A Cigány Kisebbségi Önkormányzatok Baranya Megyei Szövetsége jelenlévő képviselőjével együtt próbáljuk áttekinteni a zavaros helyzetet.

Ruhakupacot bogoz ki a sötéthez élesedő szem. Fekhelyfélének látszik. Valami mozdul az árnyak mélyén. Egy csecsemő. Álmát kísérheti a mozdulat, amivel egyáltalán azt is jelzi, hogy létezik. Itt van huszonegy-valahányadikként a sötétlő falak között. Karnyújtásnyira a kupactól hullámpapír doboz, tele csipogó apróbaromfival. A szobában elképesztő a zsúfoltság. Itt állunk a plafonról lecsüngő egyetlen csupasz villanykörte alatt a Bogdán család legtekintélyesebb tagjával, özvegy Bogdán Jánosnéval, fiaival, illetve vejével, Bogdán Jánossal, Bogdán Sándorral, Kiss Sándorral, a feleségekkel, fiakkal, lányokkal, unokákkal. A férfiak munkanélküliek, segélyekből élnek.

A Cigány Kisebbségi Önkormányzatok Baranya Megyei Szövetsége jelenlévő képviselőjével együtt próbáljuk áttekinteni a zavaros helyzetet. A nyomorral kellene kezdeni. A nyomor azonban üstökön ragadhatatlan dolog. Már a jövő is mintha fogytán volna itt. A Balkán peremére jellemző helyzettel a baranyai Magyarmecskén szembesülünk.

Horváth Gézáné polgármester elmondja, hogy a három családot érintő kezdeményezés 1998-ban fogalmazódott meg az akkor 11 gyerek után járó "szocpol" kedvezmény igénybevételével. Az építkezés 2000-ben kezdődött el egy szentlőrinci vállalkozó közreműködésével a szentlőrinci bank útján. Az alapszerződéseket az akkori magyarmecskei jegyző fogalmazta meg, aki ma már nincs hivatalban. Mivel Magyarmecskén elfogytak a telkek, a polgármester a szomszédos Gyöngyfán talált telket az érintetteknek. Mindenki megelégedésére az építkezés el is kezdődött. A roma családok viszont máig is a mecskei falu szélén, a hajdani pásztorházban "laknak".

Egyesek szerint 70, mások szerint 90 százalékos készültségnél ugyanis leállt a munka. Az épület kívülről vakolatlan maradt, és eltűntek belőle a már beépített nyílászárók. A "kibelezett" ház tetejének nyeregcserepei is némi görbületet követnek.

Az terjedt el a faluban, az önkormányzat is úgy tudta, hogy mindez az érintett romák "műve". A szocpol-pénzek elfogytak, a romáknak állítólag le kellett volna dolgozniuk a vállalkozónál bizonyos összegeket... - Most már 14 milliós árajánlat van a befejezésre - mondja a polgármester. - Korábban megkerestük ezzel az üggyel dr. Kosztics Istvánt, a Cigány Kisebbségi Önkormányzat Baranya Megyei Szövetsége akkori vezetőjét. Tőlük sem érkezett kedvező válasz. Ezt az összeget a falu képtelen előteremteni.

Van ugyan egy újabb, szentlőrinci, kivitelezésre jelentkezett vállalkozó is, aki az újabban született-születendő gyerekek után járó szocpol-segély fejében hajlandó volna befejezni az épületet. Összességében Horváth Gézáné úgy érzi, a maga részéről már mindent megtett az ügy érdekében. Természetesen egy pozitív végeredmény reményében mint polgármester továbbra is segíti az érintetteket.

Dr. Kosztics István arról tájékoztat, hogy ők mindenekelőtt jogsegélyben tudták volna részesíteni a magyermecskeieket, de pert nem nyerhettek volna, mert az érintettek olyan papírt írtak alá, amelynek révén nekik anyagot és munkát kellett volna "letenniük az asztalra" az építkezés során. A vállalkozó azonban "egyikből sem kért", amíg az érintettek állítása szerint a szocpol pénz tartott. A nyílászárókat is maga távolította el, mondván, hogy el ne lopják azokat. A megyei cigány kisebbségi önkormányzat pályázati lehetőségeket is föltárt, de ezzel a falu nem élt.

Az érintettekkel való beszélgetésből megtudtuk, hogy a mostanában jelentkezett legújabb vállalkozót ismerik, dolgoztak is már nála, teljes a bizalmuk iránta. Ha az egyébként már a nevükön lévő telken épült házban víz, villany és ajtó-ablak is lesz, máris költöznek. Akár a pásztorház megrongálódott részeinek kijavításáról is gondoskodnak.

A "legújabb fejlemény" megvalósulásának útjában az képezi a nem kis további akadályt, hogy a már megkezdett építkezéseknél az időközben született, illetve az "úton lévő" gyermekek után nem igényelhető az adott ingatlanhoz újabb összeg. Ha azonban arra gondolunk, hogy a legfrissebb hírek szerint a szocpol-kedvezmény már ígéretre, azaz "hozomra" is adható, elképzelhető, hogy méltányossági alapon, az esélyegyenlőségi szempontok erőteljesebb érvényesítésével kinyitható néhány olyan kiskapu, amely ezt a tragédiával fenyegető helyzetet végre lezárja. Mindezt persze komoly és nagy tudású embereknek kellene menedzselnie.

Miközben a helyzetet elemezzük, hazaérkezik a család egyik iskolás leánytagja. Leül, hallgatja, mit beszélünk. Ki tudja, hogyan készül a holnapi iskolai napra, amikor a tanár néni majd megkérdezi: készültél? Mit felelhet erre ma egy olyan lány, aki történetesen ennek a nyomorban tengődő magyarmecskei családnak a tagja?