi a darabban játszó roma színészeket, holott a csapatból szinte mindenki végzett színiiskolát. Sajnos azt kell mondanom, hogy tendenciózus ebben az országban az a hiedelem, hogy egy cigány nem lehet teljes értékű színész, s működik az az előítélet, hogy nyilván nem vagyunk elég képzettek.

- Az előbb azt mondta, nem jó, hogy létezik a roma színész kategóriája. Ezek szerint az, amivel foglalkozik, mégiscsak összefügg a romasággal.

- Én egy színész szeretnék lenni, aki mondjuk feldolgozza a roma monda- és mesevilágot, nem pedig roma színész, aki csak ezzel foglalkozhat, mert másban már nem állja meg a helyét. A mai színházban tombol a fantáziátlanság, senki sem mer semmi olyat vállalni, amiben rizikó van. Ha - tegyük fel - a Rómeó és Júliában a rendező egy cigány fiúra osztaná a főszerepet, abban is sokan csak politikai töltést látnának. A színház eléggé szubjektív szakma, így senkinek sem kell különösebben indokolnia a döntéseit, egy rendezőn sem lehet számon kérni, hogy miért nem alkalmaz roma színészeket. Tendenciózus, hogy mindig olyan szerepeket kapunk - ha kapunk -, ahol romát kell játszani vagy valamilyen etnikumot. Ezzel persze nem lenne baj, ha lenne átjárás, ha nem csak karakterszínészként lenne a legtöbb roma aposztrofálva.

- Miben nyilvánul meg, hogy karakterszínészként kezelnek?

- Többnyire burkoltan. Például Miskolcon egyszer felvételt hirdetett a helyi színház. Esetlegesen kerültem be a kétfordulós meghallgatásra, és be is jutottam a második fordulóba, három nem roma pályakezdővel együtt. Kettejüket elküldték, a harmadikat felvették a karba, nekem pedig azt mondta az igazgató, hogy "belőled már van egy", és ezzel küldött el. Hónapokkal később találkoztam egy szintén cigány kollégával, aki a miskolci színháznál volt akkoriban, s akkor értelmet nyert az igazgató kijelentése. A magyar színházakban uralkodó az a mentalitás, hogy cigányból egy éppen elég, kettő már sok lenne.

- Az ön korosztályában nem jelenik meg az a kétségbeesett törekvés az asszimilációra, mint ami az előző roma értelmiségi generációkat jellemezte?

- Minden roma értelmiségi szembesül ezzel a kérdéssel, és mindenki másképp dolgozza fel. Sokan szégyellik a romaságukat, sokan tüntetnek vele, a legtöbben azonban tudomásul veszik. A mi generációnk már tudja kezelni a romaságát, persze nyílván asszimilálódni is próbálunk. Romának lenni olyan dolog, ami nem maradhat észrevétlen, legalábbis előbb-utóbb mindenkinek az életében előkerül. Magyarországon ugyanis a rasszizmus és az előítélet nem a szélsőjobbos rendezvényeken vagy a neonácik parádézásaiban nyilvánul meg, hanem a 4-es-6-os villamoson. Ráadásul emellett még ott van az is, hogy mindenki, aki már tudja a saját romaságát kívülről szemlélni, hordoz magával valamilyen személyes tragédiát.

- Milyen tragédiákra gondol?

- Ez mindenkinél más, de minden, a családjában elsőként művészeti-értelmiségi pályára lépő romára jellemző, hogy van honnan merítenie, ismeri a nyomort, mert ez beleitta magát a húsába. Másképp lát dolgokat így az ember: apámnak például komoly kedélyváltozásai voltak, ivott, verte a családot. Tizenhárom éves voltam, amikor meghalt; mentem a disznókat etetni, és én találtam rá. Felakasztotta magát. Nem akarok általánosítani, de szerintem az első generációs roma értelmiséginek van bőven miről mesélnie.

- Mit gondolsz, mivel lehetne elkerülni ezeket a tragédiákat?

- Nem lehet, legalábbis olyan eszközökkel nem, amikkel most próbálkozik az állam. A szlogenek korában élünk, én is azt mondanám, hogy a legfontosabb az oktatás. A jelenlegi politikai és hatalmi játszmákban azonban, úgy tűnik, egyik párt sem engedheti meg magának, hogy olyan társadalmi problémával foglalkozzon, ami egy parlamenti ciklusnál távolabb mutat.



Hirdetmény

vissza az oldal tetejére

PROGRAMAJÁNLÓ
Előző hónap 2019 Október   Következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031   
Aktuális: 

Nincs esemény

HÍRDETÉS


EGY ÉVE TÖRTÉNT
  • Ösztöndíj a cigány értelmiségért

  • A romák is a Fidesz-KDNP jelöltjeit fogják támogatni

  • Romagyilkosságok - Tíz éve történt a nagycsécsi támadás

  • A SOMNAKAJ NOVEMBERBEN UTOLJÁRA A NEMZETI SZÍNHÁZBAN

  • Ösztöndíj pályázat roma fiataloknak



CÍMKE FELHŐ
KI KICSODA?

SZAVAZÁS

Oszlassa-e fel magát azonnal az Országos Roma Önkormányzatot?














KÖVESSEN MINKET ONLINE
KÉPGALÉRIA
 PARTNEREINK:

  • 100 Tagú Cigányzenekar



    Phiren Amenca



    Parno Graszt