2024 March 29., Friday/Gedeon, Johanna napja van. .

Keresés

Add meg amire keresni szeretnél!

A romák jövője, Európa jövője
2004. 07. 05. 00:00

Most, hogy lezajlottak az európai parlamenti választások, a sokszor rikító, rikácsolós, ócskapiac-gazdaságot idéző hangzavar után talán lesz egy-másfél évnyi idő a nyugodt alkotáshoz.

Ez a választás a politikai erők belső megmérettetése is volt. Volt, aki nyert, volt, aki vesztett, a parlamenti pártok (az MSZP kivételével) elégedettek lehetnek. Bekerült a parlamentbe a Fidesz listájáról egy roma származású jelölt is. Méltó helyen szerepelt, ezért juthatott be.

A Fideszen kívül még az SZDSZ jelölt roma származású embert méltó helyen, az más kérdés, hogy ez nem jött be, mert a párt nem kapott elegendő szavazatot.

A szocialisták méltatlan helyen jelölték ki roma jelöltjük helyét. Ha a szocialisták komolyabban veszik ezt a kérdést, biztos befutó helyet adnak, és például Horváth Aladárt teszik meg jelöltjükké. A szocialisták viszont, miközben igen erősen indítottak a romák és az esélyegyenlőség problémájának megoldásában (roma referensek alkalmazása, esélyegyenlőségi törvény, a nép ügyvédje törvény, sőt ennek intézményes működtetése stb.), mindig úgy tettek, úgy dőltek hátra, mintha minden magától működne tovább, és ez olyan látszatot is kelthetett, hogy igazából nem is gondolták komolyan az egészet.

Nem készültek komoly elemző munkák az esélyegyenlőség megteremtésére, vagy ha igen, annak megállapításait meg sem kísérelték alkalmazni. Vagy ha netán volt egy-egy akció (például a telepek felszámolása), arról pillanatok alatt kiderült, hogy átgondolatlan, mert a problémát nem komplexen kezeli a terv (hiába van lakásom, ha nincs munkám, és nem tudom a rezsit sem fizetni stb.), ha meg sikeresnek tekinthető munka indult be, akörül akkora a hallgatás, hogy bele lehet süketülni.

E negatívumok mind-mind azt jelzik, hogy az esélyegyenlőség megteremtésére jelenleg nincs világos, átlátható szervezeti rendszer, és nem megfelelő emberek dolgoznak ezeken a területeken. Személyek, személyiségek nélkül pedig soha nem ment előre semmi.

Azt is tudom, hogy az állam az utóbbi időben pályázatok sorozatát írta ki, de követi-e valaki, hogy a pénzek milyen hatékonysággal dolgozó konzorciumokhoz (sic!) kerülnek nagyrészt, miközben a civil szféra gyengül és zsugorodik, mint az égő papír? Vagy követi-e valaki a kiadott pénz nyomán elvégzendő munkát? Ha igen, és azok használható munkák, akkor miért nem használja őket senki?

Az esélyegyenlőségi törvény (mint minden törvény, jogszabály) nagy lehetőség, és hogy ne csak lehetőség maradjon, nem szabad hagyni, hogy különböző álcivil pitbullok ízekre szedjék.

Európa nem tudja megoldani a mi problémáinkat (sokszor a sajátját sem). Romaügyben talán éppen mi tudnánk új gondolatokat és megoldásokat letenni a képzeletbeli közös asztalra. (Érzik ezt ők is, mind többször kérik ki már a véleményünket, és mi elmondjuk, leírjuk, nem most, már évtized óta, mindig azzal a reménnyel, hogy egyszer itthon is értő fülekre találunk.) Ehhez viszont világos tervek, átlátható viszonyok szükségeltetnek. Világos fejjel gondolkodók és gyakorlati emberek.

A választás számomra azt (is) jelentette, hogy az esélyegyenlőség megteremtését sokan már nemcsak a romák ügyének tekintik, hanem saját ügyüknek is. Ha valaki látta valamelyik csatornán azt, milyen hatalmas örömmel ünnepelték Járóka Lívia bejutását, tanúsíthatja ezt a "megvilágosodást".

Nyilván nem lehet azt mondani, hogy egy fecske majd nyarat csinál. Nem, de nincs is egyedül, nagyon sok tehetséges cigány ember vár arra, hogy dolgozhasson, tehessen valamit önmagáért, szűkebb, illetve tágabb környezetéért. Csak a lehetőségeket kell megteremteni, azokat a lehetőségeket, amelyeknek híján vannak az európai országok is.

Nem kis feladat, de megoldható!

Furmann Imre